2 megrázó film gyermeksorsokról
hirdetés
A Kapibara filmforgalmazási csoportot 2010-ben olyan mozirajongó fiatalok alapították, akik hisznek abban, hogy a film a többi művészethez hasonlóan jobbá, élhetőbbé teheti a világot. Céljuk, hogy igényes és társadalmi problémákkal foglalkozó filmeket mutassanak be, miközben a filmforgalmazás alternatív módjait is kutatják. A Helyzetek és Gyakorlatok alternatív filmforgalmazási pályázat keretében most áprilisban két szívszorító, az emberi sorsokat, a toleranciát, a háborúk gyermeki lelkekre gyakorolt hatásait feszegető, művészi filmeket vetítenek az Európa Art Moziban.
Túlparton
A tizenkét éves Tedo menekültként Grúzia fővárosa, Tbiliszi külvárosában él. Autóműhelyben segít, míg az édesanyja bolti eladó. Édesapját nem látta négyéves kora óta, amikor is betegen ott maradt Abháziában, ahonnan menekülniük kellett a grúz–abház etnikai harcok miatt. Anyja keveset foglalkozik a kisfiúval, akinek hiányzik az apja, így nehezen illeszkedik be a tbiliszi életbe, visszavágyódik szülővárosába. Rossz társaságba kerül, a rendőrök lopáson érik. Amikor hazafut, anyját is egy férfi karjában találja. Bár barátaitól különféle rémtörténeteket hallott arról, miket művelnek az abházok a grúzokkal, útra kél, hogy viszontlássa édesapját. Hosszú utazás áll előtte, miközben süketnémának tetteti magát, hogy leplezze, nem ért abházul, és grúz származású. A nyomorúságos úton megismeri a kegyetlenséget, a részvétet, a sebezhetőséget. A híd túloldalán pedig félelmetes, idegen világban találja magát, ahol a nacionalizmus várja…
George Ovashvili filmje 24 díjat gyűjtött be különböző fesztiválokon. Témájának hátterét az 1993-as grúz–abház etnikai tisztogatások adták, melyek több tízezer áldozatot követeltek.
Buddha elsüllyedt szégyenében
Az iráni film egy ötéves kislány kálváriáját mutatja be, aki megpróbál eljutni az iskolába, ahol érdekes és vicces történeteket tanítanának neki, miközben még tolla és füzete sincs. Nagy nehézségek árán sikerül füzetet vásárolnia, de íróeszközre nem telik, így az anyja rúzsát veszi magához, majd elindul a szomszéd kisfiúval az iskolába. A muszlim törvények szerint a lányokat külön kell tanítani, így elzavarják. Megtámadja néhány tálibosat játszó kisfiú, széttépik a nagy nehezen megszerzett füzetet, és arra készülnek, hogy megkövezik. A lány viszont nem akar részt venni ebben a kegyetlen játékban, ő csak iskolába szeretne menni. Végül eljut oda, de nem azt kapja, amire vágyott.
Szomorú, mégis bájos film a felnőttek közömbösségéről, a gyerekek kegyetlenségéről és egy kedves, érzékeny kislány hajthatatlan akaratáról. Hana Makhmalbar a 17 díjat nyert filmet 19 évesen forgatta, de első sikereit már nyolcéves korában aratta a Locarnói Filmfesztiválon bemutatott The Day My Aunt Was Ill című rövidfilmjével. A 2001. szeptember 11-i támadás előtt a Nyugat keveset foglalkozott a tálibokkal, pedig már akkor is tudni lehetett, hogy Afganisztánban kíméletlenül felrobbantották a felbecsülhetetlen értékű, ősi Buddha-szobrokat, mert összeegyeztethetetlennek tartották őket a hitükkel. A film hatalmas érdeklődést keltett azzal, hogy rendezője muzulmán nőként az iszlám előírásait kritizálja, és romba dőlt Buddha-szobroknak állít emléket.
 |
Miss Austen, a filmvilág sztárja
Fertőző vakság
