Te hogy „blogolsz”?

Piszkál ez a kérdés is régebben. Te hogy „blogolsz”?
Feltéve, hogy nem "titok" :))))))))))))))
Van egy kialakult szokás, vagy épp a spontán rész az erősebb? Feszegettük már, ki miért ír egyáltalán, érzésem szerint még az a kérdés is elővehető bármikor, akár többször is.


Addig még úgy gondolom, nagyjából hasonlítunk, hogy van egy téma, billentyű, pötyögés, megfelelő kattintások, kis dekor :) és hipp-hopp ott is van.
És mi van utána? Sőt, mi van előtte?

Van kedvenc „blogolód”? Hűűű, micsoda magyartalan szó! :((( A rendszer ott oldalt ezt képes csoportosítani. Használod? Először a kiemelt témákat futod át, vagy „Aki” jobbára érdekel? Ha már elolvastad, és tételezzük fel hozzászólnál, elolvasod a már ott lévő véleményeket, vagy először csak a fő tárgyhoz igyekszel hozzászólni függetlenül a kommentektől? Olvastam másoktól is, és én is csináltam, hogy többször megyek vissza ugyanoda. Sőt, azt éreztem, most kevés az időm, nem plekkniből jópofizni szeretnék, majd később, kevésbé kapkodva.
Szereted-e, ha a témákhoz párbeszédek alakulnak ki? Én, elárulom :), nagyon, sőt, majdnem ezért is írom ezt az egészet. :) Lepel le …. :))))

Ugyanis én kicsit nehezen tudom elkülöníteni a blog és fórum műfaját. Azt se tudom, kell-e? Személy szerint akkor örülök igazán, ha egyrészt „sokáig” kell várnom kommentre, akkor az az érzetem keletkezik, hm, talán másokat is megérintett, foglalkoztat, majd, ha megérlelődött, azt fogja velem, másokkal megosztani. Másrészt, ha a kommentek személyest tartalmaznak, és egyáltalán nem feszélyező az akár hosszabb terjedelem. Mintha valóban beszélgetnénk. És legalább ennyire kedvelem, amikor gyors riposztok, egymás „tódítása” zajlik, mint volt már példa erre is. :) Ez akkor blog, vagy fórum?

Szoktam visszatérni, elolvasni ami „alul” van…. Sőt! Előfordult, hogy a többieké megváltoztatta a korábbi véleményemet. Nekem jó érzés a visszatérőktől is új bejegyzés. Ettől nagyon élővé és érdekessé válik számomra, szerzőtől függetlenítve értem persze, mások és a magam írásainál egyaránt.
Kíváncsi is vagyok. :) Hajaj, de mennyire!. :)

Megfigyeltem, vannak bizonyos témakörök, amire nehezebb megnyílni. Én produkáltam már pár ilyet…. :) És vannak nagyon érzékeny, többnyire fájdalmas, hasonló élethelyzethez kapcsolódó érzelmi kérdések, amire végtelen erős támogató készség ébred sokunkban szinte azonnal. Megtörtént olyan is, hogy „priviben” a „holló” :) segítségét is igénybe vettem kiegészítésként.

Szóval, Te hogy blogolsz? Én bizonyos értelemben szisztematikusan, időrendben. Ám meg szoktam nézni, volt-e olyan korábbi bejegyzése a szerzőnek, amit nem ismerek valamiért. Akkor ott kicsit letáborozok. A frisseket többnyire igyekszem, legalább bepillantás erejéig, és vitathatatlanul vannak szerzők, akikét szinte várom. :) Ha nincs is friss nekik, oda hamar benézek, sőt inkább visszanézek a kommentek miatt. Csoportilag, vagy közösségileg megélve ezt. :))). Nagyon kedvelem a sorozatokat. Azt tapasztaltam magamon, inkább folyamatosan szeretem az ilyeneket olvasni, mint megjelenésükkor azonnal, bár vannak eltérések. Egy újabb kérdés, ha sorozatot ír valaki, a sorozat végén örül a hozzászólásnak, vagy ösztönzőbb menet közben? Ha új szerzőt látok, szinte kivétel nélkül mindig elolvasom. Elsőre előfordul, hogy semmi véleményt se írok, aztán esetleg később igen.
Ha megtetszik egy írás, többször előfordult, a szerzőnél visszalapoztam, miről írt még korábban, és bizony akadt, hogy akármilyen későn másokhoz képest, kommentáltam, jóval utóbb az aktualitásnál. Néha a sajátjaimban is tallózok, és volt is példa későbbi véleményre, amit szintén illőnek találtam megválaszolni.

És van még valami nagyon fontos számomra. A szerző által sk. írt sorokat kedvelem legjobban. Nekem igaziból az a blog, bár tény ami tény, én is hoztam már másoktól alapvetően belőlem kikívánkozó, vagy azt jobban kifejező közlendőt, „idegen tollat”. Arról úgy vélekedek, illik megemlíteni, mármint a forrást. A szokatlanul eltérő fogalmazás, írásmód késztetett már párszor „keresőre”, meg is találtam a jelöletlenség ellenére. Természetes a vers, idézet, zene, video, de főként nagyon tisztelem, és élvezem, ha érzem az írás mögött a fogalmazás gyönyörűségét :)…. amíg születtek a sorok, akár a sutaságot, elütött billentyűt …. és ezek megerősítésére kap nyomatékot egy gondosan kiválasztott plusz valami.
Szeretem, sőt magam is művelem a filzofikus komolyságokat, és nagyon lelkesíteni tud egy spontán, hirtelen „ki kell kiabáljam” bejegyzés is. :)

Van-e benned komment írásban valami „kölcsönösségi” érzet? Ha én megtiszteltem Őt, akkor nekem is jól esik ….. mert jól esik, nem? És ha Ő tisztelt meg, akkor ilyen örömet én is tudok okozni Neki … naná, szívesen! :) ….. Ez téma volt pont egy utazásos szerzőnél, hogy a néma olvasás tulajdonképp elriasztotta közülünk. Az sem elhanyagolható számomra ebben, hogy egy blog, ugyan önmagában is sokat megmutat a szerzőről, de a kommentek és viszontválaszok kölcsönös reagálásai azért még közvetlenebbek …. nekem mindenképp :)

Nem csupán magam, magunk miatt érdekel. A blog, viszonylag fiatal „műfaj”. Kicsit később valószínűleg ez is tanítandóvá növi majd ki magát. Kíváncsi vagyok, hogy fogják tanítani suliban …. ?:))))) Például milyen tárgy keretében? Nem csupán írás, kommunikáció, sokkal több, ahogy én gondolom. Nincsenek még hosszú idő alatt kialakult keretei, szinte bármi beleférhet, és mégis valami szerint működik.
Engem ez a „valami” érdekel azoktól, akikkel együtt csetlek-botlok. :)
Hogy esetleg ez olyasmi, mint egy "kérdőív"? Azért én se rejtettem véka alá pár „titkomat”. :)

Beszélgethetünk arról, hogy Te hogy „blogolsz”? :)