Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. May 24. Wednesday, Eliza, Eszter   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Praktikák csak nagyszülőknek

2012.08.24. | T. Puskás Ildikó
Tiszteld lányodat, fiadat, menyedet, vejedet, mert ezzel is az unokádat szolgálod! Nézzük, hogy is van ez a gyakorlatban.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

A nagyszülő akkor kerül igazi próbatétel elé, amikor először bízzák rá unokája több órán, esetleg egy vagy több napon át tartó felügyeletét. Lányom fiacskájának, Daninak az „őrzésére” először hat hónapos korában kaptam „felkérést”. Mielőtt a társaságba meghívott szülők végre este fél tizenegykor – láthatóan holtfáradtan – felkerekedtek volna, a lányom tételesen elmondta: milyen – a gyerekszobából kiszűrődő – hangocskákra kell fülelnem, milyen sírás, nyöszörgés mit jelent, mikor kell a kicsit ringatgatva vigasztalnom, és hogyan kell visszaaltatnom.

Emlékszem, milyen feszült figyelemmel, ugrásra készen próbáltam minden éjszakai apró neszt „beazonosítani”. Aztán a baba valóban felriadt, majd – az előírás szerint – ringattam, fel-alá járkáltam vele, dúdolgattam neki – és a szülői recept betartásának hála, mire szülei hazaértek, Dani újra édesdeden aludt. Mit tagadjam, alaposan megizzasztott a húszperces sétálgatás, ám mindent feledtetett az álomba szenderült kicsi látványa.

A menyem a babaőrizetet csak jóval később, Márkus egyéves kora után merte-akarta rám bízni.
A sikeres debütálást követően, ma már hetente egyszer-kétszer kerül sor a két étkezés közötti babaőrizetre, amely – előzetes szülői „felkészítő” tanfolyam után – az uzsonnáztatásra, a pelenkázásra, a sétáltatásra és a délutáni lefektetésre is „kiterjed”.

Azóta is szívesen vállalom a gyerekőrizetet, ám két dologhoz ragaszkodom. Az egyik: az előzetes időegyeztetés. Minthogy két, majdnem azonos korú és a város két „szélső pontján” lakó család között kell – a szülők elfoglaltságának függvényében – az időmet megosztanom, fontosnak tartom, hogy előre tisztázzuk: melyik családnál mennyi időre számítanak a szolgálataimra. A másik – elsősorban – magamnak felállított szabály: a kicsik kétéves koráig inkább én megyek hozzájuk, a megszokott környezetükbe, ahol a saját játékaikkal játszhatnak, ahol a saját étkezőszékükben ehetnek, a saját ágyukban alhatnak, egyszóval ahol könnyebben elfogadják az anyjuk átmeneti távollétét.

Ez a taktika eddig bevált, hiszen mindkét unokám – látszólag – könnyen vette tudomásul a mama időnkénti hiányát. Az is igaz, Danin láttam, hogy a legnagyobb bújócskázás közben is az ajtó felé kukkant, s a közös toronyépítés közben Márkus is a kulcscsörgésre fülel.
S egyáltalán nem vettem rossz néven, amikor a „MAMA” hazatérte után egyikük sem tágított szülője mellől.

Persze olykor még a legalázatosabb és legakkurátusabb gyerekfelügyeletből is adódhatnak feszültségek. A menyem arcrándulásán láttam, hogy rossz néven vette, amikor az előkészített és „előirányzott” ételmennyiséget nem sikerült belegyömöszölnöm Márkba, a vőm pedig azt kérte tőlem számon, hogy miért „tértünk el” a délutáni séta „megszokott” időtartamától, vagyis miért vittük az elemekkel (ónos eső, jeges szél) folytatott félórás küzdelem után haza Danit.

Egyébként a nagyszülői gyerekfelügyeletnek rengeteg csapdája létezik. Én például gyakran megszegem a „ne kényeztesd!” anyai felszólítást. Ez a rosszalló figyelmeztetés minden esetben elhangzik, mégpedig a belépésem pillanatában, amikor Dani – azt sem várva meg, hogy levetkőzzem, kezet mossak – a nyakamba csimpaszkodik, és amíg „fel nem tankolja” a számára szükséges nagyanyai szeretetet, addig nem hajlandó a saját lábára állni.

A „szerelmetes” ölelkezéssel járó találkozás után gyakran kérdezem a lányomat: ő mit tenne a helyemben, hiszen egy felém, belém kapaszkodó kis kezet nem lehet „lefejteni”, lerázni, egy ilyen spontán szeretetmegnyilvánulást nem lehet ridegen elutasítani.
Ugyancsak nehéz nem megszegni (és riposzttal nem visszautasítani) a „ne emeled fel!” szülői felszólítást, ha a kicsi hanyatt esett, és keservesen zokog, vagy a játszótéren a „ne segíts neki, majd ő megoldja” nevelési projektet.

Meggyőződésem egyébként, hogy a nagyszülők feltétel nélküli, odaadó szeretete az unoka számára plusz érzelmi biztonságot jelent. Azokból a gyerekekből, akik a szüleiken túl a nagyszüleikkel is meghitt kapcsolatban vannak, sokkal magabiztosabb és sikeresebb felnőttek lesznek.

Én – szerencsére és egyelőre – a gyerekfelügyelet közben adódó szülő–nagyszülő konfliktusok sokaságát még csak hallomásból ismerem… Gondolom, az évek múltával sokszor kell még önfegyelmet gyakorolnom, vagy egy-egy álmatlan éjszakán végig kell majd gondolnom, hogy bizony az „éremnek két oldala van”.

Remélem, azzal, hogy „kezdő nagyszülőként” igyekszem tiszteletben tartani a szülői elvárásokat, sikerül elkerülnöm az olyan helyzeteket, amikor az unoka és a nagyszülő kapcsolata az évek során a szülők kijátszására épül (gyakori vétség e téren, hogy a nagyszülők olyan dolgokat engednek meg, amelyeket a szülők tiltanak, például soron kívüli nassoltatás, televíziózás). Az ilyen szándékos „cseleket” vagy „ügyetlenségeket” a szülők joggal veszik zokon.

Természetesen adódhatnak helyzetek, amelyeket ki-ki másként ítél meg. A leghatékonyabb taktika az lenne, ha ezekre nem első indulatból reagálnánk, hanem keresnénk egy alkalmas pillanatot, amikor higgadtan megbeszélhetnénk, ki mit gondol arról a bizonyos dologról, történésről, helyzetről.

Azt tapasztalom, hogy a családi tűzfészek nehezen fojtható le, ha egyszer felszították… Márpedig az élet rövid ahhoz, hogy folytonosan parázson ugráljunk! S ami még megfontolandó: nem volna szabad megfeledkeznünk arról, hogy a köztünk és az unokáinkat nevelő szülők között kialakuló hangnem mintát ad az imádott utód számára a saját szüleivel szembeni viselkedéséhez, viszonyuláshoz is…

Hat jó tanács, melyet a családi béke érdekében érdemes megfogadnod!

1.    Csak akkor segíts, ha kérik, és csak úgy, ahogy kérik. Ne toppanj be váratlanul, ne zavard meg a család napi életritmusát, napirendjét.
2.    Akkor is tartsd tiszteletben a fiatalok élettereit, szokásait, ha egy fedél alatt laktok. Vigyázz, hogy ne akadályozd meg a két család közötti kompetenciahatárok kialakulását, mert ezzel mindkét család önállóságát „aláaknázod”.
3.    Elkerülheted az összeütközést a szülőkkel, ha nem vallasz az övéktől gyökeresen eltérő pedagógiai elveket, vagy ha mégis, tudomásul veszed az ő elképzeléseiket.
4.    Ügyelj arra, hogy az unokád gondozásával, táplálásával, nevelésével kapcsolatos „ellenvéleményednek” ne a gyermek előtt adj hangot.
5.    A nagyszülői szeretet – a napi, apró nevelési konfliktusok elmaradása miatt – megengedőbb, elnézőbb, mint a szülői szeretet. Felfokozott nagyszülői érzelmeid nem károsak az unokád személyiségfejlődésére mindaddig, amíg engedékenységed nem „fajul” cinkos összekacsintássá a szülő háta mögött, vagyis a gyermekben nem kérdőjeleződnek meg a szülők nevelési alapszabályai.
6.    A gyerekek nem szeretik azokat, akik folyamatosan a fájdalmaikról, betegségeikről beszélnek, ezért sokat panaszkodnod sem ajánlatos.


Iskolakezdési tippek nagyszülőknek
Elkezdődött az iskola! Szeretnél segíteni a gyerekeknek úgy, hogy magadra is maradjon időd?  tovább Tovább
A gyerekem gyereke
Aligha van szülő, aki ne akarná megérni gyermekei utódainak megszületését. Én is vágytam rá már jó ideje, hogy megérkezzenek az unokáim.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

család lélek