Tisztelt Hölgyem! Nagyon nehéz időszakon van túl, kimerültsége teljesen érthető. Egy szeretett személy halála után, különösen, ha azt fizikailag, lelkileg megterhelő, akár megrázó élmények előzték meg, nem könnyű a gyász és az újrakezdés. Amennyiben rémálmai nem csitulnak, és/vagy nem tud felhagyni az ivással, mindenképpen azt ajánlom, hogy keresse szakember segítségét. Ha a pszichiáter szükségesnek ítéli, gyógyszeres kezelés segíthet, hogy alvása rendeződjön, a teljes, oki gyógyuláshoz pedig pszichoterápia a leglakalmasabb. Azonban a gyász időigényes folyamat, lefolyását siettetni nem, csak támogatni lehet, kóros, elakadt gyászról orvosi értelemben kb. egy év után beszélünk. Ehhez a nehéz, de életében fontos folyamathoz kívánok sok erőt és egészséget! Üdvözlettel: Sinkovics Andrea

Tisztelt Anikó! Pszichológusként lelki problémákkal, jelenségekkel foglalkozom, így kérdésére sajnos nem tudok válaszolni. Tisztelettel: Sinkovics Andrea

Kedves Edit! Nincs könnyű helyzetben, legtöbbször nagyon nehéz egy válás után új, minden érintett számára megfelelő körülményeket teremteni. Érthető, hogy Ön is boldogságra vágyik, de nem minden áron: szeretné elkerülni, hogy kisfiának fájdalmat okozzon. A gyermek vonakodása mögött számos tényező állhat: legfőbb félelmét, hogy elvesztheti anyja szeretetét meg is tudta fogalmazni, ami már önmagában is nagyon jó dolog, mutatja az Ön iránt érzett bizalmát. És bár minden bizonnyal az Ön szeretete megingathatatlan gyermeke iránt, félelme nem teljesen alaptalan, hiszen ezentúl osztoznia kell magán valakivel. Ez pedig nem könnyű helyzet egy gyermek számára. Újra és újra át kell élnie, hogy már nem ő az egyetlen anyja számára, ráadásul ha nem volt jó a kapcsolata édesapjával, nehéz lehet számára bizalommal tekinteni az egész családi helyzet iránt. Nem tudom, milyenek a feltételek partnere lakásában, lenne-e ott pl. a gyermeknek saját szobája, mennyit kellene utaznia az iskolába, vagyis mennyire és hogyan alakulna át az élete a költözéssel, de fontos lehet, hogy beszélgessenek erről, próbálja meg eloszlatni ezzel kapcsolatos bizonytalanság érzését, félelmeit, esetleg tervezzék meg közösen a jövendő életüket. A legfontosabb, hogy biztosítsa a kisfiút arról, hogy bármi is történik, a maga szeretete nem változik. Lehet, hogy néhány látogatás, vendégség partnere lakásában, közös programok segítenek neki, hogy fokozatosan megbarátkozhasson az új környezettel, helyzettel, hogy minél zökkenőmentesebb lehessen az átmenet. Fontos azonban, hogy kapcsolatukat hosszú távon is stabilnak érezzék, és hogy partnerével is tisztázza a gyerekneveléssel kapcsolatos kérdéseket, mert a legjobban a gyermeket a bizonytalanság, kiszámíthatatlanság viselheti meg. Szeretném, ha tudná, hogy lehet, hogy nehézségekkel, átmeneti konfliktusokkal kell majd szembenézniük, hiszen egy új család születése is járhat "szülési fájdalmakkal". Amennyiben további nehézségek, kérdések adódnak, javaslom szakember felkeresését. Kívánok Önöknek sok örömet, üdvözlettel: Sinkovics Andrea

Kedves Gabriella! Levele alapján nem teljesen világos számomra, hogy mi a lelki probléma az Ön számára a helyzetben, ezért némileg találgatok. Általánosságban elmondható, hogy idős, korlátozott belátó képességű ember esetében (nem tudom, ilyen állapotban van-e az édesanyja) sem szabad hazudni, hanem annyit és úgy kell mondani, hogy az az illető jogait tiszteletben tartva, az ő érdekeit is szolgálva, megnyugtatja őt. Az ilyen típusú betegek esetében ugyanis sokszor fakad a félelem és bizalmatlanság (néha még az agresszió is) abból, hogy erejük fogytán kiszolgáltatva érzik magukat. Tehát ha sikerül a bizalmat, gondoskodást, biztonságot és szeretetet megerősíteni a kapcsolatban, meg lehet nyerni az együttműködésüket. Semmilyen részletet nem tudok sem kapcsolatukról édesanyjával, sem az ő állapotáról, ezért nem tudom megbecsülni, hogy miért lenne fontos most tisztázni, hogy bár ő rendelkezik a lakással - mint haszonélvező - eladni nem adhatja azt el. Ha mégis felmerül az eladás, fontos lehet megtudni, hogy miért tenne ilyet. A félelem és kiszolgáltatottság érzése miatt, vagy mint erejének és önállóságának megtestesítőjéhez ragaszkodik ehhez? Előbbieket oszlatva, utóbbiakat megerősítve remélem, hogy sikerül békében és szeretetben megélniük ezt az életszakaszt. Tisztelettel: Sinkovics Andrea

Tisztelt Béla!
Biztos vagyok benne, hogy Annamária örül segítő szándékának, azonban szeretném pontosítani, hogy Tündérhegy nem szanatórium, hanem pszichoterápiás osztály. Ez azt jelenti, hogy olyan önként jelentkező betegeket fogadnak, akik készek mentális problémáikon a szakemberek segítségével komolyan dolgozni. Reméljük, Annamária megtalálta édesanyja számára a megfelelő segítséget és azóta javult állapota. Tisztelettel: Sinkovics Andrea