Megrázó fordulatok, nagy emberek - egy helyen
hirdetés
Szaloniki kontinensünk egyik legrégebbi városaként hirdeti az európai kultúra dicsőségét. Az Égei-tenger mentén magasodó, Görögország második településeként számon tartott kikötőváros minden korszakban beírta nevét a nagy történelemkönyvbe. Híres alapító, még híresebb szülöttek és átutazók öregbítették Közép-Makedónia hírét, miközben Szaloniki az óváros római és bizánci műemlékei mellett a modern kornak is megengedi, hogy nyomokat hagyjon a város közterein.
Győzelmi kezdet
„Győzelem a thesszáliaiak fölött” – jelenti a város történelemkönyvekből, na meg a Bibliából jól ismert neve. Thesszalonikit Kasszandrosz makedón uralkodó alapította Kr. e. 315-ben, és feleségéről – Nagy Sándor húgáról –, Thesszalonikéről nevezte el. Tévedés ne essék! Nem a város alapítása kapcsolódik háborúhoz, hanem a királylány születése: II. Philipposz aznap kapta meg a hírt, hogy gyermeke született, amikor megverte a thesszáliaiakat.
Bibliai folytatás
A város neve mégsem ebből a történetből cseng ismerősen számunkra, hanem az Újszövetségben találkozhatunk vele: Pál apostol levelei között, kétszer is. A Thesszalonikiakhoz írott második levélben olvashatjuk a híres mondás eredetijét is: „Ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, és haszontalan dolgokat művelnek...” (2Thessz 3,10–11).
Nem véletlen, hogy Pál második útján a várost is érintette: amellett, hogy a Római Birodalom központjai között fontos szerepet töltött be, Thesszalonikiban az 1. században zsidó és keresztény közösség is alakult. Az első levelet Pál minden bizonnyal Korinthoszban írta, miután missziós társa, Timóteus visszatért Macedóniából, és elbeszélte a thesszaloniki egyházközösség körülményeit (ApCsel 18,1–5; 1Thessz 3,6). A Thesszalonikaiakhoz írt első levél azért is fontos dokumentum, mert nagy valószínűség szerint nemcsak Pál apostolnak első levele, hanem az egyik legkorábbi keresztény forrás is.
A bizánci szent
Szaloniki még i. e. 168-ban került a Római Birodalom fennhatósága alá. Jelentőségét azonban sosem veszítette el, hiszen erre vezetett a Bizáncból Dyrrachiumba (ma Durrës) vezető út, a Via Egnatia, amelyet többek között Pál apostol is taposott. Az apostolok nyomán Thesszaloniki a kereszténység szilárd bázisa lett, olyannyira, hogy az ortodox egyház egyik legtiszteltebb szentje, Szent Demeter itt halt vértanúhalált.
A magyar Szent Koronán is szereplő legendás férfi azért szenvedett mártíromságot, mert börtönében megtérített egy gladiátort, aki az ebből fakadó erőnek köszönhette, hogy legyőzte a keresztényüldöző Maximianus keletrómai társcsászár kedvenc gladiátorát.
Demeter a kereszténység megerősödésével a város védőszentjeként őrizte Thesszalonikit, az ő tiszteletére emelték 463-ban a Szent Demeter-templomot.
A Római Birodalom felbomlása után egyre több szláv érkezett a városba. A város mégsem emiatt játszik kiemelkedő szerepet a szlávok történelmében, hanem azért, mert itt született Cirill és Metód – az ő nevükhöz kötődik a szláv írásbeliség megteremtése. A történethez persze az is hozzátartozik, hogy a testvérpár – bár gyermekkoruktól használták a szláv nyelvet – születésük szerint görögök voltak.
Amikor a félhold csillogott
A középkor zaklatott történelme után Szaloniki új urat kap: 1423-tól a Velencei Köztársaság részeként folytatja tovább az életét, igaz, nem sokáig. 1430-ban a várost meghódította II. Murat szultán, és ezzel az Oszmán Birodalom része lett, Selânik néven. Ekkor a város már igazi multikulturális központ volt: zsidók, törökök, szlávok, albánok, görögök (ők tették ki a város lakosságának negyedét) találtak itt megélhetést.
A török uralom alatt Thesszaloniki visszanyerte korábbi jelentőségét, a birodalom legfontosabb balkáni kereskedővárása lett. A 19. században vasutat, új kikötőt is kapott, és cserébe egy újabb híres szülöttet adott a világnak. Itt látta meg a napvilágot a törökök atyja, Musztafa Kemal Atatürk 1881-ben, és itt ülésezett az Ifjú Törökök társasága a 20. század elején. Atatürk szülőháza ma múzeum és része a török konzulátusnak.
 |
A romboló 20. század
Míg a város évszázadokon át többé-kevésbé békés otthont nyújtott a különböző vallásoknak, nemzetiségeknek, addig a 20. század elemi erővel dúlta szét a korábbi toleráns légkört. Szaloniki az első világháborúban az antant támaszpontja lett. A francia katonák miatt 1917-ben a városban tűz ütött ki, melynek következtében 72 ezren maradtak fedél nélkül. Az itt élő zsidók már ekkor is tömeges kivándorlásra kényszerültek, de mindez eltörpül a Harmadik Birodalom pusztítása mögött, amelynek katonái 1944. október 30-ig megszállás alatt tartották a várost, és a zsidóságot teljesen kiirtották.
Azóta persze a rend helyre állt, a várost újjáépítették. Görögország második legnagyobb városában ma széles sugárutakat, parkokat, tereket, és persze zsúfolt bevásárló utcákat találunk, az ország exporttevékenységének 50 százaléka pedig kikötőiben zajlik. A város kulturális élete továbbra is fontos szerepet játszik: 50 ezer egyetemista és számtalan turista gondoskodik a hétköznapok pezsgéséről.
- A Rotundát 306-ban építették a római uralkodó, Galerius mauzóleumaként.
- A Fehér torony a középkori városfal emlékét őrzi. A 15. században építették, s egy ideig a szultánnal szembeszegülő janicsárok börtöneként is működött.
- Az Archeológiai Múzeum gyűjteménye a kőkori, az archaikus, a római idők történetét mutatja be.
- A Bizánci Múzeum az egykori bizánci civilizáció emlékét közvetíti.
- A török negyed hangulata a 19. századot idézi szűk utcáival és kis kertjeivel.
Nevezetességek a közelben
- Delphi, melynek Apollón-szentélye elsősorban jóslatairól vált híressé.
- Olimpia, ahol az i. e. 8. században az olimpiai játékokat alapították.
- Meteorák 600 éves, szédítő magasságban épített bizánci kolostorairól ismert.
Bicikli és bikini - nyereménnyel
Mit érdemes megnézi Athénban?
