Gondolatok az írásbeli kommunikációról..

A kommunikáció –saját megfogalmazásom szerint- az élőlények közötti kölcsönös kapcsolat információk, érzések kicserélésére.
Tudatosan írtam élőlényt, de most csak az emberek közötti kommunikációt boncolgatnám.
Az információ, érzés kicserélésének sokféle formája van, lehet írásban, szóban, jelekkel, gesztusokkal stb.
Személyes találkozáskor a teljes lényünk, a körülmények, a folyamatos és kölcsönös visszacsatolás sokkal inkább meghatározók, mint a szavaink. (Ugye, már Te is érezted, volt olyan, amikor az elhangzott szavak mást sugalltak, mint az egész szituáció. De érezhetted azt is, hogy egy bíráló megjegyzés epésen kiejtve vagy kedves hangsúllyal mondva mennyire más hatást vált ki.)
Okos emberek meghatározták, hogy közvetlen találkozás, beszélgetés során 70 – 80 %-ban nem kimondott szavakkal, nem verbálisan adjuk át magunkról az ismereteket, hanem a fent jelzett módon, arcjátékkal, testtartással, hangsúlyokkal, hangszínnel, hanglejtéssel, érintéssel, stb. stb.
Azt gondolom, CSAK írásban kommunikálni nagyon nehéz! Nincsenek meg azok az eszközök, melyek segítenének a hangulatunkat, az érzéseinket, a meg sem fogalmazott szándékainkat továbbítani. Maradnak a szavak, melyekkel a magyar nyelv szépsége és gazdagsága miatt nagyon árnyalt kifejezéseket, érzelmeket is le lehet írni, csak sokkal nehezebb.
Ha valakivel beszélgetek, látom az arcát, érzékelem a hangulatát, azonnali reakciót kapok vissza arról, hogy ugyan azt értette-e amit mondani akartam. Ne feledjük, nem az a lényeg mit mondok, írok, hanem hogy a másik mit ért belőle, mit „vesz le” a mondandómból. Ha csak írunk egymásnak, nem tudhatjuk a másik mikor, milyen hangulatban - jó kedvűen, felbosszantva, kikapcsolódásra vágyva, fáradtan, csipkelődős kedvében esetleg flörtölés hangulatban stb. – olvassa majd sorainkat és ennek megfelelően is reagál majd rá.
Az írásnak is vannak hangulatkeltő elemei. Ilyenek az írásjelek, pl. pont, vessző, gondolatjel, a megfelelő töredezettség, a szavak, mondatok, gondolatok szétválasztása, a bekezdések, a nagy és kisbetű, esetleg betűforma használata a kiemelésekhez stb. stb. Ezek használatával és a leírt szöveg elküldés előtti elolvasásával-javításával segíthetünk a címzettnek a gondolataink, érzelmeink átvételében.
Amennyiben nem egy embernek szól az írásom, hanem többen olvassák, képtelenség, hogy mindenkinek ugyanazt mondjam. Ezt be kell látni és tudomásul kell venni az írásbeliség korlátait.

A mindennapokban, az emberek a találkozásaikkor csevegnek és/vagy beszélgetnek. A csevegés során nincs különösebb mondanivalójuk egymásnak, de kölcsönösen egymás tudtára kívánják adni, hogy kedvelik, becsülik egymást, figyelnek egymásra. Fontos, mert az önbecsülést erősíti, minden mondat egy-egy simogatásnak felel meg, s erre mindenkinek nagy szüksége van. Értelemszerűen ennek egy fórumon meg is van a megfelelője, laza néhány mondatos hozzászólás formájában..
A beszélgetéskor általában egy vagy több témáról bővebben kifejtett véleményt cserélünk. Ez hozzájárul a saját véleményünk kialakításához és felülvizsgálatához, mások megismeréséhez, új ismeretek szerzéséhez. Nagyon fontos dolog, de ez már egy bensőségesebb kapcsolat, egy „kitárulkozás”. Azt gondolom, mindenkinek meg kell adni a választás lehetőségét, hogy milyen mélységű kapcsolatot szeretne kialakítani, mi felel meg neki és kivel, mikor, hogyan. Erre nagyszerű lehetőség a mögöttes levelezés is.
A mindennapokban a beszélgetéseket egy-egy könnyed csevegés teszi rugalmasabbá, lazítóvá, pihentetővé. A gondolat vagy témaváltás jelzésére is ezt használjuk. Azt gondolom a szellemi frissességhez - frissüléshez ez is hozzájárul. Természetesen a beszélgetés utána folytatható.
Aki pedig úgy gondolja, hogy csak megosztaná a gondolatait, érzéseit különösebb visszajelzés igénye nélkül, az használhatja bátran a blogot. (És van mód itt is a visszajelzésre.)