Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. April 23. Sunday, Béla   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

István, a király egykor és ma

2008.07.31. | Mihalicz Csilla
A felújított István, a király rockopera augusztusban folytatja hazai körútját. Kiderül, hogy nosztalgiától és legendáktól megfosztott produkcióként megél-e.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

A nagy nemzedék talán két legnagyobb hatású zenészének, Szörényi Leventének és Bródy Jánosnak utolsó nagy dobása volt a nyolcvanas évek elején az István, a király rockopera. A rendszerváltás előszelei fújtak akkoriban. A Boldizsár Miklós Ezredforduló című művéből készült, eredetileg filmnek szánt változat 1983-as bemutatója a városligeti Királydombon némiképpen rebelliónak, rendszerellenes tüntetésnek számított, ám az egyre puhuló diktatúra is könnyen beleláthatta Kádár János „rehabilitálását”, a „létező szocializmus” dicséretét. Összetett jelentést hordozott akkor és ott, kétségkívül. Tomboló sikert aratott, a nézők közül sokan haza sem mentek, ott beszélgettek, énekeltek, táncoltak egész éjjel. Úgy tartják, épp az éjszakától kezdték a premier helyszínét Királydombnak nevezni. Hat előadást ért meg ott a darab, 120 000-en látták. A helyszínen rögzített filmváltozatot a mozikban másfél millióan, a televíziós változatnak pedig vagy 7 millió nézője volt.

Bródy János egy régi nyilatkozatában úgy fogalmazott: az István, a király a „kettős lábon álló magyar identitástudatról” szól. A FigyelőNet-nek adott mostani interjújában ezt így magyarázza:
– Egy ilyen kis nemzetnek, mint a miénk, mindig erős az önazonosság iránti vágya, ezért egyfolytában küzdenie kell a nagyhatalmakkal. Másrészt szövetségesek nélkül egy kis nemzet sem élte túl a történelmet. Számomra az volt rendkívül izgalmas, hogy ez az ellentmondás különféle formákban végighúzódott az egész magyar történelmen. Ez már az államalapításkor is alapkonfliktus volt.

Megél-e áthallások nélkül?

A történelmi örökérvényűség mellett Bródy a politikai pikantériát is kiemeli. Szerinte a darab minden egyes bemutatójakor „némi kis fantáziával ki lehetett osztani a politika aktuális szereplőire a darabban megjelent figurákat. A megfeleltetések persze mindig inkább jópofa játékok. Istvánt és Koppányt könnyű elhelyezni a politikai térben… ha nem lenne túlzás, azt mondanám, hogy most is értelmezhető úgy a darab, mint »Ferenc fejedelem« és »Viktor vezér« küzdelme.”

Bródy szerint érzelmileg Koppánynak és a lázadóknak erősebb a felhajtóerejük, de a darab előrehaladásával a közönség átérzi azt a dilemmát is, amellyel István küzd, és a végén őt is megszeretik. Úgy is mondhatjuk tehát, hogy az érzelem és az értelem, a hagyomány és a megújulás, a konzervativizmus és a progresszió párviadaláról van szó.

A mai közszereplőkkel való soványka, mondhatni igen erőltetett hasonlóság aligha tartaná életben a darabot. Izgalmas kérdés, hogy valójában miért vették megint elő. Ilyen-olyan változatai időről időre fölbukkantak, például a két egykori főszereplő, Varga Miklós és Vikidál Gyula egészen az idei évadig játszotta régi szerepét a nyíregyházi Mandela Dalszínházban, nem keltve különösebb feltűnést. Kétséges, hogy társadalmi-politikai mondanivalója miatt vették volna elő. Általában persze hálás dolog régi nosztalgiákra rájátszani, egykori nagy sikereket megújítani, hiszen aki régen szerette, garantáltan össze akarja hasonlítani az újjal, aki meg csak hírből ismerte, azt odaviszi a kíváncsiság. De azért az is elgondolkodtató, miért nem születnek ma izgalmas új produkciók, sikerre vihető librettók. A nagy régi generáció nem képes félreállni, és elnyomja a fiatalokat? Vagy inkább nincs, aki ostromolná a kapukat?
Alighanem ez utóbbiról van szó. Mert a nagy generáció valóban nem érzi még magát elvénült, színpadképtelen „nyugdíjasnak”, épp ellenkezőleg. Látszik ez azon is, hányan mozdultak rá Presser Gábor ötletére, hogy legyen az idei Sziget Fesztivál 0. napja a „nagy öregeké” – egész délután egymás nyomába lépnek majd a hazai rocklegendák az Óbudai-sziget Nagyszínpadán.
Ám nincsenek az új időknek új, hasonlóan nagyszabású produkciói sem. Vannak remek új dalok, nagyszerű zenekarok, nagy egyéniségek, de nincs új magyar rockopera. Alighanem azért nem, mert nincs magyar „történelmi helyzet”, nem élne meg semmiféle analógia.
Épp ezért lesz izgalmas kérdés, hogy az István, a király régi dicsősége történelmi, politikai áthallások nélkül mire lesz elég. Hány telt házat él meg az új István, a király?

Sok pénzből, látványosan

Szikora János, a felújított előadás rendezője hangsúlyozni akarja, hogy a darab két főhősének egymással szemben álló igazsága egyenrangú. És azt – a magyar történelemben oly gyakori – tragédiát is, hogy nem sikerül megegyezésre jutniuk. A haza és a haladás közös ügyét nálunk általában ellentétes erők szokták képviselni, és megegyezés hiányában ez egyiknek többnyire halnia kell, vagy az ország belerokkan.
Szikora – sokak jogos kritikáját kiváltva – új nyitányt rendezett a darab elé. Klasszikus zenére pogány ruhás fiatalok tódulnak be a színpadra, vagy százan, és különböző jelmezeket táncolnak körül. A későbbi főszereplők mai öltözékben vegyülnek el közöttük, s a táncprodukció végére jelmezeket választanak maguknak. Erről persze mindenkinek a Jézus Krisztus Szupersztár hasonló megoldása jut eszébe, amelyben buszról osztják ki a jelmezeket, kellékeket a még szintén civil ruhás szereplőknek.

A régi István, a király előadással szemben itt a látvány egyenrangú fontosságú eleme az előadásnak. Az óriásszínpadot egy hatalmas templomromra emlékeztető építmény uralja, amely forgó díszletként később királyi palotává alakul. A színpad jobb szélén domb magasodik, mögötte kiszáradt fa: a pogány magyarok birodalma. Szikora nagyon ért ahhoz, hogyan lehet egy ilyen adottságú játéktérben látványos tömegjelenetekkel felejthetetlen előadást színre vinni.
Pénz is van rá: az arénabeli előadás közel negyedmilliárd forintba került – a színpadi látvánnyal, a hangtechnikával, a bérleti díjjal, a marketinggel és egyebekkel együtt.
A Magyar Televízió Társulat című megaműsorában kiválasztott szereplők – Feke Páltól Herczeg Flóráig – a kritikák egybehangzó véleménye szerint „jól muzsikálnak”. Úgy tűnik, mindegyik posztra megtalálták „az igazit”. Ezzel – megnyilatkozásaik szerint – csak a régi szereplők nem értenek egyet, de a véleményük egyelőre nem tűnik sem relevánsnak, sem igazságosnak. Ebben a körben nekik nem osztottak lapot. Van ilyen.
A budapesti három telt házas előadás után Szegeden öt estén át (augusztus 16-tól) megy a darab. Utána több stadionban is előadják – például Egerben, Debrecenben és Komáromban. Októbertől pedig a kaposvári színház repertoárdarabjaként idén még 20 alkalommal kerül színpadra.


Kortársunk, Shakespeare
Tele van a nyár Shakespeare-rel. Ha Shakespeare-túrára indultunk volna, nyomában bejárhatnánk az országot. Szegeden most mutatták be a Szentivánéji álom...  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace




Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés