…ma egy nagyon finomat…tömeg szál se, tehát még inkább enyém volt az a fajta érezhetnék, hogy kimegyek a medencémbe, és rovom a hosszokat…egyszer aztán feltűnt egy kisebb társaság…fehér lepedő szerű anyagba burkolózva jöttek….két hölgy, négy férfi….na, mondom biztos gyógytornászok…gyógyvíz, termál fürdő…evidensnek tűnt… meg sem fordult másféle gondolat a fejemben…bár belátom, ez azért nem számít a legnívósabbnak…na, én azért úsztam tovább…aztán egyszerre afféle kántálásszerű hangok értek el a fülemhez…ők a medence innenső, és a túlsó végénél tempóztam épp…fordulok, és közeledve a kis csoporthoz aztán az akkor már jól kivehető hangokból kiszűrtem, hogy én biz’ egy szertatás közepébe tempózok bele…keresztelésnek „vettem le”…köszönet, hogy újraszülethetett az éppen aktuális szentelendő személy…majd a négy lemerített kiment a vízből…benn maradt a „levezető”, és néhány hosszt leúszott…egy párral, akik szintén bejöttek, eszmét cseréltek…a vízbe merítést, és úgy egyáltalán az egész eseményt a partról fényképezte a frissen érkezettek közül az egyik…nem hallgatóztam, de nem suttogtak…nem sokkal előbb még meglehetősen magasztos gondolatok hallatszottak a csaknem üres medencében…és biztos az újjászületettek úgy is élték meg.....