Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 28. Wednesday, Irén, Levente   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Őszi romantika Velencében

2010.11.23. | Berényi Mariann
Velencében nemcsak a színek mások novemberben, hanem a város hangulata is. Kisebb a tolongás, ezért a lagúnák városa ilyenkor feltárja igazi arcát.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Szerencsénk volt. Egy Velence melletti kisvárosban, Quarto d'Altinóban kaptunk szállást, 3 percre a vasútállomástól. Felültünk a vonatra – igaz, jegy nélkül, mert a jegykiadó automata elromlott –, és 25 perc múlva a Santa Lucia pályaudvar ajtajából a Canal Grandén, Velence legnagyobb csatornáján pihentettük a szemünket.

Velencében az egyik legcsodálatosabb érzés, hogy nem kell sietni. Nincsenek dudáló kocsik, nem szembesülsz dugóval, mert a városban nem járnak autók.
Csak a vaporettók motorja térített magamhoz, amikor azon merengtem, hogy ebben a városban nem kell egyszerre letudni a kötelező látnivalókat, hiszen közel van, ide bármikor visszatérhetünk.

Gondola

Idén úgy indultam el Velencébe, hogy egyvalamit most nem fogok kihagyni: a gondolázást. Vágyakozásom a páromat is magával sodorta, aki az első híd alatt parkoló gondolással rögtön leállt alkudozni. Egy háromnegyed órás kis kört választottunk: szűk csatornákon keresztül siklottunk végig Casanova háza mellett vagy a Rialto híd, 1854-ig a Canal Grande fölött ívelő egyetlen átjáró alatt.
Bár nem igényeltük, hogy a gondolás énekeljen, talán azért, mert aznap az első utasok voltunk, ráadásként dalt is kaptunk.
A gondola maga hihetetlenül kényelmes és biztonságos jármű. Gyermekeink egy-egy fotó kedvéért föl-alá szaladgáltak, mégsem kellett attól tartanunk, hogy a vízben végezzük. Nemcsak a párnás ülésekbe, hanem Velence őszi színeibe is belesimulhattunk. Fölöttünk hol elszürkült, hol vibrált az ég, jöttek-mentek a felhők, újabb és újabb árnyalatát csillantva meg a csatorna vizének és a palotáknak.

Egy kis történelem

Velence a lagúnák egyik nagy szigetcsoportjára épült a Kr. u. 5. században. A várost lombard hódítók elől menekülő rómaiak alapították, és a 9. századra dózse által vezetett önálló állammá fejlődött. Az első telepesek halászatból, sólepárlásból éltek, és földet műveltek. A szigetek néhány száz év alatt annyira túlnépesedtek, hogy kénytelenek voltak a lagúnák rovására terjeszkedni. A szárazföldről hordott földdel, kővel kezdték feltölteni a területet, s a szigetek közötti szorosok egyre keskenyebbekké, csatornákká szűkültek.
A 15. századig Velence a legerősebb európai tengeri állam volt, kereskedett Kelettel és Nyugattal, s közben fejlesztette saját iparát is (textilipar, csipkekészítés, üveggyártás, hajóépítés). A többször visszatérő pestisjárványok és tűzvészek miatt azonban hanyatlásnak indult. A folyamatot gyorsította, hogy a török hódítás következtében a Kelettel kiépített kereskedelmi kapcsolatok meglazultak. Velence végül 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz.

Terek, sikátorok – stukkók, mennyezetek

A reggeli gondolázás után persze kijárt nekünk egy hamisítatlan olasz kapucsínó. Hulló falevelek, meleg napsütés, a játszótérré avanzsáló műemlék terecske remek választásnak bizonyult.
Nem volt tikkasztó a hőség, nem volt zavaró a csatornák szaga, és a sikátorokban nem kellett a turistacsoportok miatt falhoz lapulnunk.
A sétával nem tudtunk betelni, hiszen korábbi Velence-képünket most csodálatos stukkók, nyitott ablakokon át kilesett barokk mennyezetek, cifra ajtókilincsek, a teraszokról kiszűrődő dallamok festették árnyaltabbá.
Miközben a 118 szigetet egybeforrasztó településen és a földdarabokat összekapcsoló 400 híd egyikén-másikán átkeltünk, mind mélyebbre került táskánkban az útikönyv.
Megfeledkeztünk arról is, hogy a fenyőfa oszlopokra épült város folyamatosan süllyed, és erre a súlyos problémára még mindig nincs megoldás. Úgy éreztük, ez a csoda örökké tart.

Amit most néztünk meg

Bár a Guggenheim Múzeum modern gyűjteményét vagy a Galleria dell’Accademia 14–18. századi remekműveit nagyon szeretjük, ezúttal nem néztük meg őket. Ahogy a Dózse-palotát sem. Inkább a kis templomok felfedezésére indultunk, ahol fantasztikus meglepetésekben gyönyörködhettünk. A San Rocco (Szent Rókus-templom) Tintorettói, a Frari-templom grandiózus termei ugyanúgy hozzátartoznak Velencéhez, mint a számtalan apró templom faragott mennyezete vagy ősrégi keresztelőmedencéje.

Dózse-palota

Velencét évszázadokon át a Dózse-palotából irányították, és máig uralja a várost. A megválasztott dózse, Velence hercege, a 14. században emelt épületben vezette udvartartását, és itt elnökölt a tanács élén, amelynek feladata volt, hogy elejét vegye a dózse egyeduralmának. A második emelet gazdagon díszített tanácstermei, a falakon és mennyezeteken látható csodálatos festmények közül kiemelkedik Tintoretto Paradicsom c. műve.
A képnek otthont adó Nagy Tanács termet a tanácsban szavazati joggal rendelkező 1700 polgár számára tervezték. Velence múltjának sötét oldalára, a börtönbe és a föld alatti fogdákba vezet át a Ponte dei Sospiri, a Sóhajok hídja.

Szent Márk tér

Hiába volt Velencében kevesebb a turista, mint nyáron, a 175 m hosszú Szent Márk teret most sem tudtuk önfeledten élvezni. Bár csak 10 perces sorok álltak a Dózse-palota és a Szent Márk-székesegyház előtt, mégis soknak éreztük a tömeget.
Az ég kékjét visszatükröző székesegyház azonban rabul ejtette figyelmünket: a keleti és nyugati hatások, stílusjegyek keveredésének, tökéletes ötvözetének láttán a szemlélő megértheti a velencei karakter lényegét.
A 9. és a 19. század között folyamatosan formálódó bazilika a díszítő burkolás művészetének csúcspontja. A sötét, misztikus belső tér mozaikjainak területe összesen 4000 m2. A dekoráció nagy részét Velence virágkorában zsákmányolták, vagy jó esetben ajándékként érkezett ide. Közülük külön is említésre méltó a négy 4. századi, aranyozott bronzoló a főbejárat fölött.

 

Visszaút vaporettóval

A Sóhajok hídjával szemben most mi is sóhajtottunk egy nagyot, mert éreztük, hogy erőnk megfogyatkozott. Vaporettóra ültünk, és végighajóztunk az S alakban kanyargó Canal Grandén, és Velence legszebb palotáiban gyönyörködtünk. A dupla, osztott ívű vagy egymásba simuló velencei ablakok a gótika építészetét, a házak tövében látható kikötők, áruraktárak pedig a korabeli közlekedési, kereskedelmi gyakorlatot idézték fel.

Amikor a pályaudvar mellett újra szárazföldet értünk, döbbenten tapasztaltuk, hogy ezúttal kimaradtak a kirakatok. A csodás velencei ékszerek, a muranói üvegtárgyak, csipkék, velencei álarcok most valahogy elkerülték a figyelmünket. Hát – most az egyszer szuvenír nélkül, de annál több élménnyel tértünk vissza apartmanunkba!


A napsütés fővárosa, Lisszabon
Ha rövidnek érzed a vénasszonyok nyara meleg délutánjait, vagy már előre kiráz a hideg, ha a novemberre gondolsz, itt az idő, hogy számításba vedd Portugáliát!  tovább Tovább
A sokarcú Dubai
A hidegebb hónapok úti tervei között egyre divatosabb Dubai. Mért olyan népszerű ez a hely? – kérdezheted, hiszen nem tartozik a legpatinásabb arab városok közé.  tovább Tovább
Évezredek partján, Máltán
Málta már az ókorban is kedvelt célpontja volt az utazóknak. Az előttünk álló téli hónapokban te is feltöltődhetsz napfénnyel a kellemes éghajlatú...  tovább Tovább
Töltődj fel Zürichben!
Az embernek vannak elképzelései arról, mit várjon egy ismeretlen ország ismeretlen városától. Ezeket az elő-ítéleteket veti össze tapasztalataival. Ez történt...  tovább Tovább
Róma, az örök szerelem
Róma, az Örök Város – tartja a mondás. Valóban, Róma nemcsak több ezer éve hirdeti az emberi kultúra dicsőségét, de a városba látogató turista...  tovább Tovább
Öt program Hollandiában
Bár Hollandia kis ország, mégsem lehet rövid idő alatt megismerni a városok és a természet kincseit. Szemezgettünk a legjobb programok közül.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

tenger utazás



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés