A 20. század legrejtélyesebb írója
hirdetés
Nevéhez rejtélyek, titkok, legendák, pletykák és csupa bizonytalanság fűződik, főművéhez, a Zabhegyezőhöz pedig a világ leghíresebb gyilkosságait kapcsolják. Januárban halt meg 91 évesen, de az olvasók számára már csaknem 50 éve nem élt. Művei mindössze négy vékonyka kötetet tesznek ki, mégis világhírűek, és a 20. századi irodalmat alapjaiban változtatták meg. Ő a kamaszlázadás életfelfogássá és kollektív embergyűlöletté válásának, a közöny, a felszínesség, az üresség és a minden létező társadalmi konvenció elleni lázadásnak első őszinte megfogalmazója. Karakterei ugyanakkor mégis szerethető, valódi, élő hangokon megszólaló figurák.
Kezdeti becsvágyak
Jerome David 1919. január 1-jén született New Yorkban, egy felső középosztálybeli családban, zsidó származású sonkakereskedő apa és ír katolikus anya vegyes házasságában. Csakúgy, mint a Zabhegyező hőse, ő is kibukott a gimnáziumból, és szülei katonai iskolába íratták, mely később Holden Pencey nevű iskolájának modellje lett. Határozott célja volt már ekkor is, hogy író lesz. Érettségi után rövid ideig esti egyetemre járt, majd belekóstolt édesapja munkájába, de úgy döntött, egyikre sincs szüksége, hiszen ő lesz az, aki megírja a Nagy Amerikai Regényt. Így is történt. Kisebb írásai megjelentek ugyan, de a Zabhegyezőt előrevetítő elbeszélést senki sem merte közölni káromkodó, köznyelvi stílusa és lázító tartalma miatt. Eközben Salingert besorozták, majd miután a második világháború legszörnyűbb csatatereit, köztük a normandiai partraszállást végigharcolta, ideg-összeroppanással bocsátották el a hadseregtől. Sokan ezekhez a traumákhoz kötik későbbi visszavonulását, noha művei közvetlenül nem utalnak a háborúra.
Karrierjét a háború után kezdte újra, először kisebb történetekkel, köztük legrejtélyesebb novellájával, amely magyarul Ilyenkor harap a banánhal címmel jelent meg, és talán leghatásosabb megjelenítése a háború utáni kiábrándultság amerikai életérzésének.
Holden és a Glass gyerekek
A Zabhegyező elbeszélő-főhőse, Holden Caulfield nemhiába lett Amerika leghatásosabb figurája. Ebben a műben válik először irodalommá egy fiú flegma, káromkodó beszélt nyelve, amely máig is a mindenkori kamaszéletérzést, az önmagát kereső, de a világot megtagadó serdülő lelkiállapotát illusztrálja. A műből máig évi 200 ezer példány fogy. Sőt: a rajongók általános ember- és társadalomundora olykor ijesztő méreteket öltött. John Lennon gyilkosa és Ronald Reagen merénylője ugyancsak ezt a regényt olvasta, mielőtt végzetes tettét elkövette volna. A Glass család csodagyerekeiből cseperedett felnőttek történeteiben ugyancsak a beszéden, a dialógusokon keresztül ábrázolt figurák ereje bilincsel le, előbb a Franny és Zooey, majd a Magasabbra a tetőt, ácsok! és a Seymour: a bemutatás című elbeszélésekben.
Elzárkózás
Salinger már a Zabhegyező kezdeti sikerei idején is ódzkodott a nyilvánosságtól. A szerkesztői megjegyzéseket, kritikákat, illetve a műveire vonatkozó reakciókat sem viselte el. Nem volt hajlandó reklámkampányokban részt venni, fényképeket készíttetni magáról. Művei filmre vitelét nem engedélyezte, így lehetséges, hogy minden idők leghíresebb amerikai regényéből nem készült semmiféle adaptáció. Elidegenedése hamar radikális elzárkózáshoz vezetett: 1953-ban New Hampshire-be, egy kisvárosba költözött; egy ideig még publikált, de csakhamar egy interjú gyors elterjedésének hatására teljes elszigeteltségre ítélte magát. 1963-tól haláláig lényegében megtagadta a nyilvánosságot. Hangját csak műveinek és magánéletének védelmében emelte fel: olykor a pereskedésig hajszolta azokat, akik kívánságainak nem tettek eleget. Műveinek idézését, leveleinek kiadását is megtiltotta.
Nők és szelek
Első szerelme Charlie Chaplinért hagyta el, majd háborús küldetése alatt rövid, pár hónapos házassága sem működött. Harminchat éves korában ismerte meg az akkor gimnazista Claire Douglast, aki csakhamar követte őt önkéntes száműzetésébe. Kapcsolatukból született az író két gyermeke, Margaret és Matthew. Lánya azonban felnőttként megsértett mindent, ami apja számára fontos volt: könyvben jelentette meg családja történetét, amelyben az apjával való együttélés elviselhetetlenségére helyezte a hangsúlyt. Később az elszigetelt életmódban felőrlődött feleség elhagyta az írót, aki további kamaszlányokkal kezdett viszonyba. A Salinger életének rejtélyeire éhes közvéleményt egyikük újból kihasználta, és önéletrajzában feltárta az íróval folytatott viszonyának történetét. Ecsetelte furcsa szokásait, vonzalmát a keleti filozófiák, a szcientológia, a meditáció és a homeopátia iránt. Mindkét visszaemlékezés állítja: az író kitartóan és rendszeresen dolgozott visszavonulásának 50 évében is: polcán sorakoznia kell a kiadatlan regényeknek.
Halála tehát feloldozás lehet a kiéhezett rajongótábor számára: ki tudja, hány remekmű kerülhet nyilvánosságra, melyben újra találkozhatunk a Glass családdal vagy Holden Caulfielddal?
