Elsős lett a kisunokám

7 évesen

Agnyija Barto: Első nap az iskolában
/Képes Géza fordítása/

Mennyi, mennyi érdekesség,
mennyi, mennyi izgalom!
A tanító néni belép,
fel kell állni? Nem tudom.
Hogy nyílik fel szépen, csendben
a pad fényes fedele?
Ha felállok, mit kell tennem,
hogy ne csapjak zajt vele?
„A táblához gyere ki csak!”-”
szól a néni s kimegyek,
a kezembe krétát is ad,
a krétával mit tegyek?
Megtanít ő türelemmel,
hogy kell húzni vonalat,
s hogy a táblát tenyeremmel
letörölni nem szabad.
Mennyi lány van itt! Lassacskán
tudom mindnek a nevét:
négy Annácska van, meg aztán
Sárikák és Erzsikék.
Első nap az iskolában,
padban ülök, figyelek,
nem moccantom fejem, lábam -
nagy dolog ez, gyerekek!

Néhány éve, amikor még a bölcsödébe szoktattam be Ádámot, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar elszalad az idő. Azt sem, hogy nekem legalább olyan izgalommal teli lesz az iskolakezdés mint Neki. Az óvoda is jól ment már az utolsó évben, de korábban a sok fránya betegség miatt nagyon sokat küszködtünk.Minden betegség után új beszoktatás, szorongás...szóval nehezen ment a barátkozás. Éppen ezért lepett meg a kíváncsi , izgalommal teli készülődés. megmutatta az új nagy "Bakugános" táskát az összes füzettel,
könyvvel ,ceruzával, tolltartóval és minden felszereléssel. Nagyon szépek. Az utolsó 2 hónapban megtanult egyedül aludni a szobájában, mert egy iskolásnak már nem lehet, hogy a szülei vele aludjanak. Nagy élménnyel mesélte az első nap eseményeit, igaz telefonon, de én meg áhitattal hallgattam. Most is várom a beszámolókat, szeretnék napra kész lenni, mert biztos vagyok benne, hogy kell még segítség ha dolgozik az anyukája. Remélem jó tanító nénijei lesznek és aranyos kis osztálytársai.Hárman mentek az ovis csoportból,de biztosan alakulnak új barátságok.