Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 28. Wednesday, Irén, Levente   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Queen - Freddie nélkül

2008.10.24. | Cziczó Attila
A jegyek lassan elfogynak, nemsokára begördül az első kamion, hangfalhegyek tornyosulnak az Arénában, és kedden este felzendülnek a dalok. Azok a dalok?
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Jönnek, jönnek! Szemedből a könnyek, haha. Hány ezer (valamikori) fiatal fogja végigkönnyezni a rapszódiát, pedig… Freddie nélkül? Hm?

Szépíthetjük ugyan, de minden zenekart a Hang alapján azonosítunk. Nagybetűvel, ugye! Sorolhatnám a példákat, hallotta már valaki a Bohemian Rhapsodyt más énekestől? (És nem csak a japán verzióra gondolok…) Nem ugyanaz, pontosabban: egyáltalán nem az. Talán erre mondják, hogy karizma, vagy valami hasonló okosság, de egy a lényeg: Freddie Mercury hangja egyenlő a Queen-hangzással.

Mondom én, akit fiatalon csak egy dolog érdekelt, legyen az a Queen, az AC/DC, a Zeppelin és a többi nagyágyú: a gitár! Brian May volt az egyik idolom, naná, göndör haj, sármos megjelenés, piros gitár, és az a torzított A-kvint, az aztán kivágta nálam a biztosítékot. Nem voltam (vagyok) egyedül a rajongással, szerte a világban ezrek próbálták és próbálják ma is utánozni azt a vibrátót, legendák születtek a különleges gitárról, melyet maga a gitáros gyártott magának – ha igaz, ha nem, történelem ma már. (Hallottam egy srácról, akit jól eleresztett szülei megajándékoztak egy méregdrága gitárral és Brian May oktató CD-jével, a fiú be is hangolta a gitárját, de nem ám fülre, hanem úgy állítva a kulcsokat, ahogyan a videón látta. Volt egy hangzása, az biztos!)

A csúcson maradni...

Hiszen maga a Queen is történelem. A zenetörténet egyik legfontosabb periódusa az ő munkásságuk. Újabb bizonyíték arra, hogy tényleg van értelme egy garázsban összegyűlni tizenévesen, diszharmóniát árasztó recsegést kelteni (mondjuk az Imperial egyetem atmoszférájában), és ordítva beleüvölteni az éjszakába a világot megváltó első strófát. Persze sokan csak legyintenek: csupán szerencse kérdése az egész! Még ezt is elhiszem. De a csúcson maradni, az azért nem piskóta. És sokszínűnek maradni? Na? Akárki mondjon három kedvenc Queen-nótát, s próbálja behatárolni általa a „stílust”! Sikerül? Nem hinném. Ezért egyedi (többek között) a zenekar: mert ezerarcú.

És felsorolhatnék még egy adag különlegességet, de minden leg-leg-leg megtalálható és elolvasható a neten. Inkább visszakanyarodnék Freddie-hez. Ma már nekem is ő a Queen. Örülök, hogy megismertem, jó hallani az éneklését, és még üdítőbb a felismerés, hogy ennek a férfinak volt stílusa, humora, s – talán mondanom sem kell – egyénisége. Evidensnek tűnhet, de ez a három emberi tulajdonság nem mindig jár együtt. Volt stílusa, mert lehet őt utánozni (kevés sikerrel), volt humora, mert van egy felidézhető, gyermekien cinikus mosolya, s kitalált egy olyan nevet a zenekarának, amelynél polgárpukkasztóbbat csak kevesen tudtak elérni, s volt egyénisége, mert soha többet nem találkozhatunk még egy ilyen énekessel a színpadokon. (Na jó, hasonlóval esetleg, de van ilyen mértékegység a zsenik szintjén?)

A zanzibári "gyarmatfiú"

Freddie – aki valamikor Frarrokh volt, s egyáltalán nem Mercury, sokkal inkább Bulsara –, a zanzibári „gyarmatfiú”, egyébként megcsinálta a népmesékből ismert „szegény ember szegény fia elindul a világba, és nyer!” életutat, nem igazán foglalkozott a holnappal, a jelennek élt. Könnyen jött, könnyen ment – valahogy így gondolhatta, mert a rock ’n’ rollból ölébe hulló milliókat világhírhedten szórta. Bizonyos körök talán így emlékeznek rá, de ki hiszi el neki, hogy nem vicc volt ez az egész? Ez az egész élete. 45 év. Nekünk, rajongóknak azért merőben más filmfoszlányok maradnak meg róla: a feje fölé emelt fél mikrofonállvány, a sűrű bajsza alól kivillanó vigyor, az a testtartás, amikor terpeszben állva, kezét egyre magasabbra emelve énekel tiszta erőből. S az a híresség, aki a saját hibáit is alázattal és öniróniával fogadja el.

Az a hétköznapi, esendő férfi, aki halála előtt néhány órával helyére tette a bulvármédiát, és őszintén, önmagát a háttérbe tolva mondta bele a kamerákba a következő évezrednek éppen nekilóduló embereknek oly nagyon idegen és elfogadhatatlan szavakat: „...szeretném bejelenteni, hogy a vizsgálatok HIV-pozitívnak mutattak, és AIDS-ben szenvedek. Úgy tartottam helyesnek, hogy nem hozom nyilvánosságra a dolgot, azok érdekében, akik a környezetemben élnek. De eljött az idő, hogy barátaim és rajongóim megtudják az igazat, és remélem, mindenki csatlakozik hozzám, orvosaimhoz és mindazokhoz, akik szerte a világon küzdenek ez ellen a szörnyű kór ellen.”

Fellegekben szárnyaló élete volt, és emberi halála. Kell ennél több?

Azt írtam, hogy ő a Queen. Nem azt, hogy ő volt. Mert nélküle (líraian: még mindig vele, onnan fentről is a többiekkel… stb.) is létezik a banda. És örüljünk ennek. Paul Rogers méltó a helyre ott a színpad legelején, a dallamok ugyanazok, a gitárszand eredeti, ahogyan a ritmus is. És ne feledjük, egy élő zenekarról beszélünk, nem nosztalgiakoncerteken produkálnak valami egzotikusan ősrégit, hanem vadiúj dalokat játszanak – huszonegyedik századi rockzenét. Van ilyen? Majd kiderül.

Tessék csak elmenni a koncertjükre, végigugrálni a slágereket, elmélyülni a néhány súlyos akkord és dalszöveg alatt, esélyt adni az új kompozícióknak, mert az tuti, hogy lesz dög abban a bő két órában! S ki tudja, talán tavaszi szelet hoznak az őszbe!

Ezt jelenti nekem a Queen most. És másoknak?


(Forrás: Wikipedia)


Jesztüdéj...
… ómáj trábül szímszó fááááá rövéj – ezt énekelte a srác a suli lépcsőjén, és nyomta hozzá a...  tovább Tovább
Bezzeg...
Aztán mi bezzeg? A mi időnkben! – valahogy így mondják kortól, nemtől, és néha igentől függetlenül. Már aki. Hogy is volt ez akkor, abban a híres bezzegamiidőnkben?  tovább Tovább
Morrison, Hendrix, Joplin
"…harcos voltál. Sötét, dohos szagú múzsa. Elhalványodtál.” Írta Jim Morrison a Rolling Stones fiatalon elhunyt gitárosáról. Írhatta volna...  tovább Tovább
Queen - húsz éve
Tá fá szi szel viiiszeet ávaszt… ismerős? Magyarul van, csak mondom! Ettől a néhány sortól húsz éve...  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

zene koncert



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés