Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. July 27. Thursday, Liliána, Olga   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

A Magyar Dal Napja a Szigeten

2008.08.12. | Mihalicz Csilla
Ott voltak az ötvenentúliak tegnap este a Szigeten a Magyar Dal Napján, megnézni a kedvenceiket. Az elmúlt negyven év legjobb dalai szóltak a Nagyszínpadról.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Nagy ötlet volt - köszönet érte Presser Gábornak -, szentelni egy napot a beat-nemzedék dalainak, nagy figuráinak, látni, ahogyan őszülő-kopaszodó szeniorok és a gyerekeik korosztálya együtt csápol az LGT az Omega vagy éppen a Tankcsapda slágerré lett számaira. Most az egyszer az életben úgy tűnt, mégiscsak megvan az a közös dalkincs, ami együttesen kiadhatja a magyar kultúrát. Mert ez cseppet sem evidencia. Ha bárhol Magyarországon összeverődik egy mulatós kedvű társaság, és beborozgatván dalra fakadna, 6-8 sztenderd után eltűnik a közös alap, illetve, ami még szomorúbb, a Mint a mókus… meg a többi úttörő- és mozgalmi dal kerül elő.
Mert az ember vagy „omegás” volt, vagy „elgétés”, és akkor a másikra köpni kell, fúj…

"márpörögnekanyugdíjasokaszigeten"

Itt most, a megszépítő messzeségben kiderült, hogy azért megvan a „petróleumlámpa” is, meg a „neked írom a dalt”, és megvan - haj de szép is volt! - a boldog ifjúság. És még némi lesajnáló gőggel végig is lehetett nézni a sok csápoló tízen-húszonévesen: „hja, apukáim, mit tudtok ti erről? Mi közötök nektek ehhez!” Viszonzásképpen persze megjött a másik oldalról a „lerozogázás” meg a „márpörögnekanyugdíjasokaszigeten” (Index). Sebaj, az a helyzet, hogy a tegnapi fíling mindet elsöprően a "miénkittatér" volt – ahogyan Presser Gábor pólója hirdette. Requiem volt ez a Magyar Dalért.

Még szebb lett volna többet is látni abból a szép gesztusból, amikor az egyik nagyszerű előadó egy másiknak a legnagyobb, legismertebb dalát énekli el – ahogyan például Lovasi András a Csík zenekarral egy Tankcsapda számot (A fiúk ölébe üljenek a lányok). Persze ehhez már idő kellett volna, hogy minden beleférjen – egy-két saját szám, a rajongók kedvéért, és egy-egy gesztus a „szeressük egymást gyerekek” jegyében. Még inkább annak elismerésére, hogy lehet, hogy ő mást tud, de az is nagyszerű, le a kalappal előtte. Ezekből a felemelő gesztusokból láttunk keveset tegnap.

Voltak viszont borzongató pillanatok – mindkét fajta borzongásból jutott. Én például, mi tagadás, le tudtam volna mondani arról az élményről, hogy Bródy János elénekelje nekem a Cipővel a Micimackót, még akkor is, ha láthatóan volt közönsége. Azt is el kell ismernem, beletartozik a Micimackó a konszenzusos alapkészletbe - a már említett beborozott, szalonnasütős élethelyzetekben elővehető dalok körébe, rögtön a Hegyek és a völgyek között zakatol… után. Elég lett volna bajnak ez a tudat is, de itt a Sziget nagyszínpadán már egyenesen disszonáns volt, mondhatnám szánalmasan infantilis, ezt még hallgatni is.

Áldd meg a dalt!

Beleborzongtam ugyanakkor az agyonjátszott, szétkoptatott Koltai-filmzene, a Nagy utazás Dés-szólójába is, egészen másképpen. Csukott szemmel, elképesztő invenciózus odaadással fújta el szerzeményét Dés László. Bennem támadt tőle egy pillanatnyi csend. Ugyanígy attól, amikor Karácsony János elénekelte az „Áldd meg a dalt!”. Talán az emlékektől – az ELTE ócska budaörsi úti kollégiumának egyik hajnalba nyúló buliján andalodtam el így rajta utoljára – vagy negyedszázada.

Nagyon értékelnivaló volt az est sokszínűsége: a rock szinte minden irányzatából láthattunk felvillanásokat: az Európa Kiadótól a Kft-n, a Kispálon és a Pál utcai fiúkon át Zoránig minden ízt megkóstolhattunk.
Lehetne most persze azt a megközelítést is alkalmazni, hogy: lássuk, ki és miért nem volt ott tegnap. Hol volt Koncz Zsuzsa, Kóbor János, Cseh Tamás, és ki igazoltan, ki igazolatlanul? És az is egy megközelítés lehetne, miért a Társulatot hallgathattuk az István a királyban, és miért ezt a „főműsoridőben”? És, hogy miért nem állt össze egyetlen szám erejéig sem Szörényi Levente és Bródy János. De az egy másik történet lenne. Nem fontos történet. Megvannak a magyarázatok, de nem érdekesek az ünnepen.

Ez akkor is a Magyar Dal Napja volt. Halleluja!


István, a király egykor és ma
A felújított István, a király rockopera augusztusban folytatja hazai körútját. Kiderül, hogy nosztalgiától és legendáktól megfosztott...  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace




Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés