2 lenyűgöző új előadás
hirdetés
A Katona József Színház társulata egy egyetemi hallgató vezetésével vitte a Kamra pici színpadára, rövidre rántva a legnagyobb spanyol barokk színházi szerző, Pedro Calderón de la Barca Az élet álom című előadását, a Nemzeti Színház nagyszínpadán pedig egy nagy volumenű klasszikus, Shakespeare Learje egy jelentős rendező segítségével került a színre. Hogyan lett mindkét régiből tapinthatóan új és aktuális, és miként érte el ezt a hatást a két produkció?
Az élet álom a Kamrában
A Katona társulata a tőle megszokott természetes erővel meséli el Calderón hihetetlenül modern régi darabját. A történetet és a szöveget rövidre húzták és korszerűsítették, ám nem drasztikusan, csupán az érthetőség kedvéért. Másfél óra alatt száguld végig a nézőn Segismundo tragikomédiája.
A fiút fiatal felnőttkorában ismerjük meg, 20 évesen. Születése óta sziklabörtönben él, ahová apja, a király záratta. Basilio, a csillagok állásából fia születésekor tragikus jövőt olvasott ki, és a szörnyűségeket megelőzendő zárta be fiát. A darab jelenében azonban úgy dönt, ad egy lehetőséget a fiúnak, aki bebizonyíthatja a jóslat hamisságát. A próba azonban igen kegyetlen: a tanítóján kívül embert és világot nem látott fiút elaltatják, majd álmában trónra ültetik, kiöltöztetik, és aszerint, hogyan reagál, visszaküldik börtönébe, vagy király lesz. A történet végére persze legyőzi fogva tartóit, sőt szerelemet is talál, ám az álom és valóság közti lebegés állapota, a figurák nyugtalanító, boldogtalan gonoszsága mégsem engedi, hogy rózsaszín mesévé váljon a dráma.
A kettős benyomást erősen segíti Keresztes Tamás szánni való, mégis visszataszítóan retardált Segismundója, Jordán Adél bájosan természetes, játékos Rosaurája, a kegyetlenül közönyös, fél-kívülálló, az eseményeket cinikusan kommentáló Clarín Mészáros Béla alakításában, továbbá a díszlet és a jelmezek ügyes ötletei. A színpadot groteszk játszószobára emlékezteti a nagy, tapadós pokróc, amely bármikor átalakítható kis műfenyőkkel és műpapagájokkal tarkított erdővé, vagy kiskatonákkal harctérré. Ahogy a történet főszereplője, Segismundo képtelen megállapítani, mikor van ébren, és mikor álmodik, a díszlet is kicsi és nagy, játék és valóság egyszerre. Mindezt segítik a paplanból készített palástok, óvodai színjátszásra emlékeztető műszakállak és papírkoronák, pudingbabákat idéző, szögletes abroncsszoknyák.
A Lear király a Nemzetiben
Óriási vállalkozásba fogott a Nemzeti társulata, mikor Shakespeare egyik legnehezebb, legsűrűbb tragédiáját színpadra tűzte. A Lear királyban az élet annyi borzalma, emberi konfliktusa, létproblémája zsúfolódott össze, hogy még a befogadása is nehéz: nézőt és olvasót próbáló feladat. Vörösmarty szövege helyett ezúttal Varró Dániel, a játékos nyelvi bravúrjairól híres költő-műfordító új fordítását vitték színre.
A modern változat káromkodásokkal tarkított, valamivel érthetőbb ugyan, mint Vörösmarty archaikusabb szövege, de a legnehezebb pontokon így sem segíti át a színészeket. Ők azonban így is mindent megtesznek, vért izzadva, de sikerrel tolmácsolják a súlyos történetet. A régi-új jelmezek itt is fantasztikusak: az ötvenes évek kartonruháit és kontyait utánzó, ám valahogy mégis shakespeare-inek ható öltözékek kiváló összképet alkotnak a sok pici helyiségből felépített, régi bérlakásokra emlékeztető, sokoldalú díszlettel.
Lear, az öreg király lányai között kívánja felosztani birodalmát szeretetük foka szerint, ám nem tud különbséget tenni a hízelgő nagyok és az őszinte kicsi valódi érzelmei között. Téves ítélete a birodalom teljes összeomlásához, saját józan esze elvesztéséhez, testvérháborúhoz és rengeteg vérhez vezet.
A Nemzeti rettenetes akusztikája megnehezíti ugyan a szövegértést, a színészi alakítások azonban mindenért kárpótolnak. Szinte kivétel nélkül úgy hozzák a karakterüket, ahogyan azt a nagy szerző megírta, holott egyikük feladata sem könnyű. A gonosz nővérek hátborzongatóan aljasak Shell Judit és Nagy Mari alakításában, Kulka János Learje gyakran szívfacsaró, Bodrogi Gyula Bolondja kedves, vicces és szeretnivaló, Rába Roland köpönyegforgató intrikusa a nézőt is az ujja köré csavarja.
Végre egy előadás, amelynek segítségével ma is megérthetsz egy óriási klasszikus művet, és ez ma már önmagában is hihetetlen kincs. Ezekkel az előadásokkal kizárólag gazdagodni lehet!
 |
