Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 27. Tuesday, László   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Születésnapi beszélgetés Ferenczi Györggyel

2008.11.04. | Huszti Zoltán
November 5-én negyvenedik születésnapját ünnepli a szájharmonika hazai virtuóza: Ferenczi György, zenekarával, a Rackajam-mel.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Amióta Ferenczi György (képünkön középen látható) a hazai zenei életben felbukkant, folyamatosan a legjobbak között emlegetik. Nemcsak hihetetlenül kezeli a hangszerét: a szájharmonikát, de a koncerteken olyan lehengerlő humorral köti át a számokat, hogy a publikum figyelme egy pillanatra sem lankadhat. Egyszer egy zeneakadémiai koncert után megkérdeztem tőle, mennyire marad tudatos a játéka, miközben virtuóz módon herflizik. Azt felelte: van egy szint, amely fölött ő már csak a közvetítő valami vagy valaki és a publikum között. Azt hiszem, a játékát ennél igazabban nem is lehetne jellemezni.

- Mi volt az első hangszered?

- A hegedű. Az általános iskola második osztályában kezdtem. Kijártam a zeneiskolát és a továbbképzővel együtt még másodikos gimnazista koromban is tanultam. Pedig nagyon korán abba akartam hagyni. Muzikális gyereknek tűntem, de a hegedű, az nem talált. A lányaimat sem engedem hegedülni, pedig közben nagyon megszerettem a hangszert.

- Hány éves korodban vetted a herflit?

- Nem vettem, hanem tizenhárom évesen Benkő Zsolt barátomtól kaptam, akivel később együtt alakítottuk a Herfli Davidson-t, és akivel együtt nőttünk fel.

- Könnyű volt megtanulni rajta játszani?

- A hegedű után igen. Annyi volt, hogy belefújtam, a logikája azonnal meglett, és öt perc múlva már az összes dallamot, ami a fejemben volt, már el is játszottam. És akkor azt mondtam, hogy ez komoly. Az első zenekaros bulink, amelyen herfliztem, tizenhárom éves korunkban volt az általános iskolában 1981. május 23-án.

-Nem akartál volna inkább gitározni?

-Nem. Egy Zsiga Kálmán nevű srác volt a gitáros, egy hatalmas roma gyerek. Ő is a pesterzsébeti lakótelepi brigádban volt benne. Megjegyzem egyébként, egy zenész ne legyen rasszista. Egy bulin nem lehet felállítani valakit a közönségből, hogy neked nem játszom, menjél ki. Különben ott a telepen volt proli, roma, és mindenki, talán csak ufó nem. De lehet, hogy az is volt, csak akkor még nem tudtuk, hogy léteznek. Kálmánnak olyan keze volt, hogy Tátrai Tibuszon kívül a mai napig nem láttam és hallottam olyat. Mellette értelmetlen lett volna, hogy gitározzam. És ott volt még Zsolt is. Kálmánnak iszonyú jó keze volt, Zsoltnak pedig iszonyatosan blues fílingje. Egyébként olyan rosszak voltunk, hogy erzsébeti nem, csak kőbányai dobos volt hajlandó játszani velünk, a Pálinkás Miki nevű cimboránk.

- Harmonikásnak nem nagyon akarnak menni. Nem érezted cikinek?

- Ahogy mi játszottunk, ott minden ciki volt, de nem foglalkoztunk vele.

- A zeneiskolából mi hasznosult?

- Más úgy hozzányúlni a blues harmonikához, hogy előtte valaki foglalkozott már klasszikus zenével. A szolfézs tanárom hibátlan volt, és az ő óráiról soha nem lógtam. Én annyira tudtam a zeneelméletet, hogy rögtön átláttam a hangszert. Rögtön saját dalokat írtunk. Csak a Hey Joe nem volt a mienk a repertoárból.

- Mai fejjel milyenek azok a dalok?

- Egy tizenhárom éves srác szemével nézve a világot teljesen hitelesek. Mi külvárosi gyerekek voltunk, nem rózsadombi majmok. Jól láttuk a világot. Ott a Pacsirta telepen és környékén nem volt hazugság. Az előadásmódunk volt hiteltelen. Tizenhárom évesen még nevetségesen énekeltem.

- A lányok fontosak voltak a zenéléskor?

- Akinek hangszer volt a kezében, az könnyebben csajozott. Persze ezt nem úgy kell érteni, hogy mész a pesterzsébeti piacon a kezedben egy hegedűvel. Az elektromos gitár és az egyéb hangszerek már vonzóan hatottak a nőkre. Ha muzsikálsz, az általad játszott zene, jó esetben, kivált egy bizonyos hatást az emberekből. És mivel sok zene, így a mienk is tele van szexualitással, a lányok rendesen bepörögnek tőle. Nagy ajándéka annak a hivatásnak, amit mi művelünk, hogy csinálsz valamit, az megtetszik egy lánynak, és abból lehet egy kaland. Nálam már persze nem, mert feleségem van és gyerekeim.

- Melyik volt az első komoly zenekarod?

-A Kápa kan trió. Egy házibulin kaptak ki engem, miközben térdre rogyva egy akusztikus gitárral a kezemben Elvist ordítottam full részegen. Másnap elmentem egy próbára és az óta a nap óta lettem turnézó zenész. Este már játszottam velük a műsort úgy, hogy arra senkinek nem lehetett panasza. Ez valamikor ’85-ben volt. Egy év alatt több mint háromszáz koncertet játszottam velük. Két tizenöt évvel idősebb muzsikussal voltam, és iszonyúan sokat tanultam tőlük. És amikor azt mondtam, hogy írnék nótákat, akkor azt mondták, hogy rendben.
Írtam négy dalt. Az egyik a 100 folkos Droszmér István emlékére készült. Őt nagyon szerettük. Jártunk a koncertjeikre, meg Hobóra és P.Boxra. És titokban a Hungáriára is, de ahhoz a Blahán öltöztünk át, mert Erzsébeten nem nagyon lehetett répanadrágban szaladgálni. Szerintem most is mind a négy dal megállná a helyét.

- Mennyire változtak meg a dalaid témái? Mi ad ihletet?

- Elsősorban a ritmus és a szövegtöredékek, melyek a fejemben forognak. Amíg nem volt családom, a szerelem is komoly szerepet játszott. És a másik az utazás, vagyis az az élet, amit akkor éltem, és amit most is élek. A világ, amely körülvesz, azt figyelem, és amit a világ mondat velem, azt mondom én. Nem adok tanácsokat az embereknek, mert nem vagyok akkora mágus. Nem akarok tanító misszionárius lenni, mert szórakoztató zenésznek tartom magam.

- Újabban, többek között Petőfi-verseket is megzenésítesz.

- Bárhol felütök egy Petőfi-verset, máris írok rá zenét, mert annak olyan lüktetése van.

- Hogyan alakult a rajongó táborotok?

- Negyven éves vagyok, és tizenhét éves korom óta csinálom. Az új generációnak be kellett újra bizonyítani, hogy érdemes jönniük. Sokan nem értették ezt a társaim közül, ezért az a zenekarom szét is durrant. De megérte, mert azok, akik 2000-ben voltak 18-25 évesek, azok is ránk szoktak. Az én generációm is jár a bulijainkra és a nálam tíz tizenöt évvel idősebbek, akik sok mindenben csalódtak, szintén eljönnek, ha például a Művészetek Palotájában játszom. Nagy megtiszteltetés, hogy a legnagyobb dackorszakban élő 14 évesektől a legtöbb dolgon átment hatvanasokig mindenki szereti a muzsikánkat.

- Hogyan jött létre a Herfli Davidson?

- Egy házibulin, aki talpon maradt, azokkal álltunk össze. Ez a rock and roll része. Az oka pedig az volt, hogy kiváló zenekarokban játszottam, de nem a saját zenémet, miközben már szerettem volna azt is megmutatni. Ehhez szedtem össze azokat a barátokat, akikkel valamit lehetett kezdeni. A műfaj nagyon erős volt. Az S-modell zenekar tagja voltam, de állandó vendég zenészként ott voltam Takács Tamás Dirty Blues Bandjében, és néha a Hobo Blues Bandnél is vendégeskedtem. Ennek az időszaknak a kezdetén az LGT utolsó turnéján, és a lemezén is játszottam. Kiváló muzsikusok között forgolódtam, ami jó iskola volt. Mindenki a saját zenéjét játszotta, csak én nem. Bennem pedig akkor már volt annyi mondanivaló a világról, amennyi egy saját bandához kellett. A legtöbb zenét és szöveget én írtam, de Benkő Zsolt és Kepes Róbert is erős szerzők voltak mellettem. Hibátlan dalokat jegyeztek. Így alakult ki az első műsor, melyet egy évig próbáltunk napi rendszerességgel nyolc-tíz órán keresztül, mert nem lehetett félkész produkcióval kiállni, rögtön virítani kellett. Emellett éjjel-nappal játszottam a másik két zenekarban, hogy megéljek. Tizenegy év és négy formáció volt a csapatunkban, és akkor meguntam. Teljesen mást akartam csinálni, de láttam, hogy a többiek nem akarnak váltani, ezért feloszlattam a zenekart.

- Utána megcsináltad az új csapatot, amely ma is működik. Ez a Rackajam.

- Óriási segítségemre volt Tóth János Rudolf, akivel ebben a kritikus két évben a Dioptrióban zenélhettem. Az ő révén egy olyan iskolát jártam ki, amely nélkül a Rackajam nem jöhetett volna össze.

-Hogyan jött ez a teljesen más zenei stílus?

-’93 óta foglalkozom magyar népzenével és ’99 óta néptánccal. Jimmy Hendrix felől közelítettem, és látszott, hogy ez működőképes. Ahogy öregszem, egyre fontosabbnak tartom a saját kultúránkat. Szórakoztató zenész vagyok, ezért nem kell attól tartani, hogy ez egyszer átmegy kamu műmagyarkodásba. Bal karomra van tetoválva a magyar zászló, de ugyanúgy szórakoztatni szeretném a hallgatóinkat, ahogy a legnagyobb példaképeim: Alfonso, Páger Antal, Kabos Gyula és még sorolhatnám őket. Szeretem, ha az emberek nevetnek a koncertjeimen és tapsolnak. Ezt a zenét szívesen játszom, a közönség pedig szívesen hallgatja. Az emberek sok kiváló amerikai blues bandát hallgatnak meg, de ahogy mi a magyar népzenével keverjük Hendrix szellemiségét, az olyan unikum, amelyre felkapják a fejüket. Csodálatos időszak volt 1991-2000-ig a rónákat túrni, blues kocsmákban játszani három kabátgombért, mert együtt lehettünk a barátainkkal, és mindenki a barátunk volt a színpadon és a nézőtéren is. De egyszer minden jónak vége szakad, én pedig nem akartam harminc valahány évesen nosztalgiázni, újra és újra a régi dalainkat játszani.

- Ezt a zenekart nem fogod megunni?

- Nem, mert semmiféle stílusbeli korlátozás nincs, és mindenki hozhatja a saját muzsikáját velem együtt.

- Most leszel negyven éves. Hogyan nézel vissza az elmúlt évekre?

- Nem nézek vissza, de jó volt megélni. Huszonhárom éve turnézom, és semmit nem csinálnék másként.


Morrison, Hendrix, Joplin
"…harcos voltál. Sötét, dohos szagú múzsa. Elhalványodtál.” Írta Jim Morrison a Rolling Stones fiatalon elhunyt gitárosáról. Írhatta volna...  tovább Tovább
Hobó 30 éve a csúcson
A Hobo Blues Band szeptember 27-én nagyszabású koncertet ad az Arénában. Földes László „Hobó”-val a múltról és a jelenről beszélgettünk.  tovább Tovább
Queen - Freddie nélkül
A jegyek lassan elfogynak, nemsokára begördül az első kamion, hangfalhegyek tornyosulnak az Arénában, és kedden este felzendülnek a dalok. Azok a dalok?  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

Ferenczi György zene



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Nagyiklub
Mosolyalbum
Interjú
Képgaléria
Programajánló


hirdetés


hirdetés

hirdetés