Ezer Szigetek, Ontario Canada
2010.09.02. | 18:05
A leánka itt volt, szerencsésen, egészben, de a fiam nem tudott szabadságot kivenni, mert utólsó napjait Kubára tartogatta, ahova most hétfön el is utaztak a kislánnyal. Hogy szegénykém ne otthon ücsörögjön, mivel én ugyis ráérek mint nyugdíjas, ugyan már csináljak neki programokat. Hétfön a várost mutattam meg neki majd a Museum of Civilazation kiállításait néztük meg ebéd után. Az olasz negyedben, egy kis étteremben ebédeltünk, elöételnek egy vegyes tál volt, rántott zukkinival, rántott gombával, rántott sajt darabkákkal és halapeno paprika, krémsajttal töltve s rántva. (Na ezzel adtam a szépen haladó természetgyógyász étkezésemnek, [semmi szénhidrátot nem ehetek] mely igen eredményes. Eddig 4 hét alatt lement 9 kg.) Az elöétel után a kislány lazannyát evett én meg jó útra térve, csirkés cézár salatát. A Pub Italia, ez a kocsma neve, arról híres, hogy egy úgynevezett sör bibliájuk van, amelyet minden asztalra kitesznek. Mint egy jó vastag étlap. Több mint 200 fajta sörböl választhatnak a szomjas emberkék s az érdekessége a dolognak, hogy mindegyik kapható! Ki érti ezt? Reklámozzák és van! :--)))
Kedden, gyönyörü idö volt, megyünk az Ezer Szigetekre egy hajókirándulásra. Mindjárt egy illuzió rombolással kezdeném, az Ezer Szigetek, nem ezer szigetböl áll. 1800 + a szigetek száma. Tehát irány Rockport a Thousend Islands fövárosa, Ottawa-tól mintegy 1.5 óra járásra. (kocsival) Mi egy 2 órás hajó utat választottunk s hétköznap lévén a 200 személyes hajón mintegy 40-en lehettünk.
Pontosan indultunk s ahogyan a nyílt vízre értünk megláttuk az Ezer Sziget hidat amely az USA-t köti össze Kanadával.
Nem sokkal késöbb utunk a folyó védöszentje és névadója, Szt. Lörinc, szobra elé érkeztünk. Vigyázó szemeit a folyóra vetve örzi a hajósok életét s a bárkák biztonságát.
Amit a Szt Lörinc folyóról tudni kell, azt itt elolvashatjátok, nem pazarolom rá az idötöket.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C5%91rinc-foly%C3%B3
valamint a
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szent_L%C5%91rinc-v%C3%ADzi%C3%BAt
oldalakon tájékozódhattok. Pár szót azért a méretektöl: több mint 3000 km hosszú a folyó amely az Ontario tó (Lake Ontario) lefolyása s az Atlanti óceánba a világ legnagyobb delta torkolatával ömlik. Vizhozama a deltánál több mint 10000 köbméter/sec! Vízgyüjtö területe 1 millió négyzet kilóméter feletti. A Szt Lörinc viziút megépítésével lehetövé vált az óceánjáró hajók feljutása Chicago-ig!
A hajón megtudtuk, szigetnek az számít, amelyet az év 365 napján víz vesz körül s legalább egy fa van rajta. Na ilyenböl van böven! A hajóval átmentünk a híd alatt majd a másik ágon visszafordulva elkelzdödött a sziget közötti utazás. Elsönek a "Bagoly ház" érdemel említést, mely ablakai elhelyezésével érdemelte ki az asszociációt.
Az utazás egyik legnagyobb látványossága a Boldt kastély. Georg C. Boldt egy szegény milliomos New Yorkból, aki a Waldorf Astoria tulajdonosa volt. Fiatal nöt vett feleségül s elhatározta, hogy valahol épít egy kastélyt, egy szerelmi fészket ahova ifjú feleségével el tud bújni a világ szeme elöl. Vett egy jókora szigetet a folyó amerikai oldalán. Fáradságot (föleg pénzt) nem kímélve, a szigetet szív alakúla formálták, majd 1900-ban megkezdödött a 6 emeletes, 120 szobás rajnai mintájú kastély építése. 300 szakember dolgozott a kastélyon 4 évig mikor is Boldt fiatal felesége Luise, hirtelen meghalt. A munkákat azonnal felfüggesztette Boldt s többet soha sem utazott a szigetre. 1977-ben az amerikai állam megvásárolta a kastélyt, a Thousend Islands híd bevételeiböl felújította s azóta nagyon vonzó túrista atrakció. A kastélyban rengeteg esküvöt rendeznek s a napi látogatók száma meghaladja a 3000-et.
A kastély után az un. "milliomos sor" mellett megyünk tovább. Régi és mai hírességek házait mutogatják. A neveket nem jegyeztem meg, nem érdekeltek. Az épületek viszont szépek.
Utunk végéhez közeledve még elhajózunk a világ legrövidebb országok közötti hídja mellett amelynek, természetesen, magyar vonatkozása van. A két sziget mintegy 25m-re van egymástól, a jobb oldali az USA területén, a baloldali Kanadában. A két szigetet egy csinos kis híd köti össze, ezért országok közötti, s a tulajdonosa a szigeteknek, magyar. Erre utal a híd közepén elhelyezett magyar zászló!
Visszafelel tartva mégegyszer megcsodáltuk a gyönyörü tájat, majd a hajóállomás éttermében megebédeltünk, s úgy indultunk vissza Ottawába.
Még egy apró kaland akadt azért. Ebéd után keresem a telefonomat, sehol nem találom. Hívjuk a számot, nem halljuk a csörgést. Kiforgatom a kocsit, csomagtartót, sehol. Az étterembe viszamentünk, nem látták. A hajó még ott volt; nem találálják. Felhívom a szolgáltatót, hogy letiltassam a telefont s a legközepén a beszélgetésnek, már majdnem letiltottam amikor eszembe jutott, hogy otthon hagytam. Persze nem voltam benne 100%-osan biztos, de 90 volt a szám. Mondom a nönek, feleljtsük el a letiltást, mert úgy hiszem otthon hagytam a telefonomat. De a nö csak erösködött, már nagyon idegesítövé vált, a végén azt mondtam, hogy ha nincsen otthon akkor felhívom. Otthon volt. (Nem a nö, a telefon!)