Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. May 29. Monday, Magdolna   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Alzheimeres a családban

2015.08.31. | N. Trencsényi Klára
A WHO adatai szerint a világon több mint 35,6 millióan szenvednek Alzheimer-kórban és más időskori demenciákban. Több tízmillió családtag tehát érintett a betegségben.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

A tőlünk nyugatabbra fekvő, tehetősebb társadalmakban számos megoldás kínálkozik a betegek és hozzátartozóik segítésére, támogatására. Demenciacentrumok, nappali, napköziszerű ellátás, kifejezetten a demens idősek ápolására, gondozására szolgáló bentlakásos intézmények, rendszeres, államilag támogatott, 24 órás otthoni ápolói szolgálat áll a rendelkezésükre, és biztosítják az alzheimeres beteg gondozását „főállásban” vállaló családtag anyagi létfeltételeit is. Ezzel szemben Magyarországon a szellemileg leépült idősek kétharmadának ellátása, gondozása – a fent felsorolt speciális otthonok, illetve ilyen ellátást biztosítani képes nappali ellátó intézmények hiányában, a házi szakápolás egyre szűkülő állami támogatása miatt – teljes egészében a beteg hozzátartozóira vagy egy adott családtagra hárul.
Minthogy a gondoskodás napi 24 órás jelenlétet igényel, gyakran vezet az ápolói szerepbe kényszerülő személy egzisztenciális ellehetetlenüléséhez. Ráadásul, a folyamatos – gyakran éveken át tartó – „készenlét” fizikailag, szellemileg, érzelmileg is alaposan próbára teszi a gondozást vállaló családtagot. Az 1999 óta működő, az Alzheimer-kórral és más emlékezetzavarral élő emberek hozzátartozóinak megsegítésére szerveződött Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága által készített felmérés tanúbizonysága szerint a demens betegüket otthon ápolók többségénél súlyos pszichológiai megbetegedések (a kiégéstől a kimerülésen át a szorongásos kórképekig, a depresszióig) alakulnak ki.

Tudnivalók a betegség „menedzseléséhez”

Ahhoz, hogy egy család tagjai képesek legyenek felismerni: nem az időskorral járó szellemi „erőnlét” fokozatos csökkenése, hanem Alzheimer-kór áll egyes tünetek mögött, ismerniük kell a betegség kezdeti tüneteit, stádiumait. Ezen ismereteknek fontos szerepük lehet – a beteget és a családot, hozzátartozót egyaránt érintő – annak a döntésnek a meghozatalában, hogy „mi legyen a beteggel?” Vagyis hogy az otthonában gondozza-e őt a család (a feladatot, terhet vállalni tudó/akaró hozzátartozó), vagy az ellátását fekvőbeteg-intézményre, illetve a demens betegek ellátására alkalmas, bentlakásos idősotthonra bízzák-e?

A kóros feledékenység „állomásai”

Az Alzheimer-kór kezdeti tüneteit az különbözteti meg az időskori memóriaromlástól, hogy az egyes szavak, tárgyak emlékezetből való kiesése mellé, akár néhány hónap leforgása alatt már a frissen hallott, olvasott téma „elfelejtése” is társul, egyre gyakoribba a kommunikációs zavarok (pl. beszélgetés közbeni „elakadás”), egyre feltűnőbb a napi teendők ellátására, számontartására való képtelenség.
A közepesen előrehaladott „szakaszt” az alvászavarok mellett (gyakori éjszakai megébredés, nappali szendergések) már az is jellemzi, hogy a beteg gyakran az ismerőseit, majd a hozzátartozóit is egyre nehezebben képes fölismerni, egy sor dologban „diszfunkcionálisan” kezd viselkedni (az évszaknak nem megfelelően öltözik fel, gyakran téveszti el az utat, ha sétálni indul a lakóhelye környékén, magatartása, reakciói kiszámíthatatlanná válnak stb.). A napi rutinteendőihez (pl. tisztálkodás, étkezés) nehezen kezd hozzá, mivel elvégzésükhöz nincsenek már meg a gondolati „kapaszkodói”. A betegség előrehaladtával a beteg képtelen lesz az önálló életvitelre. Visszahúzódóvá, befelé fordulóvá, közömbössé, illetve agresszívvá, bizalmatlanná válik, nem ritka, hogy kényszerképzetei (hallucinációi) támadnak.
A teljes elbutulásra utal, amikor a beteg kommunikációja már csak szavakra vagy tőmondatokra szorítkozik, egyre jobban elveszíti kapcsolatát a környezetével. Állapota oly mértékig romolhat, hogy már folyamatos, 24 órás segítségre/felügyeletre szorul, a szellemi leépülés mellé testi tünetek (inkontinencia, ülési, helyváltoztatási nehézségek, nyelési zavarok) is társulnak.
Ennek a szellemi és fizikai „lejtmenetnek” a végigkísérése és a betegség előrehaladtával járó ápolási, gondozási feladatok mind nagyobb lelki és fizikai megterhelést rónak a gondozó családtagra.

Az önfeláldozás kockázatai

A pszichológusok ezért is tanácsolják, hogy a beteg körüli teendőket vállaló hozzátartozó tudatosítsa magában: az ő teherbírása, érzelmei, szociális igényei legalább annyira fontosak, mint azéi, akit gondoz. Mint mondják, számos lehetőség (hozzátartozókat segítő civil szerveztek, egészségügyi intézmények demensrészlegei, egyházi, baráti közösségek, a családtagok időnkénti bevonása a beteg felügyeletébe, ellátásába) van arra, hogy a kimerülés szélén álló hozzátartozó kicsit kipihenhesse magát. Fontos tehát, hogy a demens beteget 24 órában ellátó személy merjen és akarjon segítséget kérni, aminek az is a pozitív hozadéka lehet, hogy a szociális kapcsolatai nem szűnnek meg, vagyis nem izolálódik. Fontos, hogy a hozzátartozó felfigyeljen saját lelki működési zavaraira (hangulati ingadozások a lehangoltságtól a dühön át a szomorúságig), vagy olyan testi tüneteire, mint például a vérnyomásproblémák, és ezek „kezeléséhez” kérjen orvosi segítséget.
A neurológusok és pszichiáterek szerint a kórosan feledékennyé vált személyek életminőség-romlásának lassításában – a gyógyszeres terápia mellett – fontos szerepe van a gondozó lelki állapotának, annak, hogy ő képes-e biztonságot sugározni a betege felé. Mivel az Alzheimer-kór sajátossága, hogy a beteg egyre nehezebben igazodik el az őt körülvevő tárgyak, személyek világában, fontos, hogy elfogadja gondozójának „döntéseit”, legyen szó gyógyszerbevételről, evésről, tisztálkodásról, sétáról.

Kézenfogva, az út végéig

A Alzheimer-demens betegek állapotromlásában bekövetkezhet az az időszak, amikor otthoni gondozásuk már nem oldható meg – meghaladja a gondozó pszichés tűrő- és fizikai teljesítőképességét; vagy akár az ön- és közveszélyessé válás teszi lehetetlenné az otthoni ellátást. Ilyenkor a leghumánusabb, a családtagokra nézve gyakran igen fájdalmas döntést kell meghozni, ami az intézményi elhelyezést jelenti.
Erre ma hazánkban egyes állami kórházak demens/pszichiátriai osztályai, a demens betegek szakellátására is alkalmas bentlakásos idősotthonok kínálkoznak, ahol megvan a lehetőség a kórosan feledékennyé vált és egyre nehezebben gondozható beteg komoly szakértelmet igénylő ápolására.
A pszichológusok kifejezetten fontosnak tartják, hogy a már ebben a stádiumban lévő alzheimeres beteget a családja, az addig őt ellátó közvetlen hozzátartozója tudja bűntudat nélkül „elengedni”. Ennek azonban csak az otthoni környezetből való elengedést szabad jelentenie. A „kapcsolattartásnak” a beteggel (pl. rendszeres látogatása, a vele való együttlét), a kommunikációnak, együttműködésnek a kezelőorvossal, az ápolószemélyzettel (mit szeret, mit nem a beteg, mire hogyan „reagál” stb.) a szellemi leépülésben érintett személy életének utolsó pillanatáig kell tartania.
Nem szabad elfelejteni ugyanis, hogy a már csak gyenge életreakciókat mutató, végstádiumú betegnek is joga van az olyan minőségű ellátáshoz, gondozáshoz, amely még meglévő igényeit figyelembe veszi, emberi méltóságát tiszteletben tartja.

Tudj róla!

A demens beteg mimikájának, testbeszédének, viselkedésének, nonverbális jelzéseinek megfigyelése tudósíthat többek között a fájdalomérzetéről, a testi szükségleteiről, a kívánságairól, a lelkiállapotáról. Ezek ismerete nagyon fontos az ellátása, a komfortérzete szempontjából.

Az érzelmi élmények megélésének képessége még azoknál is megmarad, akiknek a szellemi teljesítőképessége már egyáltalán nem működik. A demens betegek életük utolsó fázisban is reagálnak az ún. kapcsolatteremtő üzentekre – a hangerőre, a hangszínre, a gesztikulációra, a mimikára, sőt egyes hangokra (ének) és a hangnemre is –, amelyek náluk a szavak tartalmát helyettesítik.

Az otthoni gondozással, az intézményi elhelyezéssel, az Alzhemer-demensek ápolását/gondozását vállaló otthonokkal, valamint a beteget ápoló családtagnak megítélhető ápolási díjjal kapcsolatos tudnivalókról a www.alzheimerweb.hu honlapon tájékozódhatsz.


Genetika és Alzheimer-kór
Noha az Alzheimer-kór pontos oka ma még ismeretlen, számos kutatás kimutatta, hogy a genetikának nagy szerepe lehet a betegség kialakulásában.   tovább Tovább
7 érdekes tény az Alzheimer-kórról
Az Alzheimer-kór több millió embert érint világszerte, a betegségről azonban keveset lehet tudni.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

betegség Alzheimer-kór család






hirdetes