Kincsképzés képekből
„A művészet, az egy szép dolog!” – mondja Mrozek Tangó című darabjának egyik szereplője, minden irónia, ugyanakkor belső meggyőződés nélkül. Mintha csak azt mondaná: szép, elismerem, de nekem semmi közöm hozzá.
Általában kétféleképpen szokás a kortárs képzőművészethez közeledni: idegenkedve, tisztelettel vegyes irtózással, mint valami olyanhoz, amelyhez nekünk, hétköznapi embereknek komolyabban nem lehet közünk, csak illő távolságból. Illetve megvetéssel, mint a hétköznapokban haszontalan, kézzelfogható érték nélküli, idegen bolygóbeli dologhoz, ami csak a sznob, képmutató emberek fényűzése.
Az immár Magyarországon is virágzó műkereskedelem egyértelmű és határozott cáfolata mindkét közkeletű vélekedésnek: a művészet - önmagán túl - áru, pénzben is kifejezhető érték, esetenként jó befektetés lehet.
Különösen igaz ez a kortárs képzőművészetre. Ébli Gábor esztéta, aki Magyar Műgyűjtemények 1945– 2005 (Enciklopédia Kiadó) című könyvéhez több mint száz interjút készített a legjelentősebb magyar műgyűjtőkkel, jól ismeri a gyűjtői lelkületet és motivációt.
- Nagyjából igaz az – mondja -, hogy akik ma képzőművészetet kezdenek gyűjteni, nem utolsó sorban befektetési céllal teszik. Mivel a gyűjtők szeretnek biztosra menni, eleinte klasszikusokat vásárolnak. De hamar szembesülnek azzal, hogy a klasszikusok közt ritkán lehet nagy „találatra” bukkanni, annál inkább borsos árakra. Nagy haszonra tehát már nemigen számíthatnak. Az igazán jó klasszikus főművek ma már csak ritkán cserélnek gazdát, hiszen egy értékes műtárgy az aranynál is jobb befektetés lehet. A másik komoly probléma a sok hamisítvány a piacon. A hamisítások eltussolásában minden piaci szereplő érintett, ezért nagy nyereséget és szellemi kalandot inkább a névtelen vagy a kortárs művészek fölfedezése hozhat. Immár a második könyvem jelenik meg hamarosan ebben a témakörben – Múzeum, műgyűjtés, mecenatúra címmel, 8-10 éves kutatást követően – és azt látom, egyre több a kortárs műveket kereső gyűjtő, aki persze nemcsak gyűjt, felhalmoz, hanem ad is, vesz is. Ebben a kicsi országban, ezen a szűk piacon ez a 300-as szám igen jelentős. Mondhatom, hogy a kultúrában ez a rendszerváltás egyik sikertörténete.
Hol köttetik az üzlet?
A gyűjtés ma már jellemzően nem az éhező művészek műtermében kezdődik, akik a napi betevőért kótyavetyélik el a műveiket. Aki vásárolni akar, az a kortárs művekkel is foglalkozó galériák kínálatában tájékozódik és tanácsot kér. A galériák piaci részesedése jelentősen megnőtt az utóbbi időben. A vásárlók egyre inkább olyan elfoglalt üzletemberek, akik nem érnek rá a művésszel beszélgetni, se alkudozni, se – adott esetben - a lelkét ápolni. Ezért inkább a galériával lépnek kapcsolatba. Másfelől viszont a művészeknek sem kell a gyűjtők sürgetésének, a velük való érzelmi-üzleti konfliktusoknak kitenniük magukat, és alkudozni a saját műveikre.
- Két olyan jelentős művész is eszembe jut, akik műtermük helyett a galériásukhoz irányítják az érdeklődő vásárlókat. Ilyen Szűcs Attila és Birkás Ákos is.
A gyűjtéshez nyilvánvalóan kell valamennyi tőke, de lehet kevés pénzzel is kezdeni, ha valaki jól tájékozódik a trendek közt.
Ehhez fontos tudni, honnan érdemes tájékozódni. Ébli Gábor szerint épp ez a mai magyar kortárs műkereskedelem gyenge pontja.
- Nyugtalanító lehet a felismerés, hogy gyűjteni mindig késő – hiszen az értékes főművek már elkeltek -, ugyanakkor mindig időben van, hiszen a képzőművészet egy soha véget nem érő történet. Az előző művész- és gyűjtőgenerációhoz képest hátrányban van, aki most kezdi, viszont lehet nagy felfedezéseket tenni. Nem mindenki mer a saját megérzéseire hagyatkozni, különösen kezdetben. És jól teszi.
Ébli Gábor hangsúlyozza: a kortárs művészet igazi értékei közt eligazodni nehéz anélkül, hogy valaki szemmel tartaná a hazai kiállításokat, múzeumokat, vásárokat (ez utóbbiból idehaza csak egy van, az Art Fair novemberben, Budapesten). Bécs, Berlin viszont elég közel van ahhoz, hogy ki lehessen ugrani, föltérképezni kicsit, mi a menő mostanában. A Magyar Nemzeti Galéria, a Ludwig Múzeum és a nagyobb vidéki kortárs gyűjtemények pedig még közelebb vannak, és segítenek a trendekre való rálátásban, az eligazodásban.
- Sajnálatos módon igen kevés gyűjtő áldoz erre időt és energiát. Nemzetközi összehasonlításban a hazai gyűjtői kultúra két gyenge pontja a múzeumi és a külföldi kapcsolatok, tájékozódás hiánya. Ebből adódik a fő probléma: a hazai piac belterjessége. Alig van gyűjtő, aki nemzetközi alkotásokat is gyűjtene. Pedig igen lényeges volna látni a nagyvilág művészetét, könnyebb lenne kiszűrni a hazaiak közt is a releváns alkotókat, műveket. Most virágzik a hazai piac, de mi lesz tíz-húsz év múlva? A mai rossz választások majdani nagy bukásokat szülhetnek.
Lehetne akár olvasni is!
Érdekes módon kevesen tájékozódnak a szaksajtóból. Pedig négy nagy művészeti lap is van idehaza: a Balkon viszonylag ritkán foglalkozik műtárgypiaccal, az Új Művészet és a Műértő rendszeresen. Az öt éve működő, a műtárgypiac iránt is nyitott folyóirat, az Art Magazin, a nagyközönségnek is szól: mind könnyed, olvasmányos nyelvezetével, mind témaválasztásával a kortárs művészetben való eligazodás segítését tűzte ki célul. Topor Tünde művészettörténész, az Art Magazin főszerkesztője azt mondja, mivel a vizuális nevelés, a rajzoktatás, a művészettörténeti ismeretek tanítása az iskolában teljesen elhanyagolt terület, az embereknek semmilyen fogódzójuk nincs, nem tudják, mire figyeljenek. A magazin szerkesztői a nemzetközi képzőművészeti vásárokon térképezik fel a trendeket.
– Nézzük a hazai kiállításokat is, eljárunk műtermekbe, de nem írunk kemény kritikákat. Mivel gyerekcipőben jár még a kortárs művészet gyűjtése, inkább a tájékoztatást tartjuk feladatunknak. Akit nem tartunk jónak, azt egyszerűen nem tesszük bele a lapba.
Ébli Gábor óva int attól, hogy átessünk a ló túlsó oldalára, és a művészeti alkotásokba való invesztálást csupán a gazdasági haszon oldaláról fogjuk fel.
- Akinek csak a jó befektetés a szempont, az inkább ne kezdjen gyűjtésbe. Csak az, aki szívesen elnézegeti a lakásában, akinek egy jó mű spirituális élmény is tud lenni.
(A fotón a nemrég elhunyt El Kazovszkij festőművésszel beszélget bartók 32 galériabeli kiállításán az egyik látogató.)
A gyógyítás és a művészet...
A festészet minden csapáson...
