Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. February 27. Monday, Ákos, Bátor   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Bolond-e a nagyi, vagy „csak” boldog?

2013.02.22. | T. Puskás Ildikó
Vannak-e az „unokázásnak” élettani hatásai? Mindenképpen, ha képes vagy „elmélyülni”.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

Először akkor szembesültem azzal, hogy az unokáim szinte csodát tesznek a testemmel, a lelkemmel és a tudatommal, amikor megtapasztaltam, hogy a velük való együttlét, játék közben az egyébként recsegő-ropogó ízületeim olajozottabban működnek, a szerveztem tudomást sem vesz az időjárási viszontagságokról, többek között az engem mindig megviselő melegfront közeledtéről, és hogy – például az utólag az alkaromon, combomon felfedezett kék-zöld foltok tanúbizonysága szerint – megint túlzásba vittem az óriáscsúszda megmászását, vagy bújócskázás közben olyan helyre szuszakoltam be magam, ahonnan csak külsérelmi nyomokkal tudtam előmászni.

Aztán azt, hogy valóban valamilyen „furcsa” euforikus állapotba kerülök, amikor a kicsikkel vagyok, a lányom, sőt a fiam is „megerősítette”. Többször a szememre vetették, hogy amikor „unokázom”, akkor amolyan „se hall, se lát Dömötörré”, azaz szinte csőlátóvá válok.
Bár a magam részéről „kegyelmi állapotként” élem meg az unokázós órákat, sőt napokat is, néha-néha azért a kritikák hallatán belém hasított a kételkedés. Hátha mégis van valami igazságtartalma a zsörtölődésnek és a rosszallásnak.

Túl vagyok már azon a koron, amikor a számomra idegen emberek rólam alkotott véleménye befolyással lenne az énképemre, de néha az is megfordul a fejemben, hogy talán még habókos öregasszonynak is tűnhetek a kívülállók számára, amikor a játszótéren belefelejtkezem a focizásba, kardozásba, az autózásba, homokozásba. Be kell vallanom persze, hogy ha akarnék, sem tudnék változtatni a hozzáállásomon, hiszen attól a pillanattól, hogy az unokáim „aurájába” kerülök, elfelejtkezem a minden mozdulatomat, hanglejtésemet vizslató és kritizáló szülőkről.

Flow-elmélet

Nemrégiben azonban megérkezett a „felmentő ítélet” is, ami némileg magyarázatul is szolgálhat „gyermekdednek” titulált viselkedésemre. Ráakadtam ugyanis Csíkszentmihályi Mihály, magyar származású amerikai pszichológus flow- (áramlat-) elméletére. Ennek a pszichológiai jelenségnek az a lényege és magyarázata, hogy ha az ember tér- és időérzékét elveszítve, egy számára örömöt és kihívást jelentő tevékenységbe belefeledkezik, az neki önfeledtséget, boldogságérzést okoz. Csíkszentmihályi szerint „a legfontosabb az életben azt megtalálni, amiben kiteljesedhetünk”. Ezeknek a tevékenységeknek a skálája igen széles lehet, a jól és élvezettel végzett munkától a sporttevékenységig, a művészet aktív vagy passzív élvezetétől a barkácsolásig, a főzéstől a kertészkedésig, vagy éppen a gyerekkel való játszásig.

Mint a pszichológus – több mint 20 éves ilyen irányú kutatásai alapján – állítja: a flow-élményre mindenki szert tehet, aki képes magát feltételek nélkül átadni valamilyen cselekvésnek, amely eljuttatja oda, hogy időről, térről, szinte önmaga testi mivoltáról is megfeledkezve hagyja, hogy megtörténjen vele az „átlényegülés”, a hétköznapi zavaró dolgokon való felülemelkedés. Annak, aki fel tud oldódni, tökéletesen át tudja adni magát annak, amivel éppen foglalkozik, megsokszorozódik a fizikai, szellemi energiája (nem véletlenül nevezik ezt az „állapotot” olyan energiabombának, amitől problémáink megszűnnek, gondjaink háttérbe szorulnak), fokozódik az ember koncentrálóképessége, nő az elégedettsége önmagával szemben, kiegyensúlyozottá és derűssé, azaz – hétköznapi nyelven fogalmazva – boldoggá válik.

Csíkszentmihályinak – ma már szakmai körökben világszerte elfogadott – flow-elméletével kapcsolatos kutatásai azt is igazolták, hogy akik gyakran részesülnek ebben az élményben – ami egyszerre relaxált és koncentrált állapot (és ami egyébként a negatív stressztől [distressztől] való megszabadulásnak is alapfeltétele) –, azoknak a túlélési mutatóik is jobbak, mint azokéi, akik erre képtelenek.

Nagyi és a flow

Nagyon érdekes, hogy maga a pszichológus is a sikeres „cselekvés” példájaként említi a nagymama–unoka együttlétet. „Vajon, amikor a nagymama az unokáival foglalkozik, feltétlenül része-e a flow-állapotának az, amit csinál? Vagy attól kerül a teljes átlényegülés állapotába, hogy találkozik az unokáival, függetlenül az általa kezdeményezett vagy végzett cselekvésektől?” – teszi fel a kérdést. Kutatásai szerint már az is közelebb visz a teljesség élményéhez, ha valami olyan tevékenység/időtöltés lehetőségéhez jutunk, ami kitüntetett helyet foglal el az életünkben. Ennek az értékét növelheti az is, ha nem gyakran kerülhet rá sor, tehát a „kishercegi” értelemben lelkileg is nagyon készülünk rá, vagyis „ünneplőbe kell öltöztetnünk a szívünket”, mert várunk és vágyunk az együttlétre. Márpedig a legtöbb nagyszülő életében az unokákkal találkozás, időtöltés nem a mindennapi robot vagy rutin része. Talán ezért is van előnyünk a szülőkkel szemben, vagyis nagyobb eséllyel tehetünk szert a testünket, lelkünket, agyunkat „átjáró” és „megtisztító” áramlat élményére. Persze ez nem jelenti azt, hogy mindig tíz centivel a föld felett repkedhetünk velük. Ahhoz, hogy újra és újra magával ragadjon, felemeljen bennünket ez a belülről jövő érzelmi és szellemi „áramlat”, mindig egy kicsit magasabb szintű „kihívásra” van szükségünk. E nélkül ugyanis unalmassá válna az együtt töltött idő. A pszichológus szerint azonban – szerencsére – „ezt a kihívást az élet maga kínálja: azaz az unoka testi-lelki fejlődése biztosítja”, amelyhez ösztönösen és őszintén alkalmazkodnunk kell.

Csíkszentmihályi Mihály szerint az, hogy miként alakul valakinek a sorsa, sok tényezőtől függ, többek között a génektől, a kultúrától, a neveléstől, az érzelmi benyomásoktól és a saját élményektől. Ez utóbbiak azért is fontosak, mert a mi nagyszülői flow-élményünk egyszer – ha minél többször sikerül az utódaink utódaival „egy húron pendülnünk” – az ő életükben is „saját élménnyé” válhat, és hozzásegítheti őket ahhoz, hogy merjenek és akarjanak belefelejtkezni egy kapcsolatba, egy tevékenységbe, bármibe, aminek hullámain lebegve – legalább egy kis időre – elemelkedhetnek a köznapi gondoktól, az olykor meglehetősen nyomasztó valóságtól.


Nem csak a kertben tarthatsz gyönyörű...
A szobanövények nemcsak a lakás díszei lehetnek, hanem társaink is a mindennapokban. És még a levegőt is tisztítják.  tovább Tovább
Hogyan lesz valakiből a nagyi kedvence?
Tedd a szívedre a kezed, és valld be, hogy bármennyire szeretnél egyenlően szeretni, van kedvenc unokád!  tovább Tovább
Nagyi, játssz!
Milyen a jó játék? Hol vannak a határai? Neked is szöget ütöttek már a fejedben ezek a kérdések? Akkor neked szól a cikk.  tovább Tovább
Az igazi meccs: sárkány mamák -...
Gyakran éri az a szülői vád a nagyszülőket, hogy túlságosan engedékenyek az unokájukkal, és áthágják a szülői ház nevelési elveit.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

nagyi flow