Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 27. Tuesday, László   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 

Presser és a hajdanvolt elképzelt riport...

2009.01.28. | Cziczó Attila
35 éve, hogy néhány fiatal megrengette a hazai színházi világot. A kor(szak) egyik legnagyobb irodalmi ikonja állt mellettük - Déry Tibor.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

Szombaton megtelt az Aréna, Presser Gábor zenéjétől volt hangos a monstrum. Csak 1 koncert – mondta ő. Tényleg az? (Kérdezzük mi.) Kevés ember mondhatja el magáról, hogy még életében intézmény lett. Ő speciel igen. Ennek az összes jó és rossz hozadékával együtt. Mondják, hogy szerencsés. Azt is, hogy kivételes tehetség. Slágergyáros. Zenész. Lehet szeretni, vagy nem szeretni! (Én, mondjuk, szeretem.)

Vissza a Popfesztiválhoz! Mert arról van itt szó éppen, lelkes olvasók, Egy (el)képzelt riportról, Amerikáról, könnyűzenéről. Ma már elcsépelt szavak, ugye? Nem volt mindig így. Harmincöt éve pont nagyon nem így volt! Egészen kicsi beleérzés kell csak ahhoz, hogy átéljük a jelentőségét a hetvenhármas bemutatónak. Ismert történet, ahogy az ifjú rockzenész bekopogtat az idős íróhoz. És a fiatal rendező – fiatal színészeivel – színpadra visz egy zenés játékot. Azért ismert, mert a szereplői ma már (nagyon) ismertek. A nemrégiben igazgatói stafétáját átadó Marton László, a szerzők, és a premieren még bájos, ifjúnak tetsző szereplők, mind-mind agyunkba égetett arcok, nevek, hangok. (Elárulom, két nagy kedvencem van: két hölgy, Éva és Erzsébet. Na, kik ők?)

A neten böngészve azt kellett észrevennem, hogy szinte nincs olyan hét, amikor ne játszanák valahol a darabot. Kőszínházak, zenés stúdiók amatőrök, diákok… Mi a titka a töretlen népszerűségnek?  A sztori talán? Nem hinném. A történet elég egyszerű, néha megmosolyogtató. Az alapregény Déry szatirikus-lírai művei közé tartozik, tele ironikus modorossággal, lírai betétekkel. És azok a szimbólumok, amelyeket beleerőltetett a szerző! Olyan, mintha valaki focimeccset közvetítene, úgy, hogy még életében nem látott focilabdát. Mégis van valami bája az egésznek. Az a naivitás, amely annyira jellemző volt a vasfüggöny mögé zárt kelet-közép-európaikra. Nyolcvannyolcban voltam először Nyugat-Berlinben, ami azért már eléggé a haldokló cucializmus utolsó évei egyikének tekinthető, tizennyolc voltam, mégis mélyen meggyőződve arról, hogy kábítószeresek és terroristák várnak a falon túl. Átszálltunk a nyugati metróra, és mit láttam: egy csapat német srác – merő szórakozásból – fekete harisnyát húzott a fejére. Megállt bennem az ütő: apám, itt tényleg mindenki az! Kábé ilyen szinten ábrázolják nálunk: (vad)nyugat, pop és nem rock, és kultszavak, mint hippi, elesdé, motorosok, Montana, Beverly (tök jó név, nem?), Halál Angyalai satöbbi.
Az, hogy történelmileg hiteles hetvenes évekbeli valóságot tárt elénk az író, persze nem mellékes. Sőt! És mindehhez jött a zene. Az Illés–Omega–Metró nagy hármas hatása alól éppen hogy felocsúdó zenerajongók (mondjuk ki: fiatalok, a mai ötvenentúliak!) várták már azt a zenét, ami a miénk, de mégis progresszív és mai. Kinek a Syrius, kinek az LGT hozta meg ezt. Tény, hogy ma is szívesen hallgatjuk zenéjüket, s egyáltalán nem a nosztalgia kelt vágyat egy ismert dal újrahallgatására, hanem az elismerés: igen, ez (még) zene!

Presser Gábort szokás slágergyárosnak (le)kezelni – már említettem. A zenész ezt meglepően barátságosan és nyugalommal tűri – szerintem –, bár tekintetében azért csak ott csillog a válasz: lehet utánam csinálni! Szombatra azt ígérte, színházas, filmes, zúzós, sírós, nevetős, cirkuszos, ordítós, táncolós, dúdolós este lesz. És lett. És nem kellett leporolni azokat a harmincon túli nótákat. Még frissek.
Volt egyszer egy popfesztivál, egy képzelt riport, egy színházi csodaféle, dalok, amiket ma is szívesen dúdolunk.

Mi a titok?

(Valaki mondja meg!)
 

Déry Tibor képzelt riportja egy amerikai popfesztiválról

A Képzelt riport egy disszidált magyar házaspár tragédiáját beszéli el. József és Eszter szeretik egymást, mégsem tudnak normálisan élni. Eszter - pesti zsidólány - tele nyomasztó élményekkel a nyilas világból. Szorongásait csak különböző kábítószerekkel tudja legyőzni, s ezért szökik meg Józseftől, hogy barátnőjével, Beverlyvel elvegyüljön a hippik közé. József keresésére indul. Montanában nagyszabású popfesztivált rendeznek, melyre közel háromszázezer fiatal gyűlik össze az ország minden részéből. Szívják a kábítószeres cigarettákat, szedik az LSD-t, a halál angyalainak nevezett motoros őrültek embereket gyilkolnak meg, vernek félholtra. József ebben a szörnyű kavarodásban keresi Esztert.

A regény Déry szatirikus-lírai művei közé tartozik. Sok benne a véletlenszerűség, esetlegesség. A szándékolt, ironikus modorosságokat áradó lírai-létfilozófiai betétek váltják. A történet soványka, valósággal roskadozik a rárakott, néha félbemaradt szimbólumok alatt, de olvasmányossága magával ragadja az embert.


Találkozás Vámos Miklóssal
Mindenekelőtt bemutatkozik a szerző. A név, ott felül, az a cézésnevű, arctalan. Eddig! Mert találkoztam regényem hősével, aki valójában hús-vér ember, mi több:...  tovább Tovább
Öregfiúk az utolsó vérig
A férfiak zöme, a statisztikákat meghazudtolva, igenis szeret mozogni. Nem olyan gyorsan, néha nem is nagyon lelkesen, de felhúzza a sportcipőt, és uccu!  tovább Tovább
Bezzeg...
Aztán mi bezzeg? A mi időnkben! – valahogy így mondják kortól, nemtől, és néha igentől függetlenül. Már aki. Hogy is volt ez akkor, abban a híres bezzegamiidőnkben?  tovább Tovább
Queen - Freddie nélkül
A jegyek lassan elfogynak, nemsokára begördül az első kamion, hangfalhegyek tornyosulnak az Arénában, és kedden este felzendülnek a dalok. Azok a dalok?  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

zene irodalom rock koncert



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Fájdalom nélkül
Gyógynövénytár
Interjú
Képgaléria
Mosolyalbum
Nagyiklub
Programok
Tudtad?


hirdetés


hirdetés

hirdetés