Kész horror! A legbrutálisabb szépségpraktikák
hirdetés
Az aktuális szépségideál folyton változik, ez dolog azonban nem. Mindig akadnak olyanok, akik hajlandók szenvedni azért, hogy elérjék a vágyott külsőt. Manapság a divat arra ösztökéli az embereket, hogy vadul éheztessék magukat, és elégetve minden gramm zsírt, érjék el az izmos, karcsú alakot. Valamikor ez éppen fordítva volt. A török háremek legnépszerűbb hölgyeinek azok számítottak, akik a korabeli turbános urak ízlésének megfelelően gömbölyű idomokkal és kicsattanó bőrrel dicsekedhettek. Ezt elérendő a hárem irányítói a bent tartózkodó asszonyok erőszakos táplálásától sem riadtak vissza.
Büdös volt az aranylótusz
Állítólag a Szamoa szigetén élő férfiemberekben semminemű gerjedelem nem ébred zörgő csontú, fiús lányok iránt, ők attól indulnak be, ha a kiszemelt ara minimum 100 kilót nyom. Sajátos ízlésükkel érdekes módon nem állnak egyedül, Amerikában is létezik az etető-evő kapcsolatoknak egy szubkultúrája. Ebben a partnerek számára az szerez erotikus élvezetet, ha etetik a másikat, illetve ha meghíznak a kedvéért, hogy ettől váljanak vonzóbbá a szemében.
Elhízni nem valami kellemes módja a szépülésnek, de ennél jóval fájdalmasabb, barbár trükköket is ismer a történelem. A kínaiak például évszázadokon át elkötözték és megnyomorították a kislányok lábát, hogy felnőttként is megtartsák az oly erotikusnak tartott „aranylótusz” lábat. Külső szemlélő számára a nők efféle kordában tartása már csak azért is érthetetlen, mert a mesterségesen megnyomorított, sebes láb nemcsak csúnya, hanem szörnyen büdös is volt. Hasonlóan kínzó fájdalommal érték el a csendes-óceáni szigetvilág lakói, hogy a fülcimpájuk annyira megnyúljon, amíg le nem lóg a vállukig. De a maoriknál szokásos, egész arcra kiterjedő tetoválás és mesterséges hegek előidézése sem tartozhatott a legörömtelibb beavatkozások közé.
Az Amazon mentén élő férfiak és asszonyok egyre növekvő átmérőjű falapok szájukba csúsztatásával érték el, hogy az ajkuk tányérnyi nagyságúra nyúljon, míg egyes afrikai törzsek asszonyai direkte kificamították a nyakcsigolyájukat, hogy a nyakukat vasból készült gyűrűkkel megnyújtva valódi zsiráfnyakra tegyenek szert. Ezek a szokások meglehetősen emlékeztetnek arra a napjainkban jellemző divatra, ahol a cél az arc és a test természetellenes átalakítása ugyancsak fájdalmas tetoválásokkal, piercingekkel, plasztikai műtétekkel, mellimplantátumokkal és kollagénes szájfeltöltésekkel. Semmit nem vethetünk a zsiráfnyakú nők szemére.
Európa sem maradt le
De nem volt ez másképp Európa korábbi évszázadaiban sem. A Tudorok uralkodása alatt mindkét nem gondolkodás nélkül vállalta a halálos veszélyt, amely az ólomtartalmú púderek és arcfestékek használatával járt. Edward király idejében a szép hölgyek szintén mérgező anyagot, arzént szedtek, hogy szert tegyenek a kor szépségideáljának megfelelő, áttetsző bőrre és kitágult pupillára.
Ez utóbbi a férfiak számára mióta világ a világ, erotikus jelzést ad, ezért cseppentették a középkorban az olasz nők a szemükbe a szintén halálos méregnek számító nadragulya pupillatágító levét. Innen származik a növény másik neve: belladonna, azaz olaszul „szép asszony”. A viktoriánus korban a nők kivetették egy-két bordájukat, hogy a derekukat minél karcsúbbra fűzhessék, míg a második világháború előtt a filmsztárok zokszó nélkül kihúzatták a bölcsességfogaikat, így érve el az olyannyira vágyott, beesett arcformát.
Sok régi praktika láttán manapság undorodva összerezzenünk. Például az ókori Egyiptomban szokásos bőrszépítő szamártejfürdőt még csak-csak kipróbálnánk, de arra már aligha lennénk kaphatók, hogy fogfehérítésre csecsemők vizeletét használjuk, mint tették ezt a Nílus mellett élő régiek. Pedig ki tudja, valóban veszélyesebb volt-e az a szokás, mint a miénk, akik mindenféle vegyszerek hadával bombázzuk magunkat napról napra, szépítkezés címszóval? Nemhogy az ókori, de már a kőkorszaki ember és asszony is lelkesen tetoválta magát, fúrta keresztül az arcát nádcsővel, az orrát csontokkal, festette magát kétes eredetű növényi és állati anyagokkal. Ha egy kicsit belegondolunk, megállapíthatjuk, túl sokat nem tanultunk az elmúlt néhány ezer év alatt.
Hajmeresztő: hallal...
Brutális perverzió: ma is használnak...
