Szédületes! Csodaszép, és befektetésnek sem utolsó
hirdetés
Az Európa és Ázsia közötti kereskedelmi kapcsolatok már a kora középkorban virágzottak. Az európai uralkodóházak, főnemesi kastélyok vagy a gazdagodó kereskedők a keleti árukban a misztikus luxust találták meg: a fűszerek, parfümök, porcelánok mellett a kézi csomózású szőnyegek álltak a kívánságlisták elején. A szőnyegek azonban anyaguk miatt csak hírmondóként maradtak fenn az utókor számára, az európai múzeumok féltve őrzött kincsei között is csak néhány csodálatos darabot fedezhetünk fel.
A korai szőnyegművészetről inkább a reneszánsz festészet nyújt támpontot. Nincs olyan észak-itáliai vagy németalföldi festő, aki életműve valamely szakaszán ne festett volna meg keleti szőnyeget. A szakemberek ezért a festők képein látható szőnyegeket az alkotók neve után azonosították, így Hans Memlinghez, Lorenzo Lottóhoz, Carlo Crivellihez, ifj. Hans Holbeinhez festményeik mellett szőnyegeket is köthetünk.
A legöregebb szőnyeg
A 15. század előttről gyakorlatilag nem maradt fent ép szőnyeg a világ múzeumaiban. A mai ismereteink szerinti legidősebb szőnyeget 1949-ben találta egy szovjet régészcsapat, az Altáj-hegység Pazyrik völgyében, egy szkíta főember kurgán sírjában. A szőnyeg korát carbon-14-es eljárással a Krisztus előtti 4–5. századra datálják. A szőnyeg gördesz csomózással készült gyapjúból, melynek sűrűsége 354 000 csomó/nm.
A szkítákról tudvalévő, hogy nomád állattenyésztő nép volt, míg a Pazyrik szőnyeg, a mai legmívesebb perzsa szőnyegekkel vetekszik, így nagy valószínűséggel zsákmányként vagy csereüzlet során kerülhetett a szkíták tulajdonába. Sajnos pontosan nem tudunk többet a szőnyeg előéletéről, de joggal feltételezhetjük, hogy valahol Kelet-Ázsia sztyepéin a nomádok fejlesztették ki a szőnyeg csomózásának technikáját jóval a Pazyrik születése előtt.
 |
A szőnyeg Nyugaton
A nyugati kultúrkörben, Európában és Amerikában tömegesen a 19. században terjedt el a szőnyeg. Az első világkiállításon, Londonban 1851-ben a török pavilonban találkozhatott az átlagpolgár nagy számban kézi csomózású szőnyegekkel. A következő világkiállításon, 1855-ben, Párizsban a lengyel pavilon volt tele csodás szőnyegekkel, amelyeket polonéz szőnyegnek hív a szakirodalom. Mégis tévesen gondolták róluk, hogy Lengyelországban készültek. A 16. században Oroszország egyre erősödő katonai erejével szemben két szomszédja, Lengyelország és Irán természetes szövetségest látott egymásban. A polonéz szőnyegek Iránban, Isfahán városában, Abbász perzsa sah műhelyeiben készültek, és diplomáciai ajándékként kerültek a lengyel királyi udvarba.
Európa először az 1873-as bécsi világkiállításon szembesülhetett a perzsa szőnyegművészettel. Az akkori perzsa uralkodó, Nasszer ad-Dín sah meglátogatta a perzsa pavilont, amely tele volt káprázatos darabokkal. A látogatása európai hírűvé tette a perzsaszőnyeget.
A keleti szőnyeg világuralomra tör
Amerika az 1893-as chicagói világkiállításon hódolt be a keleti szőnyegnek. Egyszerűen divat lett a Közel-Kelet.
Jellemző adalék a kor hangulatához: a korábbi viktoriánus puritán prűdség kiindulási pontja volt Freud terápiás módszerének. A bécsi berggassei rendelőjét tudatosan rendezte és sötétítette be keleti szőnyegekkel, mivel a századvégi polgár számára a buja Kelet szimbolizálta a szexuális szabadságot. Freud szmirnai – ma Izmir – sógora szállította a kaskaj szőnyegeket a berendezéshez.
Az első nagy önálló szőnyegkiállítást 1891-ben Bécsben rendezték, ahová már a pesti Iparművészeti Múzeumból is kértek kölcsön szőnyegeket.
A szőnyeg az egyetlen műtárgy, melynek gyűjtői világszerte társaságokba tömörültek. A legrégebb óta folyamatosan működő szőnyegtársaság az 1933-as alapítású New York-i Hajji Baba Club. Tavaly tartották 75. születésnapi kiállításukat a New York-i Historycal Society épületében.
A szőnyegtársaságok többsége természetesen Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában és Dél-Afrikában található.
A szőnyegtársaságok rendszeresen tartanak világkonferenciákat az ICOC – International Conference on Oriental Carpets – szervezésében. 1986-ban Buda visszafoglalásának 300. évfordulóján Bécs és Budapest közösen tartotta az ICOC V. konferenciáját. A legutóbbi 2007-ben, Isztambulban volt, a következőt 2011-ben, Stockholmban tartják meg.
Ahol gyönyörködhetsz
A legjelentősebb szőnyeggyűjtemények természetesen múzeumokban találhatók. Közül egyértelműen a leggazdagabb gyűjteménnyel és egyben a leghíresebb ardebil szőnyeggel a londoni Viktória és Albert Múzeum rendelkezik. További négy múzeumnak van a maga nemében páratlan szőnyeggyűjteménye: a New York-i Metropolitan, a berlini Iszlám Művészetek Múzeuma, a bécsi és a pesti Iparművészeti Múzeum. Szomorú tény, hogy a 2001-es New York-i terroresemények után, a Metropolitan Múzeum iszlám kiállítását minimalizálták, és egyetlen szőnyeg sem látható a tárlókban.
Értékálló vagyontárgy?
A világ nagy aukciós házai, a Christie’s és a Sotheby’s rendszeresen árvereznek szőnyegeket, melyek árai folyamatosan nőnek. Tavaly júniusban, New Yorkban árverezték el a Duke – klasszikus polonéz – szőnyeget 4 450 000 USD-ért, míg idén márciusban került kalapács alá Dohában a Baroda szőnyeg (Indiában készült az 1860-as években), melyért 5 540 000 USD-t fizetett a vevő. A gyűjtők szakmailag mégsem értékelik az utóbbi szőnyeget. Az ár gyakorlatilag a belecsomózott gyöngyök és ékkövek értékét tükrözi.
A szőnyeg mint műtárgy értéke folyamatosan nő. Anyagából adódóan egyre kevesebb kvalitásos szőnyeg kerül a piacra. Ebből is következik, hogy aukciós házak ma már az 1960-as évekből is árvereznek kiváló minőségű szőnyegeket. A klasszikusnak számító 100 éves kor hiánya nem akadály egy jó szőnyeg esetében!
A szőnyeg nemcsak önálló remekmű a gyűjtők számára, hanem egyben kiváló befektetés is. Az elmúlt húsz évben folyamatosan emelkedik a klasszikus szőnyegek ára. A gyűjtők száma folyamatosan nő, míg a piacra kerülő kvalitásos szőnyegek száma véges.
| |
A cikk szerzője, Dénes Sándor az Első Pesti Szőnyeg Társaság elnöke.
Vásárolj festményeket, megéri!
Varázslatos festmények, először...
