5 érdekes tény a bikaviadalokról
hirdetés
Ha visszatekintünk a történelemben, úgy tűnik, az emberiség történetét áldozatként megölt bikák vére kíséri végig. Az ókori Egyiptomban a napkorongot szarva között tartó Ápisz-bikát áldozták fel, aki Ptah istennek, a Mindenség teremtőjének képviselője volt. Az Ozirisz szimbólumaként tisztelt vörös bikákat pedig a tarlókon ölték meg, hogy termékennyé tegyék a földet.
A minószi Kréta vallásában is közismerten központi szerepet játszott a bikakultusz. Minósz, a krétai király bikaőstől származtatta magát, ezért sokak szerint az a mítosz, amely szerint Thészeusz megöli Minótauroszt, Kréta uralkodószerepének végét jelenti.
A görögöknél a bikával folytatott küzdelem egyike volt a királyi méltóságra pályázók rituális feladatainak, ezért a görög mitológiában lépten-nyomon vad bikákkal találkozunk. Héraklész Poszeidón megvadult fehér bikáját győzi le, Iaszón tűzokádó bronzbikákat fog igába, amikor az aranygyapjúért küzd, Zeusz pedig bika képében csábítja el Európát.
A perzsa eredetű római Mithras-kultuszban szintén központi helyre tör a bikaáldozás rítusa, hiszen Mithras egyik legfontosabb mitikus tette az első élőlény, az ősi bika megfékezése és feláldozása volt. (A fertőrákosi szentély egyik reliefjén te is megnézheted, ahogy Mithras tőrt döf a bika nyakába.)
Mindemellett a zsidó és keresztény hagyományból sem hiányozhat a bikaszimbólum: gondoljunk csak az Ószövetség népe számára oly csábító aranyborjúra. A keresztény szentek között a bika Szent Szilveszter attribútuma, mivel a zsidó tanítómesterekkel folytatott hitvitája során egy bika feltámasztásával bizonyította hite erejét.
A bika a magyar néphagyományban is jelen van: az ifjú táltosnak egyik próbatétele során a fekete bika képében megjelenő öreg táltossal kellett megvívnia, hogy elnyerje az idős ellenfél bölcsességét, erejét.
A spanyol bikaviadal
Ezek után nem meglepő, hogy a bikakultuszból eredeztethető gyilkos bikaviadalok még ma is népszerűek. Az egész Római Birodalomban tért hódító Mithras-kultusz az időszámításunk szerinti 2. és 4. század között Spanyolországba is eljutott. A hagyományt tovább erősítette a római gladiátorküzdelmek népszerűsége is, és a kutatók az ősi kelta, ibériai népek bikaáldozatainak hatására is felhívják a figyelmet. A bikaviadalok történetében a mórokról sem szabad megfeledkezni, akik bikákkal folytatott küzdelemben trenírozták lovas harcosaikat.
Az igazság viszont az, hogy a viadalok ma ismert szokásrendszere csak a 16. századra vezethető vissza: ekkor vált népszerűvé, hogy az előkelők lóhátról, hosszú lándzsával küzdjenek meg a bikákkal. Később fordult a helyzet, az uraságok a földön küzdöttek, míg alacsonyabb rangú segítőik lóhátról nyújtottak támaszt nekik.
A bikaviadal mai menetének kialakulása VII. Ferdinándhoz (1814–1833) fűződik, aki 1830-ban megalapította a sevillai bikaviadal-iskolát. Az ott felállított szabályrendszer nagy része máig sem változott.
 |
A bikaviadal
Képzeld el, amint az alguacilillók vezetése alatt bevonul az arénába az összes résztvevő. Először a három matador, mögöttük három sorban 3-3 banderillerójuk. Őket követik a lovas torreádorok, a picadorok, fölpáncélozott lovon. Őket (matador, banderillero, picador) összefoglaló néven „torreádoroknak” (toreros) nevezik. Ezután bevonulnak az aréna tisztításáért felelős arenerók, aztán pedig a ló- vagy öszvérfogat és az azt vezető mulillerók (akik később kiviszik az elpusztult bikát).
A bikaviadal elnöke a páholyból fehér zsebkendővel engedélyt ad a viadal megkezdésére. A matador fuksziasárga capotéval irányítva a berohanó bikát, megnézi az állat mozgását. Ezután érkezik a picador, aki a puya nevű lándzsával egyszer vagy kétszer megdöfi a bika tarkóját, amitől a vállizmai ellazulnak, és a viadal további részében szabadabban tudja mozgatni a fejét. Ez arra is szolgál, hogy élénkítse a bikát, és javítsa a hibáit.
A picador ezután elhagyja az arénát, a banderillerók pedig 3 pár, színes papírral bevont, horgos végű banderillát szúrnak a bika tarkójába-hátába. Ekkor érkezik a matador, aki muletájával, valamint egy alumínium vagy fa „szimulált karddal” száll szembe az állattal, és különböző látványos mozdulatokkal bebizonyítja, hogy képes uralkodni rajta. Az utolsó percekben a kardot valódi, ívelt végű acélkardra cseréli, s ha minden jól alakul, egy szúrással végez ellenfelével.
| |
Tudtad? A spanyolok az Újvilágba is magukkal vitték a bikaviadalok hagyományát, olyannyira, hogy a bikaviadal Spanyolországon, Portugálián, Dél-Franciaországon kívül Latin-Amerika több országában, Mexikóban, Kolumbiában, Venezuelában és Peruban is hatalmas népszerűségnek örvend. Mivel Európában a bikaviadal-időszak körülbelül áprilistól októberig tart, a torreádorok egy része télen Latin-Amerikában dolgozik.
Tudtad? A bikaviadalokat arénákban (a plaza de torosban, azaz bikatérben) rendezik. Spanyolország legnagyobb bikaviadal-arénája a madridi Plaza de Toros Monumental de Las Ventas, mely 23 798 néző befogadására alkalmas. A világ legnagyobb küzdőtere viszont a mexikóvárosi Plaza (de Toros) México, ezt követi a venezuelai Valenciában a Plaza de Toros Monumental de Valencia.
Tudtad? A toro bravo, a bikaviadalra alkalmas bika fajtája viadalok hiányában már régen kipusztult volna.
A kegyetlen küzdelmek azonban nemcsak az állatfajt mentették meg, hanem seregnyi szakmát, munkahelyet is tovább éltethettek.
Tudtad? Tévhit, hogy a bikák „allergiásak” a vörös színre, valójában a kendő mozgása vadítja meg őket. A bikák egyébként sem érzékelik a színeket, a kendő vörös színe inkább a közönség számára jelképezi a küzdelem végén kicsorduló vért.
Cikkünk elkészítéséhez a Wikipédia, a Szimbólumtár és a Pallas Nagylaxikon szócikkeit használtuk fel.
10 + 1 tipp a foci fővárosából -...
Csodaszép napsütötte város, lenyűgöző...
Egy város, ahol biztosan tátva marad...
