Töltődj fel Zürichben - akár ingyen!
hirdetés
Zürich fekvése gyönyörű, efelől korábban sem volt kétségem. Magas hegyek, erdők karéjában, a Zürichi-tó két partján húzódik hosszú kilométereken át: a partot gyönyörű parkok szegélyezik. A tavon kívül két folyó és kisebb csatornák is átszelik – s mindez elég ahhoz, hogy kellemes fürdőváros benyomását keltse. A lányom szerint, aki júliusban érkezett Zürichbe, nyáron nagy vitorlás és fürdőélet zajlik: a város két pártra szakad, a tó- és a folyók híveire. Munka után, ha az idő megengedi, mindenki kerékpárra pattan, és irány a kedvenc strand: a partokon, a parkokban mindenki ott fürdik és napozik, ahol neki tetszik. Vajha – mondom én a patinás városhoz illőn – a Duna is alkalmas lenne erre!
De szakadjunk csak el a vizektől, és irány a Zürichberg, a város Rózsadombja, ahol gazdag, előkelő villák, alpesi jellegű házak húzódnak meg minden hivalkodás nélkül dús, burjánzó kertjeik mélyén. Az ember úgy érzi, az élet napos oldalára jutna, ha ilyen pazar, remek levegőjű környezetben lakhatna. A város csupa növény, csupa park, csupa vegetáció: hatalmas fenyők, a francia városokra jellemző platán-allék, ősszel pirosra színeződő juharfák, a házak falát beszövő kúszó-tekergő borostyánok, lilaakácok, hajnalkák, az erkélyeken, tetőteraszokon bokrok, fák, színes virágok tengere. Ettől a növényáradattól jobban feltöltődöm, mint bármilyen műalkotástól. (Apropó, műalkotás: azért nem hagytak hidegen a református Fraumünster templom Chagall és Giacometti tervezte üvegablakai sem, amelyek meghökkentettek színpompájukkal, égő vöröseikkel és kékjeikkel az egyébként szikár, puritán falak között.)
A Zürichberg utcáin lefelé ereszkedve jutottunk el az egyetemi városrész méltóságteljes, klasszicista épületei után az óváros kis utcácskáiba. Itt az embert elönti a sárga irigység a 16–17. századi épületek épségének, túlélésének, a mai életbe való természetes, funkcionális illeszkedésének láttán. Hja persze, ha minket sem pusztított volna tatár-török-osztrák-orosz-német, nekünk is micsoda kincseink lehetnének. De nincsenek, nekik pedig vannak, megmaradtak a hajdani polgárok, céhek épületei kis udvaraikkal, tereikkel, lehetőséget teremtve számunkra, hogy némi halvány elképzelést alkothassunk arról, hogyan éltek, sürögtek-forogtak egykori szorgos, pedáns lakóik.
Válaszolj kvízkérdéseinkre és a Malév elrepít egy európai nagyvárosba!
Sőt, ha a háromhetente megújuló kérdéseink mindegyikére válaszolsz, nagyobb eséllyel lehetsz Te az a szerencsés, aki megnyerheti a három darab kétszemélyes, oda-vissza útra érvényes európai Malév repülőjegyek egyikét!
És itt térjünk át az emberekre!
Sztereotípiáink azt mondják: a svájciak, különösen itt, a német területeken a protestáns etika megtestesítői. Zárkózottak, visszafogottak, végtelenül szorgalmasak és szigorúan beszabályozottak. (Anyám bátyja, azaz nagybátyám a numerus clausus miatt Brünnben [Brno, Csehország] végezte el az egyetemet, majd Svájcban helyezkedett el gépészmérnökként. Olyan nehezen viselte a svájci nyárspolgárokat, hogy néhány hónap múlva hazamenekült Magyarországra, ahonnan aztán Auschwitzig nem is volt megállás… Nem sokon múlott, hogy túlélte, és így személyében megismerhettem legkedvesebb rokonomat.)
Nekem a néhány nap alatt azonban úgy tetszett – s ezt mások is megerősítették –, a közismert ridegség, legalábbis Zürichben, oldódni látszik. Zürich, éppen pénzügyi központ jellege miatt, erősen nemzetközi város. Lányom munkahelyén például dolgozik olasz, francia, angol és többfajta ázsiai, nem is beszélve őróla, aki magyar.
Ez a keveredés jótékonyan oldja a kedélyeket, lazítja a merevségeket, bár ehhez talán hozzájárultak a világméretű egyéb tendenciák, a fiatalokat áthangoló 68 utáni áramlatok is. Mindenesetre a sok bicikliző, a parkok pázsitján piknikező, a kutyánkra rámosolygó, beszélgetni megálló járókelők, a barátságos eladók, a városi tereken rendszeresen tartott élelmiszer- és ócskapiacok, biciklivásárok, a tóparti sétányon és a hidakon megszervezett sok rendezvény nem kelti a merev bezárkózás érzetét. Persze ez csak felületes benyomás: állítólag azért ma is nehéz külföldiként svájciakkal barátkozni, vagy egy svájci lakásába vendégként bejutni.
Három nap nem sok idő. Annyit azonban láttam, hogy Zürich nagyon élhető város. Nemcsak azért, mert gazdag, de azért is, mert nagyon emberközpontú. Nevethetünk azon, hogy a svájciak mereven pontosak, de ha a villamos, a troli és a HÉV-szerű elektromos vonat a táblán feltüntetett időpontban, percnyi pontosan érkezik, az élet kiszámíthatóbbá és stresszmentesebbé válik. Ha drága autók helyett mindenki biciklire és közjárművekre ül, a kevésbé forgalmas, kevésbé zajos utcákban lakni és gyalogolni egyaránt élvezetesebb lesz. Ha pedig ez így van, az emberek inkább magukénak érzik a várost, jobban vigyáznak rá, mályvákat ültetnek a fák alá, művelik kertjeiket, díszítik, szépítik, óvják parkjaikat, kiülnek a házuk előkertjébe, a tetőteraszokra vacsorázni, élnek a köztereken.
Jó nekik. Nekünk pedig még van hová fejlődnünk.
 |
Róma, az örök szerelem
Öt program Hollandiában
Wellness Hévízen
