Oldd meg a rejtélyt: Miért eszel többet karácsonykor?
Az elhízottak és a különféle evési zavarokkal (például anorexiával, bulimiával vagy túlevéses zavarral) küzdők számát figyelembe véve úgy tűnik, az evés minden második ember életében jóval többet jelent a táplálékszükséglet biológiai kielégítésénél, és számos lelki hiányt pótol. Ennek azonban nemkívánatos következményei vannak. Egyrészt ilyenek a sokak által ismert vissza-visszatérő túlsúlyproblémák. Másrészt a pszichológiai deficiteket csak ideig-óráig lehet finom falatokkal elnyomni: vágyunk tárgya után továbbra is sóvárogni fogunk, s ha nem kapjuk meg, hiánya egyre fájóbb lesz. Ráadásul egyre többször és erősebben jelentkezik, ezért a túlevés mértéke és gyakorisága is emelkedni fog annak az életében, aki nem vesz tudomást ezekről a hiányokról, vagy nem ismeri fel őket.
A pszichológiai éhség
A határtalan és biológiailag teljesen felesleges étkezésekben megnyilvánuló hiányok a pszichológiai éhség fogalmához kapcsolódnak. Ez olyan személyes és társas szükségleteket jelent, amelyek életkortól függetlenül minden ember életében lényegesek, és elengedhetetlenek ahhoz, hogy valaki jól érezze magát a bőrében. Hétféle pszichológiai éhséget lehet megkülönböztetni, ezek az alábbiak:
- ingeréhség,
- kapcsolatéhség,
- elismeréséhség,
- szexuális éhség,
- strukturálási éhség,
- cselekvési éhség
- produktivitási éhség.
A pszichológiai éhség fajtái közül három a karácsonyi túlevéshez is kapcsolódik.
Az ingeréhség
Míg a testünk a tápanyagokra, az idegrendszerünk az ingerekre éhes: a látványra, az ízekre, az illatokra, a hangokra, az érintésre, a simogatásra, a beszélgetésre és az emberi kapcsolatokra.
A karácsonytól sokan sokféle érzést és élményt (vagyis ingereket) várnak. Legfőképpen a szeretet megnyilvánulásait (figyelem, türelem, gondoskodás), vagy azt, hogy végre lesz idő egymásra, lesz alkalom többet beszélgetni. A karácsonyhoz gazdag íz- és illatvilág tartozik, ehhez társul még a látvány és a bensőséges hangulat. Mindezek nem csak az étkezéshez kapcsolódhatnak, sokak számára mégis az evés lesz az ünnep fénypontja, és a hangulatteremtés további lehetséges módjai háttérbe szorulnak.
Nagyobb a valószínűsége a túlevésnek, ha valaki bizonyos ételeket (például édes tésztákat, csokoládét) az év többi napján bűntudattal fogyaszt, és amennyire lehet, kerüli őket. Emiatt ezekkel az ízekkel kapcsolatban is ingeréhség alakul ki. Az ünnep, az együttlét vagy éppen a magány átmenetileg feloldozást adhat ezen korlátok alól, és a nélkülözött ízek mindennél fontosabbak lesznek.
A karácsonyi hízásért nem elsősorban a családi körben, kellemesen elköltött, a szokásosnál bőségesebb és táplálóbb ebéd vagy vacsora, sokkal inkább az ünnep után a „most már úgyis mindegy” alapon elfogyasztott maradékok tehetők felelőssé. Ennek nagyobb a valószínűsége, ha valaki az ünnepnapok alatt azzal szembesül, hogy a családi melegség jelei a családtagok között hiányoznak.
A produktivitási éhség
A pszichológiai éhségnek ez a fajtája az alkotás, a létrehozás örömének, valamint a gondoskodás megélésének hiányát jelenti. A bőség, a dőzsölés régen és ma is a jólét szimbóluma, mely sokaknak biztonságérzetet ad. Karácsonykor gyakori probléma, hogy a háziasszonyok egy egész hadseregre elegendő ételt készítenek, amelynek elfogyasztása eleve esélytelen. Ez nem csak akkor fordul elő, amikor rosszul mérik fel az igényeket: sokszor mintha a hiányzó családtagokat is vendégül akarnák látni, vagy ha nem tudatosan is, de vágynak a nagycsalád adta összetartozás érzésére.
Az anyák sokszor a túlzott mennyiségű vagy sokféle étel készítésében élik meg gondoskodási vágyukat, pedig e vágy kifejezésének számos egyéb módja létezik, ami nem kapcsolódik a tápláláshoz. Azt, hogy a másik ember jólléte fontos nekünk, kifejezhetjük simogatással, masszírozással, odafigyeléssel, beszélgetéssel, érdeklődéssel is.
A főzés is egyfajta alkotás, amely sokaknak örömet okoz. Jellemző, hogy a jeles ünnepekre új receptekkel készülnek a nők, amiben az új dolog létrehozásának igénye is kielégül – pláne, ha jól sikerül az étel. Ha ellenben nem sikerül, a kudarcérzés még gyötrőbb lehet, mint ha egy egyszerű hétköznapi ebédet rontottak volna el. Nemcsak az ünnep miatt, hanem azért is, mert a pszichés szükséglet kielégítése volt sikertelen.
A kapcsolatéhség
A szeretet és a család ünnepén ez a legfájóbb hiányérzet. Egy-egy pillanatra mindannyian belegondolunk, milyen lehet a karácsony annak, aki egyedül van. Szerencsére ilyenkor fokozottabban figyelünk az egyedülállókra, a magányosokra. Külföldön, például az Egyesült Államokban sokkal nagyobb hagyománya van annak, hogy a karácsony nemcsak a családról, hanem általában az összetartozásról szól, így az is teljesen megszokott és természetes, ha a magányosok vagy a családjuktól távol élők a barátaikkal töltik az ünnepet.
A kapcsolathiány azonban a teljes családokban is megjelenhet. Ez esetben még nehezebb megfogalmazni jelenlétét, és szembenézni vele. Pedig sajnos nem ritka, hogy egy kívülről tökéletesnek feltűnő családban a tagok nem egymással, inkább egymás mellett élnek, s éppen az ünnepekkor döbbennek rá, hogy nem tudnak mit kezdeni egymással. A nagy, közös evések mint egyetlen program ideiglenesen feloldhatják a feszültséget, az evésről, az ételekről folyó beszélgetés pedig témát ad a kiüresedő emberi kapcsolatoknak is. Legalábbis egy darabig.
Mindenkiben felmerül a kérdés, hogyan lehet megelőzni a pszichológiai éhség miatt kialakuló túlevést az ünnepek alatt és után. Elképzelhető, hogy ha felismerjük a háttérben meghúzódó, valódi szükségleteket (ehhez adhatnak támpontokat a pszichológiai éhségtípusok), hamar találunk beavatkozási lehetőséget. Ám sokkal valószínűbb, hogy a szürke hétköznapokban kell dolgoznunk azon, hogy a karácsony ne csak az evésről szóljon.
4 ízletes gyomorszűkítő étel - az...
10 tipp kínzó gyomorégés ellen
