A legjobb fájdalomcsillapítók
hirdetés
Az iparilag fejlett országokban – többek között a helytelen életmód, táplálkozás és a környezetszennyezés miatt – egyre többeket érintenek a daganatos, a lakosság életkorának meghosszabbodása következtében pedig a mozgásszervi betegségek, amelyek – a kór előrehaladtával – erős fájdalomérzettel járhatnak.
Áttörés a fájdalomterápiában
A mai modern fájdalomcsökkentő gyógyszereknek nagyon sokféle változatuk van forgalomban, a különféle tablettáktól az injekción át a cseppekig, kúpokig, lokális hatású géleken át a nyújtott hatású tapaszokig.
A fájdalomcsillapításban az elmúlt húsz-harminc évben hatalmas változások következtek be (gondoljunk csak a régebben leggyakrabban használt tablettákra, illetve a nagyon erős hatású, elsősorban morfinszármazékokat tartalmazó injekciókra). Manapság már minden beteg számára meg lehet találni a legalkalmasabb és legkényelmesebb gyógyszerbeviteli formát, ám ügyelni kell nemcsak az egyéni érzékenységre, hanem az esetleges társbetegségekre is…
Mára tehát már nemcsak azon a téren következtek be változások a fájdalomterápiában, hogy a napi gyakorlatban is megjelentek az új, a fájdalom csillapításában egyre hatékonyabb vegyületek, hanem abban is, hogy az új generációs készítmények kifejezetten életminőség-javítónak tekinthetők, hiszen használatuk kényelmes (elég naponta, kétnaponta felhelyezni őket), késleltetett hatásuk miatt pedig folyamatosan képesek a fájdalom csillapítására.
A hat-nyolc éve még forradalminak tekintett, úgynevezett „retard” (elnyújtott hatású, hosszú idő alatt felszívódó) tabletták mellett – amelyek bevételük után 12 órán át is mérsékelték a fájdalmat – mára megjelentek a fájdalomcsillapító tapaszok is. Használatuk – krónikus fájdalom esetén – akár három napon át is fájdalommentességet biztosít a beteg számára.
A fájdalomtapaszokat eleinte – mindenütt a világon – csak rákos betegeknek adták, ám azt tapasztalták, hogy az erős, illetve tartós fájdalom, így például ízületi kopások, gerincfájdalmak enyhítésében is beválnak. A fájdalomtapasz hatóanyagai fokozatosan és egyenletesen szívódnak fel a bőrön keresztül. További előnyük, hogy nem kerülő úton – tehát nem az emésztő- és bélrendszeren áthaladva, vagyis azt nem terhelve –, hanem közvetlenül a véráramba jutva, fokozatosan és a fájdalom helyén fejtik ki hatásukat.
A vény nélkül kapható változatokat elsősorban az idősek kedvelik!
Nem véletlen, hogy a fájdalomcsillapítás módjait és a fájdalomcsillapítók használatát kutató hazai felmérés tanúsága szerint már a 45-50 év feletti, reumatikus bántalmakban, mozgásszervi megbetegedésekben (ízületi kopások, gerincproblémák) érintettek körében is egyre népszerűbbek a többségükben vény nélkül kapható, hosszú hatású fájdalomcsillapító termékek.
A fájdalomterápiával foglalkozó szakorvosok szerint különbséget kell tenni az akut (rövid távú) és a krónikus (hosszú távú) fájdalomcsillapítást igénylő fájdalmak között. A hirtelen fellépő fájdalomra a gyors segítséget első lépésben ma is az injekció jelenti, és csak a heves fájdalom csökkenését követően kerülhet sor a hosszú hatásfokú tapasz felhelyezésére.
A késleltetett hatásfokú tapaszoktól (akárcsak a retardtablettáktól) viszont csak a krónikus fájdalmak enyhülése várható.
Nem tesz függővé, és kevés a mellékhatása
A fájdalomtapaszok alkalmazását a daganatos betegek fájdalmainak enyhítésében az életminőség és az emberi méltóság megőrzése szempontjából tekinthetjük forradalmi áttörésnek.
Kutatók vizsgálták, milyen észrevételeket tesznek a betegek a bőrön át felszívódó fájdalomcsillapító tapasszal és a szájon át adott, elhúzódó hatású, morfint tartalmazó készítmények alkalmazásával kapcsolatban. A tapasszal kezelt betegek közül kevesen panaszkodtak például székrekedésre, nappali kábultságra, hányingerre. A felragasztás helyén észlelhető bőrreakciókról – bőrpír, viszketés – csak kevesen számoltak be (az így kezelt betegek közül minden tizedik), ám ezeket a mellékhatásokat többségük elhanyagolhatónak tartotta. A betegelégedettségi vizsgálatok azt mutatják, hogy mind ők, mind a hozzátartozóik (gondozóik, segítőik) kényelmesebbnek tartják a tapasz háromnaponkénti cseréjét, mint a fájdalomcsillapító tabletta szedését.
Öngyógyítók, figyelem!
Bár a nem kábító hatású fájdalomtapaszok valóban „kíméletesebbek” a szervezet számára, mint a különféle fájdalomcsillapító pirulák, és használatuk más, hasonló rendeltetésű készítményekkel (kúp, gél, kenőcs) összehasonlítva is kényelmesebbnek mondható, ezek alkalmazásakor sem árt a körültekintés. A vény nélkül kapható – elsősorban a mozgásszervi fájdalmak, fejfájás csillapítására szolgáló – tapaszok használata előtt kérdezd meg a patikust, olvassuk el a készítmény betegtájékoztatóját, érdeklődj a lehetséges mellékhatásokról (különösen, ha egyidejűleg valamely betegségedre rendszeresen gyógyszert szedsz), illetve arról is, hogy mennyi ideig és milyen gyakorisággal alkalmazhatod!
Amennyiben a tapasz helyén szokatlan bőrtünetet észlelsz (pírt, duzzanatot), vagy egyéb fizikai tünet jelentkezik (émelygés), azonnal konzultálj kezelő- vagy háziorvosoddal!
A hosszú hatású, kábító anyagot tartalmazó fájdalomtapasz alkalmazásának ellenjavallatai:
- tüdőbetegségek vagy légzési nehézség,
- szív- és érrendszeri betegségek,
- korlátozott májműködés,
- veseelégtelenség,
- magas láz,
- 50 kg-nál kisebb testsúly,
- a tapasz ható- vagy ragasztóanyagával szembeni túlérzékenység.
A fájdalomterápia három lépcsője
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint a fájdalomcsillapításnak három fokozata van.
- Az első stádiumban – a nem szteroid fájdalomcsillapítók vagy a paracetamol-tartalmúak mellett – szerephez jutnak az antidepresszánsok, a görcsoldók/gátlók, a szteroidok, vagy egyes esetekben az izomlazítók is.
- A másodikban, a közepes erősségű fájdalomnál a terápia a gyenge opiátokkal (kábító hatású gyógyszerek) egészül ki. (Alkalmazásuk szükségességét manapság sok szakember megkérdőjelezi, mondván: a fájdalommérsékelő hatásuk viszonylag rövid ideig tart.)
- A harmadik fokozatban – az erős fájdalommal szemben – erős opiátokat alkalmaznak, amelyeket azonban gyakran maguk a betegek utasítanak el, félvén – a közvélemény által tévesen nekik tulajdonított – kábító/butító hatásuktól… A szájon át való adagolás mellett lehetőség van a kábító hatású anyag végbélen keresztüli, illetve bőr alatti kötőszövetbe juttatására, gerincvelői adagolására, illetve a tapaszban történő bevitelére.
Ez utóbbi elsősorban azokon segíthet, akiknél a szájon át való adagolásra valamilyen okból nincs lehetőség (vagy valamilyen társbetegségük ezt kizárja).
Mivel a fájdalomcsillapító tapasz nem azonnal, hanem fokozatosan fejti ki a hatását, ha alkalmazása előtt a beteg más kábító fájdalomcsillapítót kapott, s csak ezt követően váltottak át a tapaszra, a betegek 10 százalékánál lehet számítani elvonási tünetek (hidegrázás, izzadás, hasi fájdalom és görcsök, hasmenés, hányinger, hányás és fejfájás) jelentkezésére. Ezért a gyógyszerváltáskor nagyon fontos, hogy a fájdalomcsillapító tapasz idejében kerüljön fel a betegre.
A tapasz felszívódását a betegek kora is befolyásolja. Idősebb, 65 év feletti betegeknél nagyobb gyógyszer-koncentrációt mértek, mint a fiatalabbaknál. A bőr hőmérséklete a tapasz hatóanyagának felszívódására nincs befolyással, ám nagy meleg hatására – hasmelegítő pléd használatakor – a felszívódás üteme felgyorsulhat, ami miatt a hatóanyag mérgezővé válhat a szervezet számára.
A fájdalomtapasznak arra a tulajdonságára, miszerint a 72 órás használat után a benne lévő hatóanyagnak akár 24–84 százaléka is visszamaradhat a hordozóban, különösen figyelni kell, ezért az új tapaszt csak a régi eltávolítása után szabad felhelyezni.
A különféle sportsérülések, kisebb balesetek (rándulás, zúzódás vagy húzódás okozta ízületi, izomfájdalmak) enyhítésére is ajánlhatók a fájdalomcsillapító tapaszok. A vény nélkül kapható, helyileg ható fájdalomcsillapítók nem doppingszerek, a hozzászokás veszélye nem áll fenn, mégis ajánlatos, hogy a terápia megkezdése előtt kérd ki kezelő/háziorvosod véleményét.
2006. március 1-je óta immár nemcsak onkológiai, hanem krónikus reumatológiai betegségekben is OEP-támogatással juthatsz hozzá a kábító hatású fájdalomcsillapító tapaszhoz, szakorvosi javaslatra. A szakorvosi rendelvényt (az első felírást) követően már háziorvos írja fel a készítményt, és hozzá kell fordulnod, ha a tapasz használatával kapcsolatban valamilyen gondod van.
7 érdekes tény a fájdalomról
10 fájdalomcsillapító tipp, ha sajog...
