Ahol még nálunk is keményebb a korrupció!
hirdetés
Míg az Egyesült Államokban úgy tűnik, leáldozóban van a nagy bevásárlóközpontok kora, addig a világ más pontján csak most kezd kibontakozni ez a műfaj. Mi közép-európaiak még jól emlékszünk arra, milyen érzés a plázák sokoldalú szolgáltatásait birtokba venni, kipróbálni. A nyugati világban azonban a bevásárlóközpontok az utóbbi időszakban viszonylag gyorsan a régi vásárlói szokások emlékhelyeivé változtak át. Az internet, a gazdasági válság mind több pláza elnéptelenedéséhez vezet. Olvasd el az erről szóló cikkünket!
A Közel-Keleten azonban épp ellenkező folyamatot figyelhetünk meg, új plázák épülnek, melyek egy átalakuló társadalom új igényeinek felelnek meg. Bagdadban az egyik ilyen új létesítményben például imaterem várja a vevőket, a másik bejáratánál felszólítják az érkezőket, hogy pisztolyaikat adják le a ruhatárban. Az Irakban egyre divatosabb ráadásul kellemes menedéket nyújtanak a sivatagi hőség elől, és a merev iszlám világban kevés hozzájuk hasonló hely akad, ahol fiatal párok nyíltan flörtölhetnek, vagy a nők nyilvánosan rágyújthatnak.
Kőolajra épülő plázavilág
− Az amerikai típusú plázák, amelyek régóta gyökeret vertek Irak szinte minden gazdag öbölszomszédjánál, késve jelentek meg a háború által megviselt Bagdadban, de mára, ahogy Irak növekvő olajbevételei lassan kialakítanak egy fogyasztói társadalmat, egyre inkább megkedvelik őket – írja az MTI cikke. Fővárosszerte elegáns bevásárlóközpontok épülnek. A legnagyobban ötcsillagos hotel és kórház is lesz, és az egyik már működő plázába hetente kamion szállítja a jordániai Ammanból egy McDonald's gyorsétterem fagyasztott termékeit.
Több mint kilenc évvel az Irak elleni amerikai támadás és hat hónappal az utolsó harcoló amerikai katonák távozása után az építkezési lázat sokan Irak haladásának, a normális helyzet visszatérésének jeleként kommentálták. Ám a közgazdászok és más szakértők látják a jelenség visszáját is. A kibontakozó fogyasztói társadalom szerintük elfedi a gazdaság alapvető hiányosságait, Irak ugyanis – más energiában bővelkedő országokhoz hasonlóan – megfojtja a termelő vállalkozásokat azzal, hogy szinte kizárólag az olajbevételekre és a belőlük finanszírozott állami alkalmazottak seregére támaszkodik, és így épít ki gyámkodó fennhatósági rendszert magának.
„Irak lényegében fogyasztói társadalmat kíván teremteni, de nem a kínai stílusú államkapitalizmus, hanem a szocializmus alapján” – mondta a The New York Timesnak Marie-Helene Bricknell, a Világbank iraki képviselője.
Ivóvízből kevés, korrupcióból annál több
Washington egyik fő célja a szabadpiaci gazdaság megteremtése volt Irakban, de Irak vezetői, akiknek hatalmas olajkincs áll rendelkezésükre, nem sokat tettek a magánszektor létrehozásáért. Az iraki kormánybevételek több mint 90 százaléka az olajból származik. Az olaj kitermelése gyors ütemben nő, az ország éves bevétele az elkövetkező öt év során megháromszorozódhat, és elérheti a 300 milliárd (amerikai) dollárt. Az ország számára ma így az az egyik legfőbb kérdés, hogy mit kezdjen ezzel a rengeteg pénzzel?
Figyelembe véve a vezető iraki tisztségviselők államhivatalnoki mentalitását és a széles körű korrupciót, a diplomaták jobbára borúlátóan ítélik meg annak esélyét, hogy a jövedelmek várható fellendülését akár egy erős magánszektor létrejöttének támogatására, akár egy nagyobb közmunkaprogram megvalósítására használják fel – amire különben nagy szükség lenne ebben az országban, ahol a lakosság 40 százaléka még nem jut biztonságosan fogyasztható ivóvízhez. A szakértők attól tartanak, hogy a pénz inkább olyasmit fedez majd, amiből az országban nincs hiány: a korrupciót és a népes kormányzati munkaerőt.
A gazdaság legfőbb ágazatai az állam kezén maradtak, és sok iraki számára ma is egy állami munkahely megszerzése a legfőbb cél. Az iraki tervezési minisztérium adatai szerint a munkaerő csaknem harmada a kormánynak dolgozik. Ez több mint ötmillió főt jelent, és a szám még nő is, ahogy a minisztériumokat vezető politikusok pártjai igyekeznek növelni támogatóik táborát – és ennek érdekében bőkezűen költekeznek.
„Az állami alkalmazottak száma jelentősen bővült, de nem szakértőkkel, hanem pártfunkcionáriusokkal, mivel a párthűség pénzelésének forrásává az állam vált – fejtette ki nemrég egy Irakról rendezett fórumon Toby Dodge, a London School of Economics professzora. – Ez aláaknázza és akadályozza az állam munkáját, továbbá felduzzasztja az államapparátust.”
Bevásárlási szenvedély
A kormányzati fizetések jóval magasabbak, mint amit a magánszektorban el lehet érni, ezért a független vállalkozók hátrányba kerülnek – például nem engedhetik meg maguknak a legképzettebb munkaerő alkalmazását. A Világbank szerint Irak 183 ország közül a 153. helyen áll azon a listán, amely az üzletkötés számára kedvező körülmények alapján állítja sorba az államokat.
„Semmire építeni egy fogyasztói társadalmat annyi, mint egy biztosan elpattanó buborékot fújni tovább” – magyarázta Bricknell. A plázákkal szerinte lényegében csak spanyolfal kerül a rothadó belső tér elé.
A 40 éves Lamia al-Rifai üzletasszony nemrég a plázában járva megjegyezte, hogy ez a bevásárlóközpont nem olyan nagy és csillogó, mint amelyeket Dubaiban, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Törökországban látott, de Irak számára jó kezdet. Egyike azoknak a helyeknek, ahol nem kell állandóan maga mellett tartani a gyerekeit, gyakorta rábízza őket a legfelső szinten lévő játszótér személyzetére. „Gyerekeim ott biztonságban játszhatnak, én pedig mindent, amire szükségem van, megvásárolhatok az üzletekben. – Még hozzáfűzte: – Az iraki nőket valóban elkapta a bevásárlási szenvedély.”
Az elegáns felső osztálybeli Manszur villanegyed szélén épülő legújabb, hatalmas pláza szebb lesz minden eddigi iraki elődjénél, tervezői szerint a létesítmény az amerikai stílusú fogyasztói társadalom mintája lesz az országban. A butikokban Ecco cipők, Zara öltönyök és Timberland szabadidős cikkek várják a vevőket, a tervekben videojáték-árkádsor, több mozi, tucatnyi vendéglő és bowlingpálya is helyet kap.
„Nem csak bevásárló-központ lesz, a teljes szórakoztatóipari választékot fogja nyújtani. A plázát gazdag irakiak egy csoportja építteti, és egy török cég kivitelezi. Az embereknek szükségük van a szórakozásra, ugyanúgy, mint mindenütt másutt a világon” – mondta Majthem Sakír, a 25 millió dolláros projekt vezetője.
Bezárják a bevásárlóközpontokat!
A nyomorban is luxusra vágynak
