Még talán van néhány szép napunk. Fogjuk meg egymás kezét, és menjünk el valahova, egy csendes, nyugodt helyre. Ki a világ zajából, nyüzsgéséből. Szívjuk tele a tüdőnket tiszta, friss levegővel. Sétáljunk a fanyar illatú avarban, és beszélgessünk, vagy csak csendben ballagjunk. Minden kilégzéssel engedjünk el egyet a bennünket nyomasztó gondokból, fájdalmakból, görcsökből. Ne akarjunk semmit. Csak élvezzük, hogy élünk, hogy csupa szépség vesz körül bennünket.
És raktározunk el a símogató napfényből is minél többet.
Aztán, ha megint bekerülünk a mókuskerékbe, hát gondoljunk vissza erre a sétára, vegyünk egy mély levegőt, lassan engedjük ki, és mosolyogjunk egyet. Higgyétek el, mindjárt jobb lesz egy kicsit!