Kutyus, kutyácska, árva kiskutya,
be kegyetlen gazdád az éjszaka!
Bújnál lábához: dermedt kőküszöb
bérházak kőküszöbjei között,
vinnyognád néki: Csontig fáj a tél...
- ostor felel, vad ostora, a szél.
Nyalnád kezét te, volna csak keze,
néznél szemébe, volna csak szeme!
S volna szava, lesnéd, megértenéd,
nem mint szolga, nem mint cseléd,
de úgy, mint a lihegő szeretet,
ki hogy szeressen, azért született.
Látom bordáid, éhednek jegyét
és szőrödön a tél jeges lehét,
kenyérhéj, csont csitítná éhedet,
kályha tüze is remegésedet,
ám ... Tovább
,,Nem birtoklok sem földet, sem házat,
mégis enyém, mit szemem megláthat:
hogy zöldell a rét, s patak mossa
a mohos sziklákat.
A lét bőkezű ahhoz, ki szépségére éhes.
Ki megnyitja szívét a világnak,
nem vallhatja magát szegénynek!
Hisz születésünk joga a boldogság
és az álom.
Bölcs emeli fel e mérhetetlen
gazdagságot,
s kapzsié sosem lesz, csak a nyűg
és a bánat."
(John Clare)... Tovább
Remélni jót és alkotni szépet
Boldognak látni minden népet
Megetetni az összes éhezőt
Virággal ültetni be tar mezőt
És meglocsolni a sivatagot
Ez - mit az élettől akarok
Békében nevelni sok gyermeket
S ne legyen rémisztő a rengeteg
Fény gyúljon fel az agyakban
S az ember ne éljen akaratlan
Csak az örömök legyenek nagyok
Ez - mit az élettől akarok
Emlékezni arra mi régen volt
Becsülve tisztelni az öregkort
Mert tapasztalás tanít jövőt
És erős oltalmazhat serdülőt
Hogy városokat ne fedjen el homok
Ez - mit az élettől akarok
A vérnek legy... Tovább