Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 27. Tuesday, László   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Mit tehet, aki meghalna, de nem tudja megölni magát?

2010.02.07. | Ferenczy Mária
Az öngyilkosság érthetetlen azoknak, akik az életet választják. Hogyan érthetnénk meg azokat, akik meg akarnának halni, de nem tudnak?
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Bizonyára sokan láttuk Alejandro Amenábar A belső tenger című filmjét: a rendező olyan orvosi-vallási-kulturális kérdést feszeget, amely amióta világ a világ, megosztja az emberiséget. A film megrázó testközelből mutatja be Ramón Sampedro küzdelmét azért, hogy méltósággal halhasson meg. Pontosabban azért, hogy életét méltósággal dobhassa el. Igen, Ramón szeretné megölni magát, ami már önmagában véve is kellő felháborodást kelthet. De mi van akkor, ha erre fizikailag képtelen? Nem léphetne vissza a párkányról az utolsó pillanatban, ugyanis fel sem jut a párkányig.

Ramón fiatalkorában egy rosszul kivitelezett fejesugrás miatt nyaktól lefelé megbénult. Az ágyhoz kötött férfi baleste óta (pontosan 26 éve) nem akar élni, de egyedül képtelen véget vetni szenvedéseinek. Reggelente puszta kényszerűségből nyitja ki a szemét, puszta kényszerűségből viseli el környezete gondoskodó szeretetét, amely elegendő a háromóránkénti tisztálkodás elintézésére, de ahhoz kevésnek bizonyul, hogy valódi segítséget kapjon. Segítséget ahhoz, hogy meghaljon.

Erkölcs, avagy törvény?

Az öngyilkosság utáni vágy természetellenes, hiszen szemben áll azzal az ősi programmal, amely minden emberben a kezdetektől megvan, és amelynek hatására az utolsó utáni pillanatig ragaszkodunk életünkhöz. Az öngyilkosság bűn, legalábbis a keresztény vallás szerint.

Az eutanázia – tehát a gyógyíthatatlan betegek halálának passzív vagy aktív megsegítése – ezzel szemben néhány országban már elfogadott, ám a legtöbb társadalom nem képes nem bűncselekményként tekinteni rá. Az érvek és az ellenérvek érthetők: az utilitarista szemléletmód feszül a vallási megfontolásnak. Az egyik azt mondja, hogy az élet értéke annak hasznosságával egyenes arányban csökken, a másik pedig egyértelműen kijelenti: az élet megrövidítése bármilyen formában bűn. A sztoikus filozófiai gyökerek szemben a hagyományos keresztény vallással. Amíg az egyik megkímélné magát a szenvedéstől, a másik a szenvedés révén megtisztul.

Mivel a legtöbb jogrendszer nem rendelkezik egyértelmű szabályozással, az eutanázia öngyilkosságnak, illetve gyilkosságnak tekintendő. A két fogalom tehát a gyakorlatban összemosódik: az, akit a halálba segítenek, öngyilkos, aki pedig szenvedéseitől szabadítja meg, gyilkos. Valaki bűncselekményt követ el: erkölcsi és törvényi értelemben is.

Az eutanázia fajtái

A passzív eutanázia egyik esete, ha az orvos dönt a beteg kezelésének felfüggesztéséről, amikor is arra a kérdésre kell választ adni: honnantól számít a kezelés inkább a haldoklás elnyújtásának, mint az élet meghosszabbításának? A másik eset, amikor a beteg közokiratban, illetve teljes bizonyító erejű magánokiratban nyilatkozik arról, hogy lemond, illetve visszautasít bizonyos orvosi beavatkozásokat, kezeléseket (kivétel, ha lemondásával mások egészségét, életét veszélyezteti, például járvány esetén).

Az aktív eutanázia tevőleges cselekmény, amely megvalósulhat kémiai, fizikai, biológiai eszközökkel. Leggyakoribb formája a gyógyíthatatlan betegek szenvedéseinek megrövidítése gyógyszerekkel, orvosi eszközökkel.

Szeretet, avagy gyilkosság? Segítség, avagy visszaélés?

A Belső tenger tökéletesen megmutatja: a tehetetlen meghalni vágyónál csak a szerettei kerülnek nehezebb helyzetbe. Hiszen mit jelent a szeretet? Azt, hogy életben tartom, gondozom, ápolom a másikat – akarata ellenére? Vagy segítek neki megvalósítani azt, amire igazán vágyik – a törvény és a belső erkölcseim ellenére?

Sajnos a való életben is vannak emberek, akik az eutanázia kérdésének tisztázatlansága miatt szenvednek. Az Alzheimer-kórban szenvedő, brit író, Terry Pratchett például kérvényezte, hogy törvényileg tegyék lehetővé a súlyos betegek számára az asszisztált öngyilkosság igénybevételét – kérelmének komolyságát az is bizonyítja, hogy maga is önként kipróbálná a megszülető jogszabályt. Pratchett szerint döntőbíróságokat kellene felállítani, amelyek engedélyeznék a halálos betegeknek, hogy segítséggel kioltsák életüket anélkül, hogy segítőjüknek az igazságszolgáltatás bosszújától kellene tartania.

– Ha tudnám, hogy bármikor meghalhatok, amikor akarok, hirtelen minden egyes nap milliókat érne számomra – mondta Pratchett felszólalásában. – Ha tudnám, hogy meghalhatok, élnék. Az én életem, az én halálom, az én döntésem!

Nem csak Terry Pratchett szeretne méltóssággal meghalni

Az angliai Debbie Purdy, aki sclerosis multiplexben szenved, a törvény azon részét fellebbezte meg, amely kimondja, hogy az öngyilkosságban való segédkezés, illetve az élet megmentésére irányuó segítség elmulasztása egyaránt börtönbüntetést von maga után. A nő a bíróság többszöri elutasítása után a Lordok házához fordult azzal a kéréssel, hogy tudni szeretné, mi vár a férjére, ha segít neki abban, hogy a svájci Dignitas klinkán véget vessen az életének, amikor eljut a betegségének abba a stádiumába, amikor erre már egyedül képtelen. A Lordok háza megengedte, hogy ismertessék vele a következményeket (14 év börtön), de elfogadta az asszony érvelését, hogy ha egyedül kell Svájcba utaznia, akkor azt addig kell megtennie, amíg képes rá egyedül, és ezzel gyakorlatilag szükségtelenül megrövidítik az életét. Purdy férjét valószínűleg felmentik, ám ettől az egy esettől a törvény még nem változott, és korántsem biztos, hogy másokkal is ilyen elnézőek lesznek - olvasható a HVG oldalán.

Angliában az utóbbi hetekben, hónapokban több, eutanáziával, asszisztált öngyilkossággal kapcsolatos esetből is bírósági ügy lett. A bíróság ráadásul nem volt következetes a döntéseit illetően. Kay Gilderdale nem került börtönbe azért, mert segített 31 éves, bénulásos betegségben szenvedő lányának meghalni, még mielőtt teste teljesen elsorvadt volna. Frances Inglist azonban bűnösnek találták, mozgásképtelen és eszméletlen fiának meggyilkosában. A döntést azzal indokolták, hogy a fiú nem kérhette édesanyját, illetve nem próbálhatta meg magának beadni a halálos dózisú injekciót, hiszen eszméletlen volt a gyilkosság elkövetésekor. A két asszony motivációja azonban ugyanaz volt: gyermekik méltóságteljes halálát kívánták, ahelyett, hogy boldogtalan, mindenki számára fájdalmas életükhöz asszisztáltak volna. Terry Pratchett célja éppen ez: legyen egyhangú döntés a kérdésben, és a közvélemény segítségét is kérve, szeretne méltóssággal meghalni.

 

A jogrendszernek ugyanakkor egyéb szempontokat is figyelembe kell vennie. Ha engedélyezik az asszisztált öngyilkosságot, rengeteg családi visszaélésre nyílik lehetőség. A magatehetetlen, súlyosan beteg, fogyatékos ember gondozása sokaknak jelent akkora terhet, hogy ha a börtöntől való félelem nem tartaná őket vissza, megszabadulnának tőle. – Ha valaki úgy érvel, hogy a halálos betegek kevesebb jogi védelmet érdemelnek, mint mások, az rendkívül diszkriminatív és veszélyes – nyilatkozta a BBC hírtelevíziónak Peter Saunders, a Care Not Killing kampányszervezet igazgatója a Medipress oldalán.

Hallgasd meg Terry-t!

A Richard Dimbleby Lecture című műsorban az angol BBC-n Terry vendégként szerepelt. Érdemes meghallgatni a beszélgetést, függetlenül attól, hogy mit gondolsz a témáról!

Te egyetértesz?

Az emberek 80 százaléka szerint – mint a Daily Telegraph/YouGov 2053 alany részvételével készített közvélemény-kutatása bizonyítja – engedélyezni kellene a hozzátartozóknak, hogy a halálos betegek kívánságára segédkezhessenek öngyilkosságukban. Te mit gondolsz?

Mi volna a helyes? Ahány vallás, ahány kultúra, ahány szív és emberi kapcsolat, annyi helyeslő, tagadó, ellenző választ kaphatnánk. Ha van jogunk az élethez, legyen a halálhoz is? Ha van jogunk a halálhoz, legyen ahhoz is, hogy mások segítségét kérjük hozzá? Megtehetjük egyáltalán? Még ha a törvény lehetővé teszi is, megkérhetünk-e valakit arra, hogy vegye el a legfontosabbat, az életünket? Elítélhető-e ez a kérés, ha nincs más választásunk, hogy méltósággal végezzük be életünket? 


Milyen a "jó halál"?
Mi a közös az emberi szemben, a bibliai történetekben és a jó halálban? Bitó László professzorral beszélgettünk.  tovább Tovább
6 érdekes tény a halálról
A halálról senki sem szeret beszélni, pedig minél többet tudsz róla, annál könnyebb elfogadni azt az elfogadhatatlan tényt, hogy egyszer mind elmúlunk.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

kezelés orvos törvény beteg film öngyilkosság halál erkölcs



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Alzheimer-kór
Alvászavar
Depresszió
Rá ne fázz!
Fájdalom nélkül
Inkontinencia
Mentális frissesség
Mióma


hirdetés

hirdetés


hirdetés

hirdetés