Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. March 28. Tuesday, Gedeon, Johanna   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Csinszka és Ady

2008.10.05. | Ács Borbála
Egy legendás szerelem mozaikjait szinte lehetetlen összeilleszteni: az irodalomban vagy az életben találjuk meg az igazságot?
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Az irodalomtörténet örök nagy kérdése: az irodalom utánozza-e az életet vagy az élet az irodalmat? Ha egy vers igazán felforgatja a lelkünket, megragad bennünk, egyszóval beleszeretünk, azt is tudni akarjuk: vajon igazi, világot rengető érzelmek állnak-e a háttérben? És azt is: pontosan mi ihlette a költeményt? Akármennyire tisztában vagyunk is azzal, hogy nem ez a fontos, mégis fúrja az oldalunkat a kíváncsiság. Ady Endre versei, a költő különösen kalandos élete miatt is így hatnak ránk. Csinszka mint a szifilisztől és alkoholizmustól szenvedő ember utolsó reménysugara tűnik fel a költő kései szerelmes verseiben. Hogy mi volt a lány valódi szerepe a férfi életében, és milyen hatással volt Csinszka életére az Ady-szerelem, már sohasem fogjuk pontosan megtudni. De találgatni, kutakodni azért még lehet.

Történetüket az idők során sokféleképpen értelmezték. Az idealizált változat, amely megragadt a köztudatban, a mesék világát idézi: Boncza Berta (a Csinszka nevet Ady adta neki: a lány leveleiben Csacsinszky lengyel grófnak adta ki magát, ebből lett Berta Csacsinszka, s ennek rövidítése a becenév) jól nevelt úrilányként nevelkedett, svájci lányintézetben tanult, otthona a csucsai vár volt, a világtól elzárva, ártatlanul élt. Mindeközben Ady züllött élete örök nyugtalanságban és zaklatottságban telt, szerelme Lédával folytonos szenvedésre ítélte őt. A szakítás után a fáradt és beteg költő számára az egyetlen reménysugarat a fiatal várkisasszony rajongó levelei jelentették. Miután kiszabadította a lányt a zsarnok apa karmai közül, Csinszkája mellett megtalálta a szerelmet, a megnyugvást és a békét.

Milyen volt az igazi Csinszka?

Robotos Imre dokumentumriportja (Az igazi Csinszka) az ismerősök emlékeiből és levelekből építkezik: e szerint mindez korántsem volt ennyire mesébe illő. Boncza Berta, a 16 éves lányok örök álmodozásban élt, verseket olvasott, szerelemről, szenvedélyről és romantikáról ábrándozott. És arról, egyszer olyan asszony lesz belőle, mint amilyen Szendrey Júlia volt: híres költőfeleség. Elzárt világában különösen érzékeny lelke szárnyakat kapott, és szerelmes levelekkel kezdte ostromolni a népszerű ifjú írót, Tabéry Gézát. A lány képzelőereje meghatóan mesterkélt: „Igen Géza, elmegyek magához, és akkor, amikor legszomorúbb, meg fogom csókolni a lelkét, a vadat, az érzékeny, a mérges gázak tavát.” De tegyük a szívünkre a kezünket, és úgy mondja bárki, hogy nem képzelgett ilyen csacskaságokat 16 évesen.

A szerelmi csalódás után írta meg első levelét Adynak: hódolatát fejezte ki benne, majd egy távoli rokoni szálról világosította fel a költőt, amely összefűzi őket. A válaszra sokáig várt, a levelek udvariasak, de távolságtartók voltak, ám Csinszkában már ekkor megfogalmazódott az álom, és ezt kérdezte volt szerelmétől: „Mit szólnál, ha Adyhoz mennék feleségül?” Valószínűleg minden kamaszlány vágyálma ilyesmi lehetett, és az lenne ma is: múzsája lenni az ország leghíresebb költőjének, legnagyobb sztárjának, az irodalom hercegnőjeként élni egy szenvedélyes, tehetséges és hihetetlenül izgalmas ember mellett. Hogy mindez veszélyekkel, betegséggel, a szülők haragjával járhat? Az ilyesmi csak fokozza egy lány vágyait.
A költő épp ekkoriban írta meg az Elbocsátó, szép üzenetet, tehát a Léda-szerelem véget ért, az időzítés jól sikerült. Ady tomboló élvhajhászásba menekült, nőkkel és rengeteg alkohollal, holott már nagyon beteg volt. Boncza Berta közben egyre bizalmasabb levelekkel árasztotta el őt, amolyan húg-báty viszonyba bújtatott hízelkedő hangúakkal, és sürgette a költőt: látogasson el végre hozzá.

Aggályok mindkét részről

A férfi válaszai nem elégítették ki ábrándjait, ezért újabb szerelembe esett az író, gépészmérnök Lám Bélával, akivel titokban eljegyezték egymást. Ady ezalatt lassításon, józanodáson, megállapodáson gondolkozott, hogy meggyógyulhasson, és megállapította, hogy ehhez feleségre volna szüksége. Első kiszemeltjét az akkor már széles körben elterjedt hír választotta el tőle: hogy szifiliszes. A második jelölt Boncza Berta volt: el is ment hozzá háztűznézőbe. Ady lumpolás után, másnaposan érkezett Csucsára. A lány tiszta szépsége minden bizonnyal lenyűgözte, de még hetekig habozott, más nőknek is írogatott udvarló leveleket. Csinszkában is zavar támadt: azért álmait nem dobta el, csak átformálta: majd ő lesz az, aki ezt a beteg, tönkrement férfit megmenti, így nemcsak múzsává, őrangyallá is változik mellette.
Miután Ady megkérte Berta kezét, elfogták az aggályok: a 17 év korkülönbség, a betegség. Józanabb pillanataiban tisztában volt vele, hogy egy olyan kislányt sodor veszélybe, akinek fogalma sincs róla, mi vár rá, de a vágy, hogy betegségében egy fiatal és ártatlan szépség legyen mellette, erősebbnek bizonyult. A lány gondolkodás nélkül felbontotta eljegyzését Lám Bélával: hiszen régi álma vált valóra. A helyzetet bonyolította, hogy Berta apja megtiltotta a házasságot. A küzdelem összekovácsolta a párt. Szerelmüket sorsszerűnek, eleve elrendeltnek érezték: „Csinszkám… nagyszerűségedre gondolni fájdalmas gyönyör nekem.” Nem sokkal később azonban a költő így írt egy barátjának: „Aztán pedig 15 gr. veronál vagy hátha megsegít az Isten. […] Annyi maradt meg vigasztalásomul, hogy egynapos házasságot is fel lehet bontani…”
A békés, idilli időszakokat a költő kiugrási kísérletei szakították meg: barátainak arról panaszkodott, hogy a csucsai várat börtönnek érzi, ahol engedelmes férjként kell viselkednie, óvnia kell egészségét. Házasságuk négy éve zaklatottan telt, Adyt a betegségek egyre jobban leépítették, állapotán sokat rontottak a szanatóriumi gyógyulások utáni nagy dorbézolások. Néha válni akart, és más nők felé kacsintgatott – ezalatt a lány továbbra is irodalmi sztárokat dédelgetett álmaiban.

24 évesen, özvegyen

Csinszka haláláig ápolta férjét, ezt is ugyanazzal a romantikus átéléssel. Tőle idézik: „…mi nem közönséges házastársak vagyunk… hanem két összeforrt ember, akik együtt élnek és együtt fognak meghalni…” Álma, hogy nagyvilági költőfeleség lesz, nem úgy valósult meg, ahogy képzelte: 24 évesen megfertőzve, ártatlanságát és tisztaságát elveszítve maradt özvegyen. Ugyanakkor múzsa lett, és nem is akármilyen. A nyugvópontot sosem találó, önmaga örök ellentmondásaiba, ellentétes vágyaiba és szenvedélyeibe gabalyodott költő utolsó négy évének mégis voltak idilli pillanatai: ezeket pedig Csinszka ihlette.

Nincs valódi értelme a versek mögött meghúzódó tragédiákban vájkálni: számunkra lényegében örökké elérhetetlenek maradnak. Gyakran saját életünk eseményeit sem tudjuk hideg fejjel szemlélni: hogyan tehetnénk ezt egy száz évvel ezelőtti legendás szerelemmel? A levelek, visszaemlékezések és elemzések ferdíthetnek az igazságon. Jobb, ha a versekhez fordulunk: hiszen azoknak csak az az igazságuk, amit számunkra közvetítenek.

Őrizem a szemedet

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.


Legendás írófeleségek
A Nyugat legnagyobb és legkülönlegesebb íróegyéniségei – Babits, Kosztolányi és Karinthy – izgalmas, szenvedélyes nőket szerettek. Három...  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

vers költészet



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés