2012. május 17. csütörtök, Paszkál   |   Legyen ez a kezdőlapom

a cikkek között mindenhol

 

2008.12.14. | Berényi Mariann

Az őszi árverések azt bizonyítják, hogy Magyarországon a pénzügyi válság nem törte le a hazai műgyűjtők befektetési kedvét. Az aukciók előtted is nyitva állnak!

Az utóbbi években kimondottan sikerágazatnak bizonyult a műtárgy-kereskedelem. Az elmúlt 18 év legeredményesebb árverését a Virág Judit Galéria (volt Mű-Terem Galéria) rendezte meg tavaly decemberben, amelynek forgalma 1 349 195 Ft volt. Sokan tartottak attól, hogy a pénzügyi válság visszafogja ezt a kedvező folyamatot, hiszen a recesszió a műtárgypiac legkomolyabb befektetőit érintette legérzékenyebben, hiszen az ő invesztícióik veszítettek legtöbbet értékükből az elmúlt hónapokban. 
Úgy tűnik tévedtek, az aukciók törzsközönsége továbbra is nagy lelkesedéssel licitál.

A Virág Judit Galéria művészettörténészét, Kaszás Gábort kérdeztük a műtárgypiacról és arról, miként érdemes befektetni műalkotásokba.

- A galéria vásárlóköre nem 20-30 évesekből áll. Kik azok ma Magyarországon, akik szívesen vásárolnak festményeket, műtárgyakat?

- Elsősorban a középkorúak vásárolnak tőlünk, akik már biztos egzisztenciával rendelkeznek. Az is igaz, hogy akik műtárgyba fektetnek, nem egy lábon állnak: más befektetéseik is vannak. A tezaurálási szándék mellett ez a 40-60-70-es korosztály szoros kapcsolatot ápol a művészettel.
Azok, akik egy évben akár 100 millió forintot is itt hagynak, nagyon megnézik, hogy mibe fektetnek be. Az anyagi érdekek mellett alapvető motiváció a birtoklási vágy, amelyet egyfajta belső érdeklődés és a kép szeretete, élvezete vált ki belőlük.

- Milyen érvek szólnak a banki befektetésekkel, államkötvényekkel, részvényekkel, ingatlanbefektetésekkel szemben a műtárgyak mellett?

- A műtárgy-kereskedelmet mindig is a stabilitás jellemezte. A műkincsek alapvetően középtávú befektetéseknek számítanak. Jó választással 5-6 év alatt már biztos nyereséget lehet realizálni, ha valaki kiszáll egy képből.

- Ez a nyereség a legtöbb befektetési formánál könnyen kiszámolható. Hogy van ez a festmények piacán?

- Nagyon speciális kérdésről van szó. Ha valaki Neogrády Antal képébe fekteti a pénzét, akkor 5 év múlva akár plusz 20-30 százalékos nyereséget realizálhat, ha eladja. Ha Csontváryt vásárol, akkor 150-200 százalékos haszna is lehet. Nagyon sok múlik azon, hogy ki milyen művészektől vásárol, kikre specializálódik. Léteznek olyan parkolópályás életművek, amelyek megítélése túl sokat nem változik. Viszont olyan trendek, divatok is jönnek, amelyek felkapnak egy-egy művészt, és 10-20 éven keresztül hajtják felfelé a képek árát.

 

- Ezeket a trendeket mi befolyásolja, mi mozgatja?

- Elsősorban a közízlés. A kilencvenes évek második felében inkább a szecesszió volt népszerű, ma az érdeklődés inkább eltolódik a minimal art, a minimalista tendenciák irányába. Ennek megfelelően a kereslet átfordult a szecesszió, a szimbolizmus felől az art deco felé, amely kicsit plasztikusabb, letisztultabb, stilizálásra hajlamosabb irányzat. Bortnyik Sándor 1928-ban festett Géplovag című műve egy az egyben megtestesíti az art decóról kialakult képet.
Ugyanígy említhetünk néhány nagyon népszerű, régóta futó művészt, például Kádár Bélát, Scheiber Hugót vagy Schönberger Armandot. Az általuk festett képek ára, ha összehasonlítjuk az akár 10, akár 5 évvel ezelőttivel, mostanra többszörösére emelkedett.
Míg egy közepes kvalitású Kádár Bélát 2000-ben 800 ezer és 1 millió forint között lehetett eladni, addig most 5-6 millió forint között mozog az ára.
Ilyenkor 100 százalékot meghaladó értéknövekedés is előfordulhat, sőt gyakori.
Ezzel szemben az olyan, egy időben nagyon népszerű művészek esetében, mint Szinyei Merse Pál, ekkora értéknövekedés már elképzelhetetlen.

- Ha valakit megfog ez a befektetési forma, hogyan fogjon hozzá?

- Mindenképp azt javasolom, hogy óvatosan. Töltsön el úgy egy évet, hogy figyeli az eseményeket. Menjen el minél több kiállításra, hogy felfedezze, mihez van affinitása, mi érdekli, mi tetszik neki, és ezekből mi található meg a piacon. Egy év alatt nagyjából körvonalazódnak azok az árkategóriák, amelyek a személyes belső érdeklődése alapján elérhetők.
Ha valaki nem vásárol, akkor is érdemes elmennie időnként egy-egy árverésre, mert így kizárja annak lehetőségét, hogy később, licitáláskor túllőjön a célon.

- Kiszámítható a művészek értékállósága? Meg tudjátok mondani, hogy 5 év múlva egy kép mennyivel ér majd többet?

- Sokszor csak nehezen, időnként mi is csodálkozunk rajta. Főleg akkor, amikor régi katalógusokat forgatunk, és olyan képet találunk, amely 1999-ben másfél millió forintért kelt el egy árverésen, aztán 7-8 év múlva a sokszorosát adták érte.
A gyűjtők maguk is formálódnak. A kilencvenes években nagyon bizonytalanul mozogtak a piacon, kevés ismerettel rendelkeztek, és nem mertek olyan progresszív dolgokat vállalni, melyeket ma már igen. Szerették Mednyánszky Lászlót, Paál Lászlót, Szinyeit, olyan alkotókat, akik szép harmonikus tájképeket, csendéleteket festettek.

- Azok, akik 10 évvel ezelőtt Mednyánszkyt vásároltak, most hajlandók Bortnyikot venni? Vagy mások a licitálók?

- A műgyűjtők ráéreztek a dolog ízére, megtanulták, hogy a látásnak van egy külön nyelve. A híres győri műgyűjtő, Kolozsváry Ernő eleinte szintén klasszikusokat gyűjtött, de aztán ezeket eladogatta, és inkább olyan kortárs művészekből vásárolt, mint Országh Lili vagy Bálint Endre.

- Lehetséges, hogy ma egy műgyűjtő Kolozsváryhoz hasonló életpályát fusson be?

- Csak kortárs művészettel. Kolozsváry még tudott főműveket szerezni az idősebb művészektől. A gyűjtők számára mindig nagyon fontos, hogy egy-egy életmű kiemelkedő alkotásait is birtokolhassák. A klasszikus piacon ezekért nagyon meg kell küzdeni, és nagyon magas áron kelnek el: 50 milliótól, a csúcsig, 230 millió Ft-ig. Ha valakinek nincs ennyi pénze, mégis szeretne nagyon jó műveket, akkor elmegy a kortárs művészet felé: ott próbál még elérhető áron jelentős alkotásokra szert tenni.

- Aki gyűjtésre adja a fejét, specializálódjon egy-egy korra, stílusra, alkotóra, vagy inkább szubjektív benyomás alapján válasszon?

- Mindegyik jó, és nagyon egyéni. Akár műfajonként is lehet gyűjteni. Voltak már olyan komoly gyűjtemények, amelyek csak művészönarcképekből álltak, a 19. század közepétől egészen a kortárs festőkig.
Vannak olyan érzékeny szemű gyűjtők, akik persze kortól, műfajtól függetlenül szemezgetnek a legértékesebb alkotásokból.
Célszerű azonban egy-egy korszakkal elindulni, utána úgyis valamilyen irányba el fog mozdulni a gyűjtő. Egy gyűjteménynek megvan a maga természetes élete: a művek folyamatosan cserélődnek.
Nem tanácsos viszont egyetlenegy művészre korlátozni a gyűjteményt. Ha a gyűjtő esetleg meg szeretne tőlük válni, nehezebben tudja értékesíteni őket. Ha egy aukciósházba három Ziffer-virágcsendéletet bevisz, abból csak egyet fognak bevenni, hiszen ha 2-3-at versenyeztetnének egy árverésen, akkor kevesebbért kelnének el.

- Aki mindössze egy-két képet szeretne vásárolni, mert arra gondol: amellett, hogy jól mutat a lakásában, még befektetésnek sem utolsó, hogy válasszon?

- Ha csak egy képről van szó, akkor is azt javaslom, hogy várjon egy évet. Ha valamelyik festmény esetleg megtetszene, néhány helyen azt is megengedik, hogy az ember megfogja, egy rövid időre hazavigye, hiszen előfordulhat, hogy a vásárló nem tud együtt élni a képpel.

- Ha valaki külföldön találja meg az igazit, merjen belevágni a képvásárlásba?

- Persze! A hazai műkincspiac legnagyobb hiányossága, hogy erősen a magyar anyagra korlátozódik. Éppen ezért a magyar gyűjtők kicsit bátortalanok. Aki egy kicsit körültekintő, és szétnéz külföldön, észreveszi, hogy neves alkotók műveit olyan áron meg lehet szerezni, mint egy Bortnyikot vagy egy Schönbergert. Ha valakinek szívügye, hogy legyen egy Chagall-grafikája, azt meg tudja szerezni – no nem egy grafika – hanem egy jobb minőségű magyar olajkép árán.

- Sokan tartanak attól, hogy hamisítók áldozatai lesznek. Hogyan lehet védekezni?

- Akár itthon, akár Nyugat-Európában az aukciósházak garanciát vállalnak az általuk értékesített darabokra. Egyrészt garantálják, hogy a műtárgy eredeti, másrészt kötelezik magukat, hogy 3 éven belül vásárlási értéken visszaveszik az adott alkotást, amennyiben mégis bebizonyosodik róla, hogy hamisítvány. 
Mindenkinek javaslom, hogy olyan helyen vásároljon, ahol ezt a garanciát nemcsak szóban, hanem írásban is megkapja. Ez jelentős biztonságot nyújt azok számára is, akik nem elég tapasztaltak a műtárgypiacon.

művészet Kaszás Gábor Tena Lady – kérj ingyenes termékmintát! (x) Mindent a gyógynövényekről! (x) Alexandrov - világhíres oroszok Budapesten! (x) aukció befektetés Fantasztikus látványosság a Sportarénában! (x) All inclusive Hévízi vakáció13975 Ft-tól (x) Lehet élni fájdalom nélkül! (x)