Az elátkozott kilencedik
hirdetés
Gustav Mahler azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akiket már életükben elismertek, sőt a legjobb monarchiabeli karmesterként tartottak számon. Bárhol dirigált, Bécsben, Budapesten, Hamburgban vagy New Yorkban, mindenütt fellendítette a zenélés, az előadások színvonalát. Könyörtelen munkával kereste a művek lényegét, és ugyanilyen elszántsággal – állandó elégedetlenséggel – préselte ki zenészeiből, énekeseiből a lehető legtökéletesebb előadást.
Mahler örökös útkeresése, kételyei, félelmei ma is foglalkoztatják a zenészeket és a koncerttermek hallgatóit. Műveit, akár rajongunk, akár neurotikusnak tartjuk őket, nem kerülhetjük ki. „Mahler hősies és meddő küzdelme az értelmes életért a zenéjén keresztül jut el a hallgatókhoz. Nagyon könnyű ezzel a küzdelemmel azonosulni. Csak az a kérdés, hogy érdemes-e megpróbálkozni vele. Beethoven küzdelme csakis a zenében fejeződött ki, s egy megalkuvást nem ismerő hős küzd benne, aki nemcsak győz, hanem saját jövőjét is megalkotja. Mahler küzdelme egy ingatag, nyafogó kamasz küszködése, aki inkább nyöszörög vagy rikoltozik, vagy hisztériázik ahelyett, hogy legalább egy kis harciasságot tanúsítana. Az ő muzsikája csakugyan kihozhat a sodrából egy bizonyos lelkialkatot – azt, amelyik a férfiasságot többre becsüli a gyötrődésnél. Mert Mahler valahol legbelül mélyen szentimentális. Élvezi a nyomorúságát, valósággal dőzsöl, kéjeleg benne, azt akarja, hogy az egész világ lássa, mennyire szenved. A szótárak »szentimentalizmus« címszavát testesíti meg, mert sosem tárgyiasítja énjét. A tárgyakat alakítja át énjévé” – írja róla Harold C. Schonberg.
A Monarchia szülötte
Gustav Mahler zsidó szülők gyermekeként Kalischtben (ma Kalište), Csehországban született, és ifjúkorát is ott töltötte. Gimnáziumba Iglauba (ma Jihlava) és Prágába járt, 1875-ben pedig beiratkozott a bécsi konzervatóriumba, ahol zongorát, összhangzattant és kompozíciót tanult. Közben magántanulmányokat folytatott Brucknernál. 1878-ban a bécsi egyetem hallgatója lett, és még ebben az évben megírta Das klagende Lied című kantátáját. 1880-ban Felső-Ausztriában karmesterként helyezkedett el. Prágai és lipcsei tartózkodás után 1888-ban érkezett Budapestre, ahol az Operaház igazgatója lett. Itt mutatta be 1889-ben első szimfóniáját is.
Bad Hall, Laibach, Olmütz, Prága, Lipcse és Hamburg után karmesteri működésének következő állomása Bécs volt, ahol 1897-től 1907-ig dolgozott a Hofopernél, közben egy ideig a Bécsi Szimfonikus Zenekart is vezette. Mahler sehol nem tisztelte a helyi begyepesedett hagyományokat, csak a teljesítményt nézte. Ezért további állomáshelyein is állandó összetűzések kísérték, és csak ideig-óráig maradt egy helyen. 1907-ben az Egyesült Államokba utazott, ahol a New York-i Metropolitan Opera karmestere, később a Philharmonic Society vezetője is lett. 1911-ben – rövid Párizsi tartózkodás után – hazatért Bécsbe, és hamarosan meghalt.
Leveleit, visszaemlékezéseit felesége, Alma Mahler adta ki, akivel 1902-ben kötött házasságot, amelyből két gyermekük született. Legendás kapcsolatuk beírta magát a kultúrtörténetbe, hiszen Mahler, hogy orvosolja szerelmi problémáikat, még Sigmund Freud segítségét is kikérte. A nagy formátumú Alma egyébként a korszak számos géniuszának fejét csavarta el. Mahlert Walter Gropius építésszel csalta, akihez a zeneszerző halála után feleségül is ment. Viszonya volt Oskar Kokoschka és Gustav Klimt festőkkel, sőt később Franz Werfel íróval is házasságot kötött.
2010 és 2011 nemcsak a Mahler-rajongóknak kedvez. A Mahler-évforduló mellett az idei Erkel- és a jövőre esedékes Liszt-bicentenáriumhoz kapcsolódva jelent meg az Erkel, Mahler és Liszt belvárosa című kiadvány, amely a kultúrtörténeti cikkek mellett a Mahler-év programját is tartalmazza.
- Szeptember 5-én és 2011. január 24–25-én például Fischer Ádám vezényli az – 1888 és 1891 között Mahler által igazgatott – Operaház zenészeiből álló Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarát, amelyet Erkel Ferenc alapított több mint másfél százada.
- Érdemes az osztrák közszolgálati rádió műsorait is figyelemmel kísérni.
- A zeneművek sugárzása mellett hangképekben rajzolják föl a jugendstil korszakát, amelynek Mahler muzsikája az egyik lényeges eleme volt. A zeneszerző felesége, Alma Mahler személyiségét is elemzik, aki az irányzat meghatározó jelentőségű művészei közül többnek is a múzsája volt.
- Mahler születésnapjától, július 7-től vetítik német nyelvterületen a Mahler a díványon című filmet, amelynek rendezője apa és fia: Percy és Felix Adlon. A forgatókönyv, amely ugyancsak az ő munkájuk, egy valóságos találkozást fiktíven és rengeteg iróniával dolgoz fel: Sigmund Freud és Mahler – azaz Sigi és Gustl – kapcsolatát. A filmben természetesen megjelenik Alma Mahler is, akit Barbara Romaner alakít. Mahlert Johannes Silberschneider, Freudot Karl Markovics formálja meg.
- Az ARTE televízió Budapesten forgatott Mahler-filmje az év végére készül el, ebben a zeneszerző karmesteri munkásságáról esik szó, többek között Pierre Boulez és Daniele Gatti közreműködésével. Mahler életének nem csupán tragikus, hanem vidám epizódjait a ma már részben magyarnak számító francia karmester, Philippe de Chalendar villantja föl. A második részben pedig Mahlert alakítva olyan műveket dirigál, amelyeket a zeneszerző szívesen vezényelt, például a Figaro házassága nyitányát vagy Beethoven VII. szimfóniáját.
- Mahler a főszereplője a Karintiai Nyárnak, a Bambergi Biennálénak és a Dobbiacói Fesztiválnak.
- Október 3-án Mahler és Bécs címmel kiállítás nyílik a bécsi Színházi Múzeumban.
- Mahler-ciklusra készül Bertrand de Billy vezetésével az Osztrák Rádió Szimfonikus Zenekara (RSO), és a Bécsi Szimfonikusok együttese is egy teljes szériát tervez a Konzerthausban. Július 25-ig ismét játsszák a bécsi régi távírda épületében Joshua Sobol és Maulus Mankers Alma című alkotását.
- Hamburgban, ahol Mahler Budapest után volt zeneigazgató, azt tervezik, hogy a dalciklusok, például az Egy vándorlegény dalai, illetve a Gyermekgyászdalok, valamint a szimfóniák (VIII. és X.) megszólaltatására a legjobb zenekarokat és előadókat hívják meg.
A Magyar Állami Operaház karnagya és igazgatója
Mahler rövid budapesti tartózkodása nemcsak azért fontos, mert itt mutatta be első szimfóniáját. Ő teremtette meg az Opera első aranykorát, amely átgondolt műsorpolitikán, gondos szereplőválasztáson és Mahler megalkuvást nem tűrő művészi törekvésein alapult. Ő mutatta be Budapesten Richard Wagner Ring-tetralógiájának első két darabját, és Pietro Mascagni Parasztbecsület című operáját is, amely a budapesti siker után (1890) indult világhódító útjára. Bár Mahler Magyarországon 10 éves szerződést írt alá, eredményes munkássága nem tarthatott sokáig. Amikor 1891-ben Zichy Géza gróf lett az Operaház intendánsa, Mahler hatáskörét megnyirbálták. A gróf kritizálta az igazgató darabválasztását, és a művészeti kérdésekbe is beleszólt. Mahler – aki egyébként sem volt simulékony alkat – ebbe nem tudott belenyugodni: szerződést bontott, és távozott a magyar fővárosból.
A végzetes szimfónia
Mahler megszállottan kutatta az élet értelmét, és örökösen kérdéseket vetett fel. Szimfóniái megunhatatlan lenyomatai ennek a szenvedélyes útkeresésnek. Mivel Richard Wagnert tekintette zenei példaképének, sosem próbált operát írni. Érett szimfóniáiban a romantikus szimfonikus zene fejlődésének végpontjáig jutott. Szimfóniái közül többen (2., 3., 4.) énekhangot is szerepeltet, népzenei elemeket szólaltat meg, a 8. szimfónia pedig hatalmas apparátussal előadott kantáta, Mahler legemelkedettebb alkotása.
Mahler kilenc teljes szimfóniát komponált, ezzel elérte a misztikus beethoveni számot. Beethoven „kilencedikje” a zenetörténetben nemcsak utolérhetetlen eszményképként tűnik fel, hanem az elérhetetlenség jelképe is. Mahler ráadásul kényszerneurózisban szenvedett, rettegett attól, hogy kilencedik szimfóniát komponáljon, hiszen Beethoven, Schubert és Bruckner is meghalt, miután eljutott idáig. A nyolcadik szimfónia után mégis úgy döntött, hogy kicselezi a sorsot: következő szimfóniáját Dal a Földről címmel jelentette meg. Amikor a következőn dolgozott, úgy érezte, elmúlt a veszély. Nagyot tévedett, ebből a művéből a számtalan vázlat mellett mindössze két befejezett tétel maradt az utókorra.
Arnold Schönberg így fogalmazott: „A kilencedik a határ. Aki ezt túl akarja lépni, annak távoznia kell… Azok, akik megírták a kilencedik szimfóniájukat, túlságosan közel jutottak a Túloldalhoz.”
Gustav Mahler születésének 150. évfordulója alkalmából a nemzetközi zenei életben egyedülálló kötet jelent meg Mahler Discography címmel, Fülöp Péter szerkesztésében, aki saját gyűjteményét használta fel a Mahler-felvételeket egybegyűjtő kiadvány elkészítéséhez.
A kötetben már 2774 felvétel adata szerepel. 15 év alatt másfélszeresére növekedett a kiadott Mahler-felvételek száma, ami jelzi, hogy a zeneszerző népszerűsége milyen mértékben megnőtt.
A könyv négy fő fejezetből áll: az első művek szerint, a második az előadók szerint, a harmadik a lemezkiadók alapján csoportosítja a felvételeket. A negyedik részben pedig időtartam alapján szerepelnek a felvételek: a II. (Ressurection) szimfónia „leggyorsabb” és „leglassabb” felvétele között például 12 perc az eltérés.
A kiadványhoz egy különleges CD-t mellékeltek, egy 1948-ban felvett, 1952-ben kiadott, majd valószínűleg visszavont, tehát ritka és korántsem hibátlan IV. szimfónia-felvételt, amelyet Paul van Kempen holland dirigens vezényelt a Hilversumi Rádió Zenekarának élén.
A szerkesztő szenvedélyes gyűjtőknek és könyvtáraknak szánja diszkográfiáját, amelyet az interneten (100 dollárért) lehet csak megrendelni.
