Bizonyítvány, útlevél, állásajánlat - 2 nap alatt
A kétnapos műhelymunka során a résztvevők magukról állítják ki a bizonyítványt, maguk határozzák meg az úti célt, az állásajánlat pedig önkéntes tevékenységre szól. Trénerek segítik a munkát, és a csoporttagok is segítik egymást: saját történeteikkel, ötleteikkel, egymás elfogadásával. A kis létszámú (10–15 fő) csoport tagjaiban az biztosan közös, hogy nyugdíjasok (vagy a nyugdíjazásra készülnek), akik legalább résnyire nyitva hagyták az ajtót a külvilág felé, és vannak még megvalósításra váró vágyaik.
Leltározás miatt nyitva
Nem könnyű azonban a vágyakat célokká, a célokat feladatokká formálni. A nehézségeket felmérni, és elérhető célokat kitűzni. Hasznos lehet számba venni, miben vagyunk jók, és miben kevésbé. Ez az a bizonyítvány, amelyet a résztvevők magukról kiállítanak. Ebben a bizonyítványban nem tantárgyak szerepelnek, hanem olyan tudások, amelyeket munkájuk során, a gyereknevelésben, a háztartásvezetésben, hobbijukat gyakorolva szereztek. Az idegen nyelvi és a projektmenedzsment-ismeretek mellett szerepel például mások meghallgatásának képessége, a családi összejöveteleken kamatoztatott szervezőkészség, az egészségmegőrzés, vagy a kezdeményezőkészség. A két nap talán legszebb pillanatai, amikor a hosszú listát kitöltve a résztvevők felnéznek, és büszkén csodálkoznak rá, mi mindent tudnak.
A műhelymunka egyik, nem titkolt célja, hogy a résztvevők tudásukat a helyi közösség javára fordítsák, önkéntes tevékenységekben vegyenek részt. Ezért a második nap helyi civil szerveződések, szervezetek önkéntesei is bemutatkoznak, és közzéteszik „állásajánlataikat”. Önkéntes tevékenység azonban nem csak szervezett keretek között végezhető. A beszélgetésekből lassan kiderül, hogy szinte mindannyian önkénteskedtek már (segítettek a szomszédnak a bevásárlásban, részt vettek a társasház ügyeinek intézésében, közérdekű információkat közvetítettek, számítógépezni tanítottak stb.), s hogy mindebből legalább annyit kaptak, mint amennyit maguk adtak, s nemcsak élményekkel, jó érzéssel, hanem tudással is gyarapodtak.
„Nem az iskolának, az életnek tanulunk”
A tudását sok résztvevő szeretné bővíteni, új dolgokat tanulni. Csak a tanulás kedvéért, a tudás öröméért, vagy mert a kívánt cél eléréséhez szükséges. Piacot nyitnak, ahol egy személyben lesz „vevő” és „árus” mindenki: nemcsak azt írják fel a színes cetlikre, amit tanulni szeretnének, hanem azt is, amilyen tudást át tudnának adni másoknak. A hatalmas csomagolópapír fölé hajolva megkezdődik az izgatott csoportosítgatás: tanulócsoportok rajzolódnak ki, egymás mellé kerül, aki kötni szeretne megtanulni, és aki kötni tudna tanítani, akit a rózsák metszése érdekel, és aki kertészeti ismereteket tud átadni.
 |
Hogyan lesz a bizonyítványból útlevél?
A „bizonyítvány” (tudásprofil) birtokában, a lehetőségeket feltérképezve, a műhelymunka végére a személyes „útlevél” (akcióterv) is elkészül – kinek-kinek aszerint, mit szeretne elérni, megvalósítani vagy megtanulni. Hiszen ahány ember, annyiféle szándék: egyikük a digitális fényképezést szeretné elsajátítani, míg más múzeumokat látogatna, vagy gyerekekkel foglalkozna, vagy az egészségével szeretne többet törődni... Amit most hiányolnak az életükből, ami elégedetté tenné őket. És ez nem feltétlenül a közösségért végzett munka. Még csak az sem biztos, hogy a közösségben végzett tevékenység. De nem is ez a fontos, hanem hogy van céljuk, és látják a hozzá vezető utat. „Úton lévő” idősekkel pedig a közösség csak jól járhat. Ezt hívják az idősek társadalmi (re)integrációjának...
Tanulni felnőtt fejjel? Hogyan?
Segítség – önként, dalolva
Hogyan térül meg az önkéntes munka?
