családfa 2.

.......
De figyeljünk csak, a május reggeli napfényben fürdőző Großkölner Straße-n ki is közeledik amott a SINN áruház bejárata felé! Vadász-agár legyek, ha nem az elébb említett ifjú hölgy lépdel kellő öntudattal, mint fényes üstökös, a fennséges látványától megrészegült hódolóinak csóváját maga után vonva...És nem félti szép hófehér bőrét, a puszta látványtól már javában felhevült napsugaraktól sem, mert ugyan van a keze ügyében egy szép divatos ernnyő árnyékvetés céljára fenntartva, de valahogy ebben az esetben másról lehet itt szó, az említett eszköz jelen használati módját szemlélve...
…..Mesélték, hogy az ifjú Maria az utcán jártában - keltében napernyőjét nem a szokott helyén, a nap ellen védelmet nyújtandó a feje fölé tartva, hanem inkább - kívánatos, teltkarcsú idomait az utcán tébláboló férfiközönség szakértő pillantásaitól megóvandó – megfelelő humorral de enyhe megvetéssel fűszerezett előkelőséggel, maga előtt, lassan jobbra s balra pörgetve viselte….
Az aacheni ifjak s urak nyakizmaik jelentős megerősödését, hogy stílszerű legyek - ami nem nehéz ilyen ihletett történet feltálalásánál - többek között annak a “számlájára” is írhatták, hogy a mi szeretett pénztáros – kisasszonyunk csak egy darab ernyővel járt – kelt, az ettől boldog aacheni utcákon. Arra nem történt utalás, hogy a nagy LÓTás futás közepette a hátrafordulásokat sóbálvány-képződés is követte volna...
Hírforrásként Frau Putifár (a.m. Putifárné..) állott rendelkezésünkre, ki igazán sokat - túl sokat is - látott...

Hát igen! A múlt századfordulón - és Aachen-ban - sem voltak fából a férfiak, legfönnebb volt akit keményebb fából faragtak és kit pedig puhábból... Köhh.... (Azért köhögök, mert ebben a hideg nyárvégi időben kissé meghűltem... + minden!)
A mi Severin-ünk viszont délutánonként, a nyugodni készülő nap szelíd sugárainak dicsfényében, bivalyerős alkatát is kihasználva, tekintélyt parancsolóan tartotta távol a világ egyetlen nőnemű üstökösének csóváját...

A régi mesékből annyi maradt fönn, miszerint az öreg Buchmannak volt egy kis gyára a közeli Radevormwald-ban, amit az 1905 ben, az aacheni St. Adalbert Kirche – ben megkötött frigy után átadott a szintén szakmabeli (reszelővágó mester) ifjú Severin-nek, ezzel is biztosítva és megalapozva a fiatalok jövőjét...

ez a régi fotó a kis gyárról készült, nagyapám áll a gépek közt....





Az első felvétel saját, de a net-ről levett képről is jól látható a Kaiserplatz-on található Szent Adalbert templom úgy körbe van építve, hogy szinte lehetetlen normálisan “lekapni”. ’91-ben jártunk Aachenban Emese lányommal együtt, az angliai Bath-ból hazafelé tartva...Felmentem az egyik oldalbejárat lépcsőin, mely csak egy gyönyörű kovácsoltvas kapuval volt lezárva és így be lehetett látni a templom nagy részét...Mindenesetre az esketés színhelyére, a főoltárra rá lehetett pillantani... Hát ott történt!.... Egyszerre megcsapott az akkor 86 éve történtek szívettépő fuvallatai, hangulatai... Valami eleredt a szemeimből, nem szenteltvíz volt, vagy ha igen akkor annak sós íze volt...

.....