Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 24. Saturday, Iván   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Így gondolkodik egy balettos férfi

2011.10.08. | Bokor Gabriella
Több ezer éves hagyomány, merész álom vagy közös emlékezés? Markó Iván koreográfus személyes vallomása új darabjáról.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Ismét bemutatóra készül a Magyar Fesztivál Balett társulata. A Mózes, avagy a Tízparancsolat című előadást – amelyet hosszú szünet után újra együtt alkotott a két nemzetközi rangú művész, Gombár Judit jelmez- és díszlettervező és Markó Iván koreográfus, művészeti vezető – október 7-től a Művészetek Palotájában láthatja a közönség. Interjúnk a próbák ideje alatt készült.

A Fesztivál Balett budai stúdiójában épp véget ért a próba. Délután öt óra múlt, a két táncos, Nyári Gábor és Csizmadia Katalin, akivel a Kossuth-díjas koreográfus-rendező épp dolgozott, elmegy átöltözni, mi pedig Markó Ivánnal beülünk a kicsiny irodába beszélgetni. A falon mindenütt fotók, több évtizednyi, legendás előadások relikviái, és bár ezekről is szívesen kérdezgetném, most maradunk a néhány nap múlva bemutatandó új darabnál.  

– Egy korábbi interjújában olvastam, hogy először az anyai nagymamája, Guttmann Amália mesélt önnek Mózesről. Az előadás ötlete tehát a gyerekkorába, vagyis ötven egynehány évre nyúlik vissza? 

– Nem, ez nem így működik, itt nem évtizedekről, hanem évezredekről van szó. Az ember genetikailag átörököl sok ezer évet. Én azok közé a zsidó emberek közé tartozom, akik nem vallásosak ugyan, de hiszik a Jóistent, és teljes szívükkel elfogadják a származásukat, az őseiket. Ennek az érzésnek, ennek a gondolatnak a jegyében született meg a darab. Ez tehát egy álom, az én álmom az őseimről, több ezer évről, magamról. Ezért mondtam az előbb, hogy ez nem évtizedek, hanem évezredek kérdése, ha földhözragadtan nézem, akkor hatvan év, ha pedig az igazat mondom, akkor annak az ötezer évnek a története, amit átörököltem, ami genetikailag bennem van.

– Végtelenül személyes történet tehát, amit – mivel ön előadóművész – most megoszt sok ezer emberrel, vagyis a közönséggel. 

– Hogyne. Azért csinálom, hogy megosszam az emberekkel. Valóban nagyon személyes élmény ez, és teljesen szubjektív. Azt szeretném elmesélni, hogyan látom én ezt a történetet, nem pedig azt, ami az Ószövetségben áll, vagy amit a hittudósok mondanak. Az az igazság, hogy én ezt nem most találtam ki, az elmúlt mintegy huszonöt évben többször is beszéltem már a származásomról, és arról, hogy számomra természetes, gyönyörű és felelősségteljes, hogy zsidó vagyok. Én azt örököltem a családomtól, és azt tapasztaltam, hogy mindenféleképpen meg kell felelni a tízparancsolatnak, vagy legalábbis meg kell próbálni megfelelni. Természetesen mindannyian esendő emberek vagyunk, és borzalmasan nehéz betartani a parancsolatokat, de ha történetesen nem mindig sikerül, akkor is csodálatos ez az értékrend, mert ez az, ami az embert emberré teszi. És ez nemcsak a zsidó vallásnak, de a kereszténységnek is erkölcsi alapköve. Tehát – ahogy az előbb mondtam – ha bizonyos törvényeket nem tudunk is mindig betartani, az a csoda – és ez a legfontosabb –, hogy ehhez tudjuk magunkat mérni. A cselekedeteinket, a tetteinket, és el tudunk gondolkodni azon, hogy jót tettünk-e vagy rosszat.

– Régóta él önben tehát ez a történet. Miért éppen most érett meg az idő, hogy előadás szülessen belőle?

– Alapvetően azért szerettem volna a Mózes, avagy a Tízparancsolatot színpadra vinni, mert azt látom, hogy az elmúlt húsz évben az embert emberré tévő törvények hihetetlenül leépültek, és ehhez köze van az utóbbi két évtized emberi, politikai, gazdasági történéseinek. Arra gondoltam, hogy megpróbálom feléleszteni a mózesi alaptörvényeket.

– Az utóbbi időszak előadásaitól eltérően ön ezúttal a színpadon is jelen lesz.   

– A címlap szerint az a nevem, hogy Az álmodó. Egyfajta történetmondó leszek az előadásban, és lehet, hogy végül táncolok is, de ezt még nem tudom megmondani. Mózest Nyári Gábor EuróPAS Magyar Táncdíjas, Junior Prima-díjas művész, a társulat vezető táncosa alakítja, és két vendégművészt is hívtam. Közel ötvenen vesznek részt a produkcióban, harminc táncos, tizenkét kisgyerek, és mellékszereplők, akik nem táncolnak ugyan, de dramaturgiai szerepük van.

– Nagyon pontos elképzelése van arról is, milyen zenét választ egy-egy előadáshoz. 

– Ezúttal nem én állítottam össze a zenét, hanem felkértem egy zeneszerzőt, Faltay Csabát. Jelenetenként leírom neki, hogy mi történik a színpadon, hogy mit látok, hallok, és milyen hangszereket gondolok megszólalni. Én tehát „kitalálom” a zenét, ő pedig megvalósítja. Amikor megkapom, többször meghallgatom, és utána kezdek a táncosokkal dolgozni.

– A Mózes, avagy a Tízparancsolat – ahogy azt már említettük – az ön személyes víziója, elszakadva minden vallási tételtől. Az azért bizonyára közelebb vitte a táncosokat a témához, az ön elképzeléseinek megértéséhez, hogy a társulattal jártak Izraelben.

– Kétszer is voltunk együtt Izraelben, úgyhogy abszolút van személyes élményük. Az előadással kapcsolatos lényegi élmény viszont itt, ebben a stúdióban születik meg, ahol én minden mozdulatot, kifejezési módot pontosan megmutatok. Azt gondolom, hogy ebből áll össze az előadás.


Előrejelzés: mesés ősz várható
Egy musical-klasszikus, egy óvodásoknak szóló beavatószínházi előadás, a Furcsa pár és egy Megasztár-közönségkedvenc.   tovább Tovább
Mennyibe kerül: színház- vagy...
Sok színházban már erre a szezonra nem vehetsz bérletet. Használd ki az utolsó lehetőséget, vagy készülj a következő évadra!  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

balett bemutató



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés