Esténként nézem az olimpiai közvetítéseket. A nöi 5000 m-es gyorskorcsolya harmadik helyezettje Clara Hughes Canada lett. Clara 37 éves az egyetlen canadai sportoló aki mind a nyári mind a téli olimpián szerzett érmet. A nyárin kerékpározásban a télin gyorskorcsolyában. Osszesen 6 olimpiai érme van, ha jól tudom 2 arany is. Számtalan világbajnoki érem, mindenféle nemzetközi versenyekröl érmek s ugyancsak számolatlanul a kanadai bajnokságok érmei. Néztem amikor korcsolyázott s broz érmes lett s néztem akkor is amikor az érmet átvette. Szívet melengetö volt. A kép azt a pillanatot ábrázolja amikor megtudta az eredményét.
Clara 17 évesen lépett ki a nemzetközi porondra, 20 éve, s most az olimpia volt az utólsö versenye. A bronzéremnek úgy örült, mint az a kislány, aki élete elsö versenyét futotta. Ugrált le fel, csupa mosoly volt az arca, mindenkit akit elért összepuszilt s a kanadai zászlóval egy tiszteletkört tett a jégcsarnokban. A közönség ovációja majdnem felemelte a plafont! Késöbb, este, behívták a TV stúdióba egy interjúra ahol azt mondta: Az a lényeg, hogy felkészültek legyünk. Az mindegy, hogy hanyadik helyen végzünk a fontos az, hogy mi megtettünk mindent, és akkor az eredmény is jön. Ha nem az sem baj, de akkor legalább érezzük jól magunkat. Én a 20 év alatt amíg nemzetközi szinten sportoltam, minden percét élveztem. Amikor a bronzról kérdezte a riporter, hogy nem-e elégedetlen vele, elmosolyodott s azt mondta: életemben nem örültem ennél jobban éremnek, s fülig ért a szája. A bronz éremért a Kanadai olimpiai szövetség 10,00 dollár jutalmat adott. Clara, jótékony célra fordította a teljes összeget.
Tegnap néztem a nöi hoki meccseket a harmadi és az elsö helyért. A bronzért a finnek megverték a svédeket 3:2-re, a hosszabításban ütött góllal. Az öröm letrhatatlan volt a lányok közt. A szokásos egymásra ugrásos “kicsi a rakás” után az egész csapat kézenfogva körbekorcsolyázta a stadiont, nevetve kiabálva örülve. Az aranyat Kanada nyerte az USA-val szemben, 2:0-ra. A kanadai lányok is örültek, itt nagyon büszkék lehetünk, a kapus Shannos SZABADOS néven fut! Az amerikai lányokat rossz volt nézni az eredmény hírdetéskor. Pofákat vágtak, bosszankodtak, nem köszönték meg az érmet lesírt róluk, hogy nem érdekli öket mert nem elsö helyen végeztek. Az amerikai mentalitás: A második hely elnyeröje az elsö vesztes! Mindenre, a sportra méginkább, rányomja a bélyegét. Nagyon is üdítö volt látni az ellenpéldákat.
Vajon mi, tudunk e tiszta szívböl örülni a “harmadik helynek” nem bosszankodva azon, hogy nem az aranyat kaptuk?