Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. June 27. Tuesday, László   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Aki nem ért az önmenedzseléshez: Bánsági Ildikó

2009.05.31. | T. Puskás Ildikó
Egy színésznő, akinek sohasem kellett celebbé válni, hogy népszerű legyen!
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

hirdetés

A véletlen úgy hozta, hogy 1970-ben tanúja lehettem Bánsági Ildikó filmszínésznői „indulásának”, majd magánemberi minőségében később is szinte naponta „érintettük” egymás útjait: tanítás után gyakran várakozott az általános iskola előtt – ahová az én gyermekeim is jártak –, a sarki zöldségesnél, s egy óbudai élelmiszer-áruházban gyakran azonos időben araszoltunk a pénztár felé.
Három évvel ezelőtt telefoninterjút készítettem vele. Nehezen állt rá a beszélgetésre, mert a válását követő költözködés, majd építkezés után meglehetősen fáradt volt. Akkor azt mondta, semmire sem vágyik jobban, mint hogy beüljön az autójába, elguruljon a tengerig, kiüljön egy sziklára, és csak nézze, nézze a végtelen vizet, hallgassa a hullámok csobbanását.
Amikor most egymással szemközt ülünk egy szálloda kávézójában, nemcsak szakmai, hanem a magánemberi „közérzetéről” is érdeklődöm.

– A válásomat követő idők valóban elég kritikusak voltak, mert megannyi megoldandó problémám volt… Először albérletről albérletre vándoroltunk a gyerekeimmel, míg végül megtaláltam a pomázi házat, amelyet át kellett építeni, be kellett rendezni. Közben dolgoztam is, felkínáltak két filmszerepet, egy tévéjáték forgatásán pedig Bereményi Géza megkérdezte, lenne-e kedvem eljátszani nála Zalaegerszegen egy jó szerepet. Aztán hívott, hogy játsszam el a zalaegerszegi színházban Szabó Magda Ajtó című regényének színpadi változatában az írónő szerepét. Majd jött Balázs Péter meghívása, aki az Óbudai Társaskörben, az Óbudai Nyár programsorozat keretében megrendezte Molnár Ferenc Delila című komédiáját, amelynek főszerepét játszottam. Ezt az előadást elvittük a Szolnoki Szigligeti, majd a Veszprémi Petőfi Színházba is, ahol nagy sikert aratott. Amikor Balázs Péter a szolnoki társulat igazgatója lett, felkért Somerset Maugham Színház című darabjának női főszerepére. Anyaszínházamban, az Új Színházban, a Rudolf Péter rendezte a Keleti Pu.-ban, Bezerédi Zoltán rendezésében a Júliusi éjszakában és a Viktor, avagy a gyerekuralom című darabban játszottam, miközben Ilan Eldad izraeli rendező meghívott Nádas Péter Találkozás című kétszemélyes darabjának női főszerepére a Tivoli Színházba.

– A legtöbb korodbeli színésznőt ritkán találják meg a fiatal rendezők. Azt is szokták mondani, hogy a drámairodalom az ötvenen túli színésznőkkel nem bánik túl kegyesen. Aki pedig nem játszik, az nem látszik. Úgy tűnik, neked nincsenek ilyen gondjaid, talán mert nem fog rajtad az idő, sem kívül, sem belül. Energikus vagy, néha gyermekien rácsodálkozó… Megszámlálhatatlan színházi szerepben és közel ötven filmben játszottál, többek között Goda Kriszta Szabadság, szerelem, Till Attila Pánik, Fazakas Péter Para című filmjében és a Spíró György Koccanás című írásából készült, Török Ferenc rendezte tévéfilmben is.

– Azt hiszem, nem a drámairodalomban kell keresni a „hibát”. Tolnay Klárira, Dajka Margitra, Gobbi Hildára, Bulla Elmára mindig gondoltak, sőt előadásokat építettek a rendezők… Aztán mondhatnám példaként Temessy Hédit is, akivel főleg a hetvenes, nyolcvanas évek fiatal filmrendezői szerettek dolgozni…
Én valóban nem panaszkodhatom, mert nagyon sok gyönyörűséget csinálhatok. Ahhoz, hogy rám gondoljon egy rendező, nem kellett belemennem semelyik „celebutcába” – ez kifejezetten büszkévé tesz. Azok keresnek, akik hisznek bennem.

– A színészek ismertségéhez régebben jócskán hozzájárultak a tévéfilmek. Ahhoz, hogy egy színészt széles körben ismerjenek, manapság vagy a bulvárlapok béklyójába kell hajtania a fejét, vagy olyan televíziós műsorokat kell elvállalnia, amelyekben a mikrofonállvány szerepére kárhoztatják őket. Úgy látszik, ma még a legkiválóbb művészeknek is szükségük van az önmenedzselés képességére, hogy forogjon a nevük, az arcuk. Te hogy vagy ezzel?

– Én ezt nem tudom csinálni… Nem ítélem el azokat a kollégákat, akik a kereskedelmi csatornákon például műsorvezetést vállalnak, azzal sincs semmi bajom, ha egy tehetséges kolléga egy reklámhoz adja az arcát. A mai időkben nehéz nemet mondani, hiszen az ilyen munkákat busásan honorálják. Nekem is „megajánlottak” már reklámfilm-lehetőséget, de olyan terméket kellett volna népszerűsítenem, amely számomra vállalhatatlan. Szívfájdalom nélkül mondtam nemet, pedig én sem dúskálok a földi javakban.
A bulvárban pedig nem óhajtok – pláne mindenáron – jelen lenni. Nem szívesen beszélgetek olyasmiről, amiről nincs mit mondanom, a magánéletemet pedig nem szeretem kiteregetni. A filmforgatásokon például megkerestek pletykalapoktól, és ha nem nyilatkoztam, akkor is összevissza írtak mindenfélét például a lányomról, vagy amikor elváltam, szerettek volna belemenni a „részletekbe”. Ebbe az utcába nem „sétáltam bele”, ám egy idő után azt vettem észre, nélkülem is megírják, amit akarnak. Ekkor változtattam a taktikámon. Azt gondoltam, ha már ez érdekli őket, jobb, ha én mondom el, amit a közvéleményre tartozónak gondolok. Aztán becsaptak, mert megjelenés előtt nem mutatták meg a cikket, ráadásul bombasztikusnak szánt címmel jelentették meg, ami mélységesen felháborított. Szóval, ha a bulvár- vagy botrányműsorokban való jelenlétet érted „önmenedzselésen”, én erről könnyen lemondok…

– Pedig beszélgetős televíziós „műsort” Púder címmel te is csináltál – mégpedig éveken keresztül – Baló Júliával, kezdetben Tordai Terivel, majd Hegyi Barbarával. Nem gondoltál rá, hogy ezt a műsort érdemes volna „feltámasztani”, hiszen a nézők nagyon kedvelték?

– Az emberben több van, mint amit a szakmája kíván és „kivesz” belőle. Engem bizonyos dolgok nem elsősorban mint színészt, hanem mint embert érdekelnek. Szoktam nézni a német televízióban egy idős hölgy műsorát, és beszélgettem is egy kolléganőmmel arról, milyen fontos volna, hogy legyen egy, az érettebb korosztálynak szóló műsor. A válásom idején nagyon intenzíven foglalkoztatott, milyen jó lenne például beszélni a párkapcsolatokról, arról, hogyan változnak az évek során…
Aztán – ha volna rá igény valamelyik televíziós csatorna részéről – szívesen mennék el egy operatőrrel olyan határon innen és túl élő kollégákhoz beszélgetni az életükről, a pályájukról, akik még köztünk vannak, ám a szakma is, a közönség is méltatlanul megfeledkezett róluk. Különféle bulvárlapokból, műsorokból még azt is tudjuk, hogy egy hollywoodi sztárnak milyen a bugyija, de fogalmunk sincs, mi van ma a hajdan népszerű, zseniális magyar színészekkel, színésznőkkel.

– A lányod, Gáspár Kata egyúttal pályatárs is. Azt a pályát választotta élethivatásul, amelynek te már az esetleges árnyoldalait is ismered. Hogyan éled meg ezt? Félted?

– Persze hogy féltem, mivel azonban 15 éves korában kapott egy filmfőszerepet, azóta nem kérdés számára, mi lesz, ha „nagy lesz”. Most 21 éves, eddig hat filmben játszott, és más színpadi szerepek mellett már egy éve játssza Mariane szerepét a nemzeti színházi Tartuffe előadásban. Ha azt mondom, hogy elfogadnám partneremnek, elég dicséret?
Ugyanakkor őszintén szólva, pillanatnyilag kilátástalannak látom általában is a művészpályát, ezért ha elfogadná a tanácsaimat, azt javasolnám neki, hogy „ezerrel” tanuljon meg egy nyelvet, képezze magát más területeken (ének, zene), hogy ne egy legyen a sok fiatal, ígéretes színésznő között, tanuljon meg valamit, ami őt emberként és színészként különlegessé és kevésbé kiszolgáltatottá teszi… Néha megfordul a fejemben, hogy talán most kellene világot látnia, közben pedig – magamról is tudom –, hogy egy magyar színésznőnek itt a helye. Ráadásul az én családom szerteszéjjel szóródott a világban, és bennem van valamiféle családösszetartó ösztön, ezért megviselne, ha csak úgy nekivágna a világnak. Aztán, amikor megint az anyai ösztönöm kerekedik felül, azt mondom magamnak: mindegy, hogy mit csinál, az a fontos, hogy boldog legyen.

– A fiad sem a biztos polgári életmódot választotta.

– Gergő zenész, dobos. Az általános iskola második osztályában kapott rá a dobolásra, azóta megszállottan csinálja, képzi magát, különféle kurzusokra jár, szóval eköré rendezte az életét. Éppen most volt egy koncertjük a Művészetek Palotájában. Drukkolok neki, és biztos vagyok benne, hogy eléri, amit szeretne.

– Amikor három éve beszélgettünk, meséltél arról, hogy a napi, apró örömeid közé tartozik a pomázi házatok kertjében való ténykedés…

– Látod, épp mostanában jutott eszembe, hogy le kellene fotóznom mindazokat a dolgokat – állatokat, növényeket, tárgyakat – amelyeket szeretek, hogy amikor már nem leszek, az unokáim is lássák, mi jelentette nekem az életet. Ezeken a képeken ott lennének azok a rigók, akik a kertemben „telepedtek le”, és akiket naponta képes vagyok akár órákon át is figyelni, de ott lennének a kutyáim, a kertünk virágzó, termő, őszülő, havas, deres bokrai, gyümölcsfái, a csigák, a szarvasbogarak…
Persze mostanában nincs időm ezen hosszan gondolkodni, mert – szerencsére – sokat dolgozom. Májusban kezdtünk próbálni egy fergetegesnek ígérkező vígjátékot, melyet Parti Nagy Lajos fordított Sírpiknik címmel. Ezt elvisszük a nyáron néhány vidéki városba, aztán szeptemberben indul a szezon az Új Színházban, Molnár Ferenc Hattyújával, továbbra is játszom Az özvegy című Hunyady Sándor-műben, a Rudolf Péter rendezte Keleti pu.-ban, valamint a Tivoliban Nádas Péter Találkozásában.

Névjegy

Színészi pályafutását 1966-ban a Nemzeti Színház stúdiójában kezdte, majd felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1972-ben diplomázott.
Bánsági Ildikó az egyike a filmen és színpadon legtöbbet foglalkoztatott magyar színésznőknek. Számos tv-filmben és kabaréjelenetben játszott, gyakran szinkronizál, jellegzetes, nagyon nőies hangjával. Az utóbbi években több hangoskönyvben is bizonyította kiváló előadókészségét.
Az elsők között kapott – ráadásul két, egymást követő alkalommal – Erzsébet-díjat (1981-ben), majd Kossuth-díjjal (1987) Jászai Mari-díjjal (1998) és, a közönség által odaítélt Puszedli-díjjal is elismerték színészi munkásságát.

Nem bulvársztár, mégis ismered
Március 15-én sokak örömére Lerch Istvánt Erkel-díjjal tüntették ki. Vitathatatlan, hogy kijárt neki.  tovább Tovább
31 évet élt - a szer és a szex...
A Szabadkán, Brenner József néven született Csáth Géza, Kosztolányi Dezső unokatestvére, és csaknem hozzá mérhető tehetség volt.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

művészet Bánsági Ildikó interjú színház



Csak röviden
Tovább
 
Kiemelt témáink
Nagyiklub
Mosolyalbum
Interjú
Képgaléria
Programajánló


hirdetés


hirdetés

hirdetés