Egy mesés város lenyűgöző programmal
hirdetés
„A fesztiválok fesztiválja” – így is emlegetik Ausztria legnagyobb kulturális programját, a Salzburgi Ünnepi Játékokat, amely 90 éve kínál csábító programokat a minőségi zene híveinek. Európa legnagyobb, teljes épségben megmaradt középkori építménye, Hohensalzburg vára alatt 1922. augusztus 22-én rendezték meg az első fesztivált. A kilencvenedik születésnap mellett még egy évforduló ad okot az ünneplésre: 50 éve nyitották meg az újjáépített Grosses Festspielhaust, a játékok legnagyobb fedett színterét.
Hogy miben állhat a lassan egy évszázad alatt sem múló siker titka? A színvonalas kulturális programok mellett talán az, hogy a hagyományok ápolása és az állandóság érzete mellett, a programszervezők képesek folyamatosan újítani, modernizálni a műsort és a kulturális kínálatot. Amellett, hogy a fesztivált mindig az egyik alapító, Hugo von Hofmannsthal Akárki (Jedermann) című színműve nyitja a Dóm téren felállított szabadtéri színpadon, számtalan kortárs zenei és más művészeti program közül választhatunk. A hihetetlenül magas költségvetésű fesztivált évente 180 rendezvény teszi teljessé, melyek között operák, koncertek, kiállítások, irodalmi estek és felolvasások egyaránt megtalálhatók. A Salzburgi Ünnepi Játékokhoz kapcsolódó művészeti események – sokszor ingyenesen – azoknak is színvonalas kikapcsolódást ígérnek, akik nem engedhetik meg maguknak a csillagászati áron számított belépőket. Idén a két évfordulóhoz kapcsolódva ráadásul nemcsak a jelen pillanat eseményeire helyezett hangsúlyt Mozart szülővárosa, hanem számos programmal a fesztivál történetére is reagál.
Az örök kezdő: Akárki
A fesztivál első darabja, a Jedermann már az ősbemutatón sem volt új történetet: a színdarab egy középkori angol moralitásjáték 20. századi feldolgozása, amelyet Berlinben mutattak be először. − Az ősbemutató után Richard Strauss legsikeresebb operáinak librettistája, a zeneszerző, Max Reinhardt rendező és színigazgató, a bécsi operadirektor Franz Schalk és Alfred Roller híres osztrák díszlettervező szövetkezett a salzburgi játékok létrehozására – olvashattuk nemrégiben a Magyar Távirati Iroda összefoglalójában. A három alapító 1917-ben hozta létre a társaságot, ám az első Akárki-előadást, ezzel a fesztivál nyitányát 1920. augusztus 22-én tartották, az akkor népszerű Alexander Moissi főszereplésével. Azóta a Jedermann olyan színházi rítussá vált, amely minden jelentős művész számára kihívást jelent. Az elmúlt 90 évben 16 jeles színész alakította a főszerepet, köztük olyan hírességek, mint a dinasztiaalapító, Budapesten született Attila Hörbiger, Curd Jürgens, Maximilian Schell, Klaus Maria Brandauer – Szabó István Mefisztójának és Redl ezredesének főszereplője – vagy Gert Voss. Peter Simonischek hét év után, 2009-ben köszönt el a szereptől, hogy idén Nicholas Ofczarek vehesse át.
Tervek, melyeket elsodort a történelem
A fesztivál alapítói már az első években nagyszabású terveket szőttek, hogy a koncerteknek méltó helyszínük legyen: egy hatalmas, 4-5 ezer nézőt befogadó Bábel-tornyaszerű építményről álmodtak a hellbrunni kastély lábánál. A közönségnek azonban az első világháború és a gazdasági pangás miatt be kellett érnie a Felsenreitschuléval, a sziklába vájt lovasiskola terével és Mozart-házbeli Kis Fesztiválszínházzal. Idén 50 éve, hogy a Grosses Festspielhaus végre megnyithatta kapuit.
A nagy újító: Karaján
A 2200 személyes Nagy Fesztiválszínház – az egykor Hitler által is nagyra becsült – Herbert von Karajan vezényletével nyílt meg 1960. július 26-án, egy legendás Rózsalovag produkcióval. Az új épület átadása egy négy évtizedes, a mester haláláig (1989) tartó, termékeny korszak kezdetét jelentette, ahol a színpadon a Mozart-operák mellett Verdi és a kortárs szerzők is helyet kaptak.
A repertoár bővítése mellett Karajan felülmúlhatatlan érdeme, hogy amerikai muzsikusokat hívott, kelet-európai tehetségeket fedezett fel. 1967-ben Grace Bumbryval tűzte ki Bizet Carmenjét, 1982-ben James Levin vezényelte A varázsfuvolát, amelyben Edita Gruberova énekelte az Éj királynőjét és Martti Talvela Sarastrót. Fergeteges Falstaffot vitt színre, a címszerepben a múlt hónapban elhunyt, kimagasló énekessel, Giuseppe Taddeivel és a Mrs. Quicklyt alakító Christa Ludwiggal, aki jelenleg a Fiatal énekesek projektet vezeti Salzburgban.
Az újító szándék azóta sem veszített erejéből. Erre jó példa a belga Gérard Mortier, aki 1990-től új repertoárt és fiatal rendezőket hozott Salzburgba.
Nemcsak az opera, hanem a próza is megújult, 1992-ben például Peter Stein elementáris rendezésében játszották Shakespeare Julius Caesar című drámáját, Martin Kusej pedig Hamlet-rendezésével keltett nagy feltűnést.
Műsorra tűzték Alban Berg Luluját – ez idén is hallható, a bolgár Vera Nemirova rendezésében, a címszerepben a páratlan Patricia Petibonnal. Salzburg lehetett a Hildegard Behrensnek ajánlott Luciano Berio-mű, a Cronaca del luogo (A hely krónikája) ősbemutatójának színhelye.
Peter Ruzicka, a híres müncheni Theaterakademie vezetője 2002-ben vette át a vezetést. Ő mutatta be a publikumnak Franz Schrekert, a 20. századi avantgárd német zeneszerzőt, Robert Carsennel pedig 2002-ben megrendeztette A rózsalovagot, amelyben Ochs báró szerepét a kiváló Franz Hawlatára bízta, Octavianként az elbűvölő Angelika Kirchschlager debütált. A világkarrierje csúcsán lévő mezzo e napokban sűrűn „promotálja” Salzburgot, amely az ő szülővárosa is.
A másik helyszín: a Kis Fesztiválház
A most fél évszázados Nagy Fesztiválszínház mellett nem szabad elfeledkezni a Mozart-házról, a Kis Fesztiválszínházról, amely nyolc évtizeden át szolgálta a Salzburgi Ünnepi Játékokat. A híres épület 2006-ban Mozart születésének 250. évfordulója alkalmából újulhatott meg. Majdnem 1600 nézőt fogadhat be, s nemcsak a nézőtere, hanem az akusztikája és a színpadtechnikája is megfelel a kor követelményeinek.
Magyar művészek Salzburgban
Salzburg egyik legnagyobb jelentősége, hogy a kis országok művészeinek és a fiatal tehetségeknek is lehetőséget ad, hogy a nemzetközi közönség előtt bemutatkozzanak.
Mi, magyarok már a második világháború előtti időben bekerültünk a műsorba: még az anschluss előtt Osváth Júlia énekelhette Toscanini pálcája alatt A varázsfuvola Éj királynőjét. A harmincas években Ferencsik János több fesztiválon is zenei munkatársként dolgozott. Az igazán emlékezetes magyar sikerek azonban nem olyan régiek. Fischer Ádám visszatérő magyar operadirigens a salzburgi fesztiválon, 2006-ban, az évfordulós szezonban Mozart Ascanio Albában című, ifjúkori opera seriáját vezényelte (ezt Budapesten a következő szezonban tervezik bemutatni.) Testvére, Fischer Iván pedig koncertprogramokat dirigált a kilencvenes évektől a Budapesti Fesztiválzenekar, illetve az Orchestre de Paris élén. Kortárs szimfonikus művek előadásait vezette Eötvös Péter, 2008-ban pedig Bartók operáját A kékszakállú várát és a Cantata profana szcenírozott változatát tanította be és vezényelte a zeneszerző-karmester. (Az utolsó 2008-as Kékszakállút asszisztensére, Vajda Gergelyre bízták.) A nemzetközi produkció rendezője Johan Simons volt, Falck Struckmann énekelte a herceget, Michelle DeYoung Juditot.
1992 és 1998 között több kisebb-nagyobb szerepben, koncerteken és operaelőadásokon lépett föl a játékokon Rost Andrea, aki legfényesebb salzburgi sikerét 1995-ben, a Traviatában aratta.
Válságtól sújtva
A megingott világgazdaság miatt nem valószínű, hogy bevételi rekordokat döntenének. A Karajan-időszakot nem számítva, Peter Ruzicka (2002–2006) vezetése idején volt a legmagasabb a nézőszám és a bevétel.
A 2007 óta „hivatalban” lévő intendánsnak, Jürgen Flimmnek ez az utolsó éve, ősztől a berlini Staatsoper Unter den Lindent igazgatja. Helga Rabl-Stadler továbbra is a szponzorok és a társadalom jóindulatába ajánlja a fesztivált. Pedig az évfordulós események számos újdonságot kínálnak a zenei ínyenceknek. A még előttünk álló programokról itt tájékozódhatsz!
