A malac az oka mindennek
Végre megtudtam, hogy a malac az oka mindennek. Pontosabban a malaccal kapcsolatos súlyos félreértés. Azt olvasom Az Ínyesmester nagy szakácskönyve vonatkozó passzusában, hogy „A pirosra és ropogósra sült malac Újév napján ebédre esedékes, nem pedig – mint itt, Budapesten számosan hiszik – Szilveszter estéjén vacsorára. A szilveszteri estebédre hal, nyúl, vagy szárnyas, vagy mind a három dukál. A hal elúszik, a nyúl elszalad, a szárnyas elrepül az ó-év gondjával, bajával, szerencsétlenségével – mondták a „vénasszonyok”. A visítozó kis malacnak meg lehet húzni a fülét, vagy a farkincáját éjfélkor, a két esztendő mezsgyéjén, de őt magát megenni csak másnap délben szabad, amikorra módjában volt már idetúrni ormányával az újév szerencséjét.”
Nálunk otthon pedig mikor van malacevés, ha egyáltalán? Naná, hogy Szilveszter estéjén! Így jártunk most is, dobom ki a lottószelvényeket, minek várjam meg a húzást. Esélyt sem adtunk szerencsétlen röfinek, hogy élete alkonyán legalább a mi szerencsénk idetúrásán munkálkodhassék. Pláne, hogy az ormánya sem volt neki kéznél, mert bizony mi egész malac helyett inkább csak egy kis bőrös combot veszünk, és inkább süldőből, mert azt jobban szeretjük. Elvakult önzésünk és tudatlanságunk tehát a magyarázat arra, amit jó ideje figyelek már gyanakodva: hogy a nagy szerencse mintha kerülne minket, s legfeljebb szerencsés pillanatainkban van egy kis szerencsénk.
De lépjünk tovább, helyezzük történelmi távlatokba a felismerést! Ínyesmester, alias Magyar Elek lapszerkesztő és író 1875-ben született, 1947-ig élt – mondjuk, ő volt a húszas-harmincas évek Bűvös Szakácsa. Idézett műve 1932-ben jelent meg először. Egy világháborún, Trianonon, vörös- és fehérterroron túl voltunk már akkor, de azért ezt-azt meg lehetett volna még úszni. Csakhogy sajnos Budapesten számosan éltek abban a tévedésben, hogy a malac Szilveszter estéjén esedékes, el is kapott minket a nagy gazdasági válság (nem a mostani, hanem az akkori), pedig ha szerencsénk van, másként lehetett volna. Meg utána is alakulhattak volna szerencsésebben a dolgok.
Ez a 2010-es év malacaspektusból megint csak nem indul optimálisan, de ezzel már nem tudunk mit kezdeni, a malac idő előtt megevődött. Valahogy így kell kihúznunk Szilveszterig, illetve jövő Újévig, bízva abban, hogy ránk mosolyog a szerencse, ha végre törődünk az étkek rendjével. Neked is csak ezt ajánlhatom, kedves olvasó, és mindnyájunknak azt, hogy addig se keverjük össze a szerencsét a boldogsággal. Tehát boldog új évet kívánunk!
