Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 28. Wednesday, Irén, Levente   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Merre tart a Nemzeti Színház?

2008.10.15. | Huszti Zoltán
Riporterként művészekkel beszélget, színészként a legnagyobb kihívásnak számító szerepeket játssza. Mi mint a Nemzeti Színház főigazgatóját faggattuk.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

– Amikor megtudta, hogy a pályázata alapján a Nemzeti Színház új igazgatója lesz, meglepetésként érte, vagy számított rá?

– Örültünk, mint bármilyen nagy dolognak az életben, és azért beszélek többes számban, mert ezt természetesen nem egyedül csinálom, a pályázatot sem egyedül írtam, hanem azokkal a barátaimmal, munkatársaimmal, akikkel együtt gondolkoztunk arról, mit és hogyan kéne tenni. Meg voltunk hatva, majd mindenki elkezdett dolgozni. Ha az ember ilyen lehetőséghez jut, akkor nem lehet folyamatosan azon gondolkodni, hogy úristen, én most hol ülök, mert ez gátolná a munkában. Ha nem tűnik nagyképűségnek, akkor azt mondom, hogy azóta ez természetes állapot, és nem egy külön ügy.

– Mit jelent ma Magyarországon a Nemzeti Színház?

– Remélem, hogy minőséget fog jelenteni, és nyitottságot, és olyasfajta példát, ami nem nagyon jellemző sem a közéletre, sem az emberek életére. Ez a színház megpróbál az elkövetkező években olyan hely lenni, ahol minden arról szól, hogy sokfélék vagyunk, sokfélét gondolunk, és sok minden jó. Megpróbálja minél szélesebb spektrumát megmutatni akár a magyar, akár a világ színjátszásának.

– Kísérletezhet a Nemzeti Színház? Bemutathat olyan darabot is, amely nem biztos, hogy borítékolhatóan siker lesz?

– Ön szerint van olyan, hogy valamit úgy csinálnak, hogy kísérleti, és van olyan, hogy tuti?

– El tudom képzelni, hogy bejön egy fiatal szerző a hóna alatt a darabjával, ön elolvassa, és azt mondja: a Bárka Színház vezetőjeként megtehettem volna, hogy bemutatom, de a Nemzeti Színház igazgatójaként nem kockáztathatok.

– Ezzel nem értek egyet. Jó előadás van, és rossz előadás. Különben is, ki az, aki meg tudja mondani előre, hogy valami siker lesz-e vagy sem? A színház kiszámíthatatlan. Ezért mondtam, hogy a Nemzeti Színháznak a megkérdőjelezhetetlen minőségről kell szólnia.

– Vannak a Nemzetinek kötelező feladatai, például az iskolai kötelező darabok bemutatása?

– Választhatja a színház azt, hogy ezeket a vélt kötelező dolgait elvégzi, és dög unalmasan „neveli”, elriasztja a színháztól a diákokat, és választhatja azt is, hogy megpróbál érvényes előadásokat csinálni, amelyek valóban kíváncsiságot és érdeklődést keltenek. Ha idejön egy rendező, akinek van mondanivalója Az ember tragédiájával, akkor be fogjuk mutatni. Csak azért, hogy menjen a darab, azért nem. A Bánk bánt jövőre bemutatjuk csupa huszonéves emberrel, mert érdekel, hogy mit gondolnak a huszonéves színészek a Bánk bánról. Nota bene, én nagyon jó darabnak tartom. És biztos, hogy ugyanígy sorra fog kerülni a Csongor és Tünde és Az ember tragédiája is. Tudom, hogy könnyebb lenne a helyzet, ha bemutatnám egymás után a Bánk bánt, Az ember tragédiáját és a Csongor és Tündét, mert akkor mindenki megnyugodna, hogy a Nemzeti Színház teljesítette a feladatát, mert ezen kívül mást nem nagyon tud senki mondani, hogy mi a dolga a Nemzeti Színháznak. De én nem gondolom, hogy ezt kell tenni, inkább azt, hogy érvényes, mai színházi előadásokat kell csinálni, akár kortárs, akár nagy klasszikus műveket. Ha végignézi az idei repertoárunkat, nem lehet azt mondani, hogy tutira mentünk. Azt gondolom, hogy ugyanúgy hozzátartozik a Nemzeti alapfeladatához, hogy a klasszikus művekről, amelyekről úgy gondoljuk, hogy unalmasak, bebizonyítsuk, hogy igenis tudnak színházi élményt nyújtani.

– Amikor kiválaszt egy darabot, az érzéseire hagyatkozik?

– Olvasok darabokat, és más emberek is olvasnak darabokat, és elkezdünk beszélgetni: ez mit tud jelenteni, az melyik rendezőt érdekli, és természetesen a rendezők is hoznak darabot. Ez összetett dolog.

– Ma egy kinevezés csak öt évre szól. A Nemzeti Színház igazgatójaként tudja a színészei karrierjét hosszú távon építeni? Öt év alatt ezt meg lehet valósítani?

– Nem a karrierjét kell felépíteni, hanem az embert, a művészt. Hogy milyen karriert csinál, az már az ő dolga. Legyen nagyon jó, és ha már az, és az élete is szerencsés, a saját személyisége fogja eldönteni, hogy mivé válik. Remélem, nagyon jó színészeknek tudok ebben segíteni. Oda kell figyelni arra, hogy egy színész fejlődése szempontjából mi a következő jó lépés.

– Ez nagy felelősség?

– Nem tudom. Engem nem érdekel a felelősség, és azért nem, mert ezzel nem lehet foglalkozni. Engem senki nem kényszerített erre, engem a színház érdekel: lehet-e ma egy ilyen sokak által nagyon pontosan tudott funkcióval működő intézményben érvényes színházat csinálni. Engem ez érdekel, meg azok a lehetőségek, amelyeket akár az épület, akár a kiemelt támogatás, vagy a kiemelt figyelem jelent. Hogy tudunk-e ezzel élni. Hogy valóban azért legyen az ország első színháza, mert annyira sok minden van benne, és ide tudja hozni azokat az előadásokat, amelyeket más színház nem engedhet meg magának. Egyértelműen, bátran fogalmaz és válaszol arra, amiben él. És megpróbál kérdéseket feltenni a világról, amelyben élünk. Engem ez érdekel, és nem a karrier.

– Még nem volt egészen negyvenegy éves, amikor átvette a színház vezetését. Volt a Nemzetinek már ilyen fiatal igazgatója?

– Szerintem ez nem fontos. Ez nem az előző generáció ellen szól. Az elmúlt években a mi generációnknak folyamatosan járt a szája. Most azt lehet látni, hogy akár a Szépművészeti Múzeumról, az Operáról, a Ludwig Múzeumról, akár a Nemzetiről van szó, a kulturális kormányzat azt mondja a negyveneseknek, tessék, nézzük meg, mit tudtok csinálni. És tényleg nem nagyképűségből mondom: nem az a fontos, hogy életemben először lett névjegykártyám, amelyre ráadásul az van ráírva, hogy Nemzeti Színház. Az számít, hogy jó ide bejönni, hogy történnek a dolgok, és látom, hogy az emberek akarják csinálni. Rövid idő alatt sok mindent sikerült összehozni. Ez számít, meg hogy egy-másfél év múlva mit mondanak majd az emberek. Hogy bemutattuk a Jeget, és hihetetlenül jól fogadta a közönség. Ezek a fontos dolgok.

– A mostani huszonéves színészek egy bizonyos idő elteltével legendaként fogják majd emlegetni, hogy én az Alföldivel dolgozhattam. Átérzik ők azt, hogy a Nemzeti tagjai?

– Hála Istennek nem. Nem lehet úgy dolgozni, hogy juj, a Nemzetiben dolgozom. Biztosan nagyon örültek, amikor idehívtam őket, de normálisan teszik a dolgukat, és nem a helyzetükkel foglalkoznak. Ez nem fontos.

– Amikor erre a beszélgetésre készültem, felmentem az internetre. Önről ott mondanak hideget és meleget is. Foglalkozik ezzel?

– Megtanultam nem foglalkozni vele. Amióta dolgozom, jót és rosszat is mondtak rám. Hál Istennek, közepeset nem.

– Jó, hogy megosztja az embereket?

– Nem jó, mert az ember azt szeretné, hogy mindenki szeresse, de egy idő után hozzá lehet szokni, hogy végletes érzelmeket vagy véleményeket vált ki. Brecht azt mondja, mindegy hogy milyen valaki, de legyen valamilyen. Ezt lehetett tudni, hogy lesznek ilyen hangok, de ez mára már elült. Azt például nem lehetett olvasni, hogy miért kapta meg, amikor erre alkalmatlan, csak azt, hogy azért kapta meg, mert ez, meg az, meg amaz.

– Milyen tervei vannak erre az évadra a színházban, milyen előadások, milyen bemutatók lesznek?

– Az interneten részletesen elolvasható minden. Lesz görög klasszikus, francia klasszikus, lesz János vitéz, kortárs darab, angol reneszánsz, itt a Jég, lesz felolvasó színház, külföldi vendégjátékok, tíz kortárs szerző egy-egy bibliai parancsolatra írt darabja, csináljuk a Bánk bánt, tehát sok minden.

– Nekem a János vitéz valahogy kilóg ebből a sorból.

– Pedig ugyanolyan magyar klasszikus, mint a Csongor és Tünde vagy Az ember tragédiája. Ez a legtöbbet játszott magyar mű. Többet játszották, mint a Csárdáskirálynőt. Megjegyzem, szerintem a Csárdáskirálynőnek is helye van a Nemzeti Színházban. Visszatérve a János vitézre, pontosabban meg tudom fogalmazni a korábban említett érvényességet. Milyen az, ha valaki vidékről elkerül valahova, fölviszi az Isten a dolgát, milyen az, ha egy fiú vagy egy lány felkerül a fővárosba. Mit keresnek? A boldogságot, és ehhez képest mit találnak? Hogyan lehet élni vidéken? Rengeteg olyan kérdés merül fel, amelyben benne élünk.

– A Nemzeti Színház ki tud lépni a nemzetközi porondra?

– Nagyon remélem, hogy igen. Ez kapcsolatok kérdése, és jó előadásokat kell készíteni, azzal lehet utazni. Ez ma már nem olyan nagy kunszt. A jó előadásokat hívják, és a nyelv sem akadály, mert a jó előadást mindenhol megértik.

– Augusztusban operát rendezett az Egyesült Államokban. Milyen visszhanggal?

– A New York Times, hosszú, nagy kritikában dicsért, és jövőre megyek vissza dolgozni. Ez az opera novemberben Szegeden is látható lesz, és a Mezzo csatorna le fogja adni.

– Prózát vagy operát egyformán kell rendezni?

– Színházat kell rendezni. Hogy énekelnek-e, vagy prózát mondanak, az mindegy. Persze nem árt némi zenei előképzettség. Engem az operában is az érdekel, hogyan lehet belőle színházat csinálni, és ne arról szóljon, hogy elöl állok, és nyomom, mert nagyon jó a hangom.

– A Nemzeti éléről könnyű elszakadni egy külföldi rendezésre?

– Én nem hivatalnok vagyok, hanem egy szabad művész, aki eddig is voltam, és addig fogok bármit csinálni, amíg ez így lesz. Előkészítés és munkatársak kérdése, hogy el lehet-e menni négy hétre. Nekem ebből semmi problémám nem volt, mindenki végezte a dolgát. Ez bizalom kérdése a munkatársaim iránt. Ezek nem olyan bonyolult dolgok. Ez nem egy folyamatos, napi huszonnégy órás társadalmi státus. Ez egy nagyon jó és nagyon szabad munkahely. Ez egy művészeti intézmény, és nem egy gyár.

– Előre bocsátom, hogy a kérdésem nem rosszindulatú. Egy színházigazgató öt évig azt csinálhat az intézményben, amit akar?

– Mondhatjuk így is, de úgy is, hogy mindenért én vagyok a felelős. Felelősségre vonhat a fenntartó, a minisztérium, az, aki kinevezett.

– Nehezen tudom elképzelni, hogy még akár el is küldheti.

– Pedig jogilag igen, de nem hiszem, hogy ilyenre sor kerülne. Szakmailag semmiképpen sem.

– És öt év múlva folytatná?

– Miket kérdez? Hiszen még csak most kezdtük! Öt évre terveztünk, aztán majd meglátjuk.

Színész-műsorvezető-rendező-színházigazgató

Alföldi Róbert 1967. november 22-én született. 91-ben színészként diplomázott Horvai István és Kapás Dezső osztályában. Egy évig volt a Játékszín, majd 1992 és 2000 között a Vígszínház társulatának tagja, aztán a szabadúszó „státust” választotta. 2006 márciusától lett a Bárka Színház igazgatója. Onnan pályázta meg a Nemzeti főigazgatói posztját, és nyerte el 2008. július 1-jétől.

Főbb szerepei: Raszkolnyikov a Bűn és bűnhődésben, Rómeó a Rómeó és Júliában, Puck a Szentivánéji álomban, Amadeus a Mozartban, Lucifer a Nemzeti Színház nyitódarabjában, Az ember tragédiájában, Jago az Othellóban, Trigorin a Sirályban.

Rendezett: Budapesten az Operettszínházban, a Margitszigeten, a Kamara Színházban, a Tháliában, az Új Színházban, a Bábszínházban, a Pesti Színházban, a Vígszínházban, a Művészetek Palotájában, a Bárka Színházban, valamint Szentendrén, Gyulán, Zalaegerszegen, Szegeden, Szolnokon, Miskolcon, Kecskeméten, külföldön Szlovákiában, Versailles-ban és az Egyesült Államokban.

Az utóbbi idők három jelentős tévés szereplése: egy interjúsorozat jeles pályatársakkal (Hozzánk tartoznak), a Heti Hetes egyik tagja, és részt vett a Társulat zsűrijében. 
Ezenkívül festőként is jelentőset alkotott, több önálló kiállítása volt itthon és Franciaországban is.

Jelentősebb díjai: Jaszai Mari-díj, Hegedűs Gyula-díj, Ajtay Andor-díj, Ruttkai Éva-díj, Déri-díj, Mezzo komolyzenei csatorna – A hónap operája: Gounod: Faust, Beau Monde Ezüst Tükör-díj, Súgó Csiga-fődíj, Janikovszky Éva-díj, Pro Cultura Urbis-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje.


Kik a szív lovagjai?
Új élet kezdődik a színházakban. Iránymutató, hogy a Nemzeti Színház az előző évad egyik legradikálisabb darabjával indít: a Krétakör Társulat...  tovább Tovább
Hová menjünk színházba?
Lássuk, mit kínál az idei színházi évad! Műsorszemlénk első részében a Bárka, a Katona, a Radnóti, és az Örkény Színház idei...  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

Alföldi Róbert színház



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Nagyiklub
Mosolyalbum
Interjú
Képgaléria
Programajánló


hirdetés


hirdetés

hirdetés