A rejtélyes öngyilkosságra emlékezünk
hirdetés
Gróf Széchenyi István Bécsben született 1791-ben. Tanulmányait magánúton végezte, de édesapja óhajára a vizsgáit nyilvánosan, magyar páterek előtt tette le. Korán, már 17 évesen katonának állt, és részt vett a Napóleon elleni háborúkban. Még katonaként ismerkedett meg Wesselényi Miklós báróval, akivel bejárták Nyugat-Európát, majd a gróf eljutott Kelet-Európába is. Széchenyi az utazásai során ismerte fel, milyen elmaradott Magyarország. Ráébredt, hogy történelmi neve, családja – hiszen édesanyja Festetich Julianna, a Georgikon alapítójának, Festetics Györgynek a húga, édesapja pedig a Nemzeti Múzeum létrehozója – kötelezettséggel jár. Életcélja lett hazája sorsának előmozdítása, melyhez reformokra volt szükség. Három kötetben írta le reformprogramját: a Hitel, a Világ és a Stádium címűekben. Emellett számos tett bizonyította elkötelezettségét: a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása, a Lánchíd megépítése, a Duna és a Tisza szabályozása a gőzhajózás érdekében, a lóversenyzés, a lótenyésztés, a modern malomipar és a vasútépítés előmozdítása. A Batthyányi-kormányban közmunka-közlekedési miniszterré választották, viszont Bécs és a független magyar kormány közötti feszültséget nem tudta kezelni. Lemondott posztjáról, és orvosa utasítására a dömblingi elmegyógyintézetbe került. Hamarosan visszanyerte szellemi erejét, és újra belevetette magát a hazai, illetve európai politikai életbe. Itt írta meg az Ein Blick auf den anonymen Rückblick című kéziratát, amelyben leleplezte az osztrák államminiszter hazugságait, ezért az osztrák titkosrendőrség házkutatásokkal zaklatta. Maradék erejét elvesztette, életét kilátástalannak találta. 1860. április 8-án „karosszékében ülve, átlőtt koponyával találtatott”.
Öngyilkosság vagy gyilkosság?
A történészek elfogadják azt az elméletet, hogy Széchenyi önkezűleg vetett véget az életének. Már korábban is többször kísérelt meg öngyilkosságot, a legmegfelelőbb eszközt is megnevezte. Ráadásul a rendszerellenes Blickkel magára haragította az osztrák kormányt, és folytonos zaklatásoknak volt kitéve. Így amikor szétlőtt koponyával, térdén a pisztollyal megtalálták, egyértelműnek tűnt, hogy a haláláért önmaga a felelős.
Mégis a mai napig többekben felmerül a kétely: nem lehet-e, hogy politikai gyilkosság áldozata lett? Számos jel utal erre. Például az, hogy a gróf jobbkezes volt, de a fegyvert a bal térdén találták meg. Minimális az esély, hogy miután valaki főbe lövi magát, a fegyver oda essen le. Ezenfelül a falon nem volt vér, csak agyvelő, ami arra enged következtetni, hogy előbb vérzett el, mint ahogy a fejébe csapódott a lövedék. Egy grafomániás miért nem írt búcsúlevelet? A pisztolya madársöréttel volt megtöltve, amely nem végzett volna ekkora roncsolást, mint amekkora a fejsérülése volt. Végül a naplójában az utolsó bejegyzés, hogy nem tudja megmenteni magát. Ezek szerint másoktól félt, nem önmagától.
Széchenyi meggyilkolása mára már nem köztörténetírás, hanem politikai folklór. Olyan neves emberek is vallják, mint Eperjes Károly. A színész a Hídemberben alakítja Széchenyi Istvánt, de az öngyilkosságát már nem játszotta el.
Örökké emlékezünk rá!
Országszerte különböző rendezvényekkel, programokkal, irodalmi pályázatokkal emlékeznek meg a 150 éve elhunyt Széchenyi Istvánról. A főműsorokat a Széchenyi-emlékbizottság szervezi. Már februárban megrendezték a Széchényi-bált, amelyet először 1864-ben tartottak meg. A központi ünnepséget pedig a gróf halálának napján, április 8-án, Nagycenken tartják, ahol a meseszép Széchenyi-kastély áll – jelenleg Széchenyi István Emlékmúzeumként üzemel. Lesz vetélkedő diákok számára, melyet valószínűleg a Duna Televízió is közvetít. Az idei Nemzeti Vágtát is a gróf szellemében rendezik meg. Ezek csak a nagyobb események, a városok által szervezett megemlékezésekről képtelenség számot adni, hiszen Budapesten, Szegeden, Nagykanizsán és szinte az összes nagyobb településen lesznek ilyen-olyan ünnepségek.
A világtörténelem leghatásosabb...
2 szuper nő, aki megmutatta
Romantika, egész évben
