Mi kell ahhoz, hogy egyedülállót hozz létre?
hirdetés
A világban mindig különös érdeklődéssel figyelik azokat a sikeres együtteseket, amelyek családi alapon szerveződtek. Ilyen volt a popzenében a Jackson Five, majd a Kelly Family, a legsikeresebb hazai együttesként pedig a Bolyki Brothers. A négy testvér a klasszikus zene felől indult. Brácsa, cselló és klarinét szakon végeztek, mindegyikük aktív résztvevője a nemzetközi komolyzenei életnek a Budapesti Fesztiválzenekar, az Esterházy Ensemble és az Erkel Ferenc Kamarazenekar tagjaként. Ezzel párhuzamosan az otthoni kikapcsolódásnak indult közös éneklésük is beért: a gospel-dzsessz műfajban a világ legjobbjai lettek. Bolyki György az Erkel Ferenc kamarazenekar egykori csellistája, a testvércsapat tenoristája egy évvel ezelőtt úgy gondolta, hogy elég a színpadból, és inkább a szervezésben segíti a zenészeket. A Kaposfest kapcsán ültünk le beszélgetni.
– Mi köt téged Kaposvárhoz?
– Semmi. Kelemen Barnabás és Kokas Katalin hegedűművész házaspárral találkoztam tavaly áprilisban a Zeneakadémia előtt, és mondták, hogy készülnek egy kamarazenekari fesztivállal, és kérdezték, hogy nem akarom-e én megszervezni. Akkor visszautasítottam. Néhány nap múlva viszont, amikor együtt vacsoráztunk, konkrétan az hangzott el, hogy az egész nemzetközi kapcsolatrendszerüket mozgósítani kívánják ennek a sikere érdekében. Innen kezdve már érdekelt. Top színvonalú kamarazenekari fesztiválból ugyanis nagyon kevés van a világban, mivel megfizethetetlen. Ilyenkor nem meglévő együttesek lépnek fel, hanem a világjáró szólisták jönnek össze, és ad hoc baráti alapon hoznak létre zenekarokat. Nálunk nyolc napon keresztül ez lesz. Mindenki csak egyszer lép fel ugyanabban a verzióban, aztán cserélgetik egymást. Két eset lehetséges egy ilyen eseménynél: vagy rengeteg pénz áll a fesztiválszervezők rendelkezésre, vagy egy élvonalbeli művész hajlandó az idejét arra szánni, hogy a kapcsolatrendszerét megmozgassa. Noha Magyarországnak van egy-két olyan nagy művésze, aki a világ élvonalába tartozik, de ezt eddig senki nem vállalta.
Barnabás és Katalin volt az első, aki hajlandó erre. Kaposváron egyszer jártam a testvéreimmel fellépni, de azon kívül nem érdekelt a város. Kokas Kati viszont kaposvári. Egy napra leutaztam, hogy menjünk végig a sétálóutcán, és beszélgessünk a polgármesterrel. Úgy gondoltam, ha ez a kettő pozitív, akkor legyen ez a város. És így lett. Azt tudni kell, hogy a csúcsminőségű rendezvényeket a világon jellemzően nem a fővárosokban, hanem kis ékszerdoboznyi városkákban rendezik meg. Ráadásul felépült itt egy új koncerthelyszín is, a Zeneház. Fontos dolog, hogy az EBU (European Broadcasting Unio) klasszikus zenei tagozata az összes koncertünket beválogatta az ez évi műsorába. Ez azt jelenti, hogy három koncertünk élőben megy, tizenhárom pedig utána elszórva. Mindez a Bartók Rádió segítségével. Egy időben ötvenöt országba sugározza a BBC, és ha helyes a prognózisuk, akkor a klasszikus zenei koncertünknek kb. százmillió hallgatója lesz. Ezért a helyszínen, ha nyolc nap alatt ott lesz tizenöt vagy maximum húszezer ember, nekünk az is bőven elég. Ha ezt a fesztivált még egy-kétszer sikerül jól megcsinálni, akkor ha a százmillió hallgató kis töredéke útra kel Kaposvárra, már elértük az egyik célunkat.
– Mi ebben a te szereped?
– A klasszikus zenei műsort Kokas Katalin, a fesztivál művészeti vezetője rakta össze, a többi programot és az egész lebonyolításához szükséges „gyárat” pedig én. Mivel az Erkel Kamarazenekarral és a Bolyki Brothersszel 1985 óta koncertezem, több mint kétezer általam szervezett koncert van a hátam mögött.
– Hogyan áll össze a műsor?
– Négy főcsapás lesz. Az első a klasszikus zene, ahol világsztárok szerepelnek. Fellép például Joshua Bell, de a magyarok közül is olyan világsztárt említhetek, mint Kocsis Zoltán, aki az egyik legnagyobb élő zsenink, és nyolc különböző felállású együttesben zenél, többek között az előbb említett amerikai hegedűssel is. Zenetörténeti jelentőségű koncertünk is lesz: Rados Ferenc tanár úr, aki például Schiff Andrásnak és Kocsis Zoltánnak is a tanára volt, huszonöt éve nem játszott koncerten. Most Kocsis Zoltánnal játszik négykezest, és Kurtág-műveket adnak majd elő. Magyarországon a fesztiválokra azokat hívják meg, akiket már meg tudnak fizetni, vagyis amikor a nemzetközi piacon elindultak lefelé. Mi azokat hívtuk meg, akik vagy most vannak a topon, vagy holnap lesznek. Barnabás és Katalin ebben nagyon nagyok, járják a világot, hallják a jövő fiatal sztárjait, és meghívták őket is. Ilyen például Alina Pogostkina; ma Angliában tőle hangos a sajtó, nálunk pedig még senki sem hallotta a nevét. A műsort úgy állítottuk össze, hogy kezdő klasszikus zenei hallgatóknak is élvezetes legyen. Az elmúlt ötszáz év best ofját hallgathatják meg, és minden koncert előtt Zelinka Tamás tart beavató műismertetőt.
– Mi lesz még a programban?
– A klasszikus zene mellett felkértünk olyan művészeket, akik kifejezetten erre a fesztiválra készülnek előadásukkal. Ezek ősbemutatók lesznek. Ilyen lesz Szakcsi Lakatos Béla, akinek nemcsak a műsora, hanem az együttese is új lesz, aztán lesz ősbemutató Palya Beától, Laár Andrástól, Falusi Marianntól, Gál Csaba „Boogie”-tól, Nagy László Gitanótól, aki Petőfi- és Arany János-verseket fog spanyolul dzsesszes, latinos stílusban előadni. Ide csatlakozik még Kulka János hatestés lemezbemutató koncertsorozata is. (Olvasd el interjúnkat Kulka Jánossal!) A programot úgy állítottuk össze, hogy mindenki mindenen ott tudjon lenni. Ezek fél tízkor kezdődnek, és háromnegyed tizenegy körül fejeződnek be. Utána tizenegykor kezdődik a nemzetközi jam session találkozó.
Jelszavunk, ne csak nézz, hanem játssz is. Lehet hangszereket hozni és a sztárokkal közösen muzsikálni. Ezeken a fellépőink Charlie, a United, Tóth Vera, a Starmachine, Falusi Mariann, Somló Tamás, Ferenczi Gyuri. Minden előadó kiválasztott öt nótát, amelybe bárki beszállhat. Ezek a honlapon fent lesznek, hogy lehessen gyakorolni. Mindennap délután ötkor lesz egy előválogatás, ott kiderül, ki alkalmas, ki mutathatja meg este a színpadon, mit tud.
A fesztivál filozófiájához hozzátartozik, hogy nemcsak a zenei programokról gondoskodtunk, hanem a feltérképeztük Kaposvár és környékének legfontosabb turisztikai látványosságait, és ezt feltettük a honlapunkra. Gondoltunk a gyerekekkel érkezőkre is. Szerveztünk nekik egy ökotábort, egy vízi napközit, valamint van gyermekmegőrző szolgáltatás is. Azt is mondtam, hogy aki eljön, két dolgot biztosan megtehet: zenét hallgat és eszik. Kaposváron a fesztivál ideje alatt a négy legjobb étteremben négy eltérő ünnepi fesztiválmenü lesz. Két napot lent lesz Segal Viktor, az egyik legsikeresebb hazai séf, aki élményvacsorákat kínál Kaposváron.
– Térjünk ki néhány gondolat erejéig arra is, hogy miért vagy te ennyire fanatikusan a jó zene híve?
– Mert zenész vagyok. Hétéves voltam, amikor anyukám megkérdezte: – Gyuri, nem akarsz csellózni? Azt se tudtam, mi az, mégis rávágtam, hogy de. Így lettem csellista, bejárva az iskolákat az aljától a tetejéig. Amikor 85-ben bekerültem a konzervatóriumba, abban az évben megalakult az Erkel Ferenc Kamarazenekar, és ugyanakkor elkezdtem a testvéreimmel, vagyis a Bolyki Brothersszel koncertezni. Ez a két, párhuzamosan egymás mellett futó együttes vált a főállásommá. Előbb a klasszikus zene volt a meghatározóbb, aztán kb. tíz évvel ezelőtt ez megfordult. A világban nagyon nagy kereslet volt a Bolyki Brothersre. A sikerben közrejátszott, hogy négyen voltunk testvérek a színpadon. Olyan kommunikáció volt közöttünk, ami begyakorolhatatlan. Rögtön az elején el kellett dönteni, hogy egy országban szeretnénk-e sok embernek tetszeni, vagy sok országban kevesebbnek. A két dolog teljesen más minőséget kíván, és mi az utóbbi mellett döntöttünk. Ez az igényes dzsessz-gospel-közönség nagyon szereti a mai napig ezt a produkciót. Ami még meghatározó, hogy Balázs öcsém zseniálisan énekel. Bárhova mentünk a világon, öt perc múlva a közönséget az ujja köré csavarta.
– Eredendően ilyen szerencsétek volt, hogy a négy szólamnak megfelelő hangfekvésre születtetek?
– Nem, ez változott az évek alatt. Amikor 85-ben Németországban elkezdtünk koncertezni, még nem Laci öcsém volt a basszus, hanem András bátyám. Laci később kezdett mutálni. Az a szerencsénk, hogy az arranzsokat magunk készítjük, tehát tudjuk, hogy kinek mi áll jól.
2005-ben Grazban megnyertük a világ legjelentősebb a capella versenyét (Total Vocal). Dzsessz és gospel kategóriában indultunk, és a hat elnyerhető díjból ötöt elhoztunk. Ott a zsűri külön kiemelte, mennyi munka van amögött, hogy négy hang így megszólaljon. Mi soha nem arról az oldalról közelítettünk, hogy valami könnyű-e vagy sem. Gyerekkorunkban sokat kellett gyakorolnunk, és amikor letettük a hangszert, akkor elkezdtünk a magunk örömére énekelni.
– Figyeltétek a Four Fathers munkáját, akik hasonló felállásban énekelnek?
– Nem tudok egyetlen együttesre sem úgy nézni, hogy ő az én konkurenciám. Nagyon nagy a világ, sokan elférünk benne, és csak azt tudom kívánni mindenkinek, hogy jussanak el azokra a helyekre, ahova mi. Ha valaki sikeres, azoknak a táborát növeli, akik ezt a műfajt szeretik. Boruljon le a világ a magyarok előtt, és itthon örüljünk együtt. Én mindenkit figyelek, aki tehetséges, minden értékre nyitott vagyok. Zenélni jó, és a zenészek nem arra valók, hogy egymást gyilkolják.
– Mekkora közönségbázisa van ennek a műfajnak a világban?
– A Távol-Kelet és most már Kína is elképesztő sikereket hozhat. Az ottani kormány, amikor minket kihívott turnézni, akkor az volt a funkciónk, hogy megmutassuk, a fehér ember hogyan marad laza, miközben magas színvonalú zenét csinál. Több száz újságíró várt minket a hotelban, akiknek az volt a feladatuk, hogy milliárdnyi embernek vigyék el a hírünket. Ez óriási felvevő piac. Amikor az USA-ba mentünk, úgy nézett ki, hogy homokot viszünk a sivatagba, gospelt és dzsesszt a műfaj szülőhazájába, de ott is sikeresek voltunk. Azt látom, hogy jót és egyedit kell létrehozni. Nincsenek csodák, csak rengeteg munka van, és mi is minden egyes lépcsőfokot megjártunk. Huszonöt évvel ezelőtt kezdtünk koncertezni, és még tíz évvel ezelőtt sem voltunk ismertek. Aztán már nem volt olyan dzsesszfesztivál, amelyik megtehette volna, hogy nem hív meg minket, mert ez nekik lett volna ciki. És a gázsi is ennek megfelelően emelkedett. Abban, hogy Európában az a capella dzsessz trónjára felülhetett a Bolyki Brothers, semmi olyan nincs, amit ne tudna bárki elérni. Talán annyi az előnyünk, hogy Balázs öcsém, ahogy említettem, egy őrült zseni, de zseniből, tehetségből óriási felhozatal van, csak dolgozni kell.
– Mi az, ami most fontos neked?
– A pihenés. Másfél éve nem lépek fel. Éppen Sanghajban voltunk turnézni, amikor kimentem a színpadra, és azt éreztem, hogy itt nekem nem jó. Ilyenkor két lehetőség van: fel kell menned a színpadra, és akkor kiégsz, vagy ha olyan áldott helyzetben vagy, hogy nem muszáj felmenni, akkor nem mész. És akkor én az utóbbi mellett döntöttem.
– Megvan a visszatérési út?
– Zenész maradtam, azóta is a zenével foglalkozom, csak egy másik oldalon. Több mint kétezer koncert van a hátam mögött a világ minden részén, és elég lett. Tudom, hogy előjön majd megint az a tűz, ami huszonöt évvel ezelőtt volt bennem, és azt akarom, hogy a közönség jól érezze magát. Most is azt szeretném, de nem mint színpadon fellépő ember. Ez most nem hajt. Nekem szent dolog a színpad, mindig csak úgy mentem fel, ha motiváltnak éreztem magam. E nélkül a belső késztetés nélkül most sem akarok fellépni.
Hallgasd meg a Bolyki Bothers Take Five című számát!
Érzékeny meglepetés Kulka Jánostól
A magyar sztár, aki francia...
