Huszonnégy éves koráig aktívan sportolt, gazdasági diplomát szerzett, a gyes alatt pedig szakközgazdászit. Iskolákat végzett mérlegképes könyvelőként, adótanácsadóként, ellenőrzési szakértőként, elemzőként; hol önkormányzatnál, hol középiskolában, hol kórházban, hol adótanácsadó cégnél dolgozott. Jelenleg az államigazgatásban.

„Három gyerek édesanyjaként, feleségként és dolgozó nőként a megszokott életemet éltem – mondja. – És közben folyamatosan tanultam, képeztem magam tovább.” Huszonkét évi párkapcsolat után elvált, és elköltözött a gyerekekkel. Megmaradt jó kapcsolata volt férjével, sőt volt anyósával, apósával is. „Példát szerettem volna mutatni a gyerekeimnek – mondja –, hogy így is lehet.”

Súlytalanságból zuhanásba

Ismét szerető társat talált, akivel 2011-ben lettek egy pár. Újraépítette magát, fölállt a krízishelyzetből. Legalábbis azt hitte… mert két évre rá – ötvenen éppen innen – minden korábbi, rendszeres és lelkiismeretes kontroll ellenére melldaganatot diagnosztizáltak nála. Műtétek, kezelések sora várt rá. Szembenézett a halállal. „Annyira nem akartam elfogadni a helyzetemet, szembesülni vele… Nem akartam magam soha kopaszon látni. Ezért két parókám is volt, amelyeket felváltva hordtam.” És gyógyult, gyógyult… Ebben segítette párja, és minden kihívás dacára boldogok voltak. Gyógyulása ideje alatt viszont a párjánál diagnosztizáltak melanómát. Tíz hónap küzdelem következett. 

Társának végtelen útra kellett indulnia. Lilla maradt; tele tervekkel, célokkal, amelyeket tudatosan, lépésről lépésre valósított meg. Mert minden nehéz helyzetből ki lehet jönni. Mindig van kiút.

Újratervezett. Megtanult egyedül erősnek lenni.

És akkor évek óta özvegy édesanyján – amikor Lilla már három évvel ötvenen túl járt –, a fürge, vidám asszonyon a gyöngeség jeleit tapasztalta. Ő is betegséggel küzdött, de a terhet nem akarta a család vállára tenni, hiszen a lánya és annak társa is betegeskedett… Másfél hete volt még.

Amikor az ember megszabadul a súlyoktól

A harmadik sokkból is erőt merített. „Küzdeni, küzdeni, küzdeni!” Ismét felállt.

Eltökélte, hogy gúnyt űz a halálból. Tesz azért, hogy a világon maradjon: így tért vissza a sporthoz. Azt akarta, tanítsák meg az egészséges életmódra, hogy magától is tudja gyakorolni, másoknak is át tudja adni, másokkal is meg tudja szerettetni a mozgást! Aztán, ki lát a jövőbe, juniorokkal, szeniorokkal foglalkozik majd…? 

Ötvenöt évesen – húsz-harmincévesek között – előbb fitneszinstruktőrré képezte magát, később gyermekek komplex mozgásfejlesztőjévé. Most éppen táplálkozás- és életmód-tanácsadóvá. Ismét sportol, hiszen igyekszik a visszaszerzett egészségét megőrizni.

Átlépett a saját korlátain. Ha majd eléri a „szépkort” és nem dolgozik már – mert egyelőre még igen –, akkor órákat szeretne tartani másoknak. Hirdetni az egészséges életmódot. Ha valaki tudja, ő igen. Kortalan, szupermami szeretne lenni.

Súlyok nélkül, küldetéstudattal

Lilla túrázik, sokat utazik, keresi a világban a szépet, a megnyugtatót. Imádja a napfelkeltét. Szerinte az karitatív tevékenység, ha fölhívja a figyelmet arra, mennyit mindent tehetünk fizikai és lelki jólétünkért, ha közvetíti az egészségtudatosságot! Küldetéstudata van. Energiát, inspirációt akar adni másoknak, és egy életen át szeretne aktív maradni. Előbb-utóbb – a gyerekei közelednek a harminchoz – sportos nagyi szeretne lenni. Esténként színházban jegyszedő néni. És a maradék idejében… festeni szeretne.

„A magam kikapcsolódására kezdtem »élményfesteni«. Aztán egyre inkább beszippantott az érzés, vonzott a művészettörténet. Tanultam, tanítottak, ma pedig már magamtól festek. Absztrakt, kortárs képeket. A hangulatomat, az érzéseimet viszem vászonra.”

A festést fizikai lenyomatnak tekinti. Olyankor kirekeszti a világot, nincs múlt, nincs jövő, nincs stressz, csak a jelen. Kedveli az 1900-as évek elejének művészetét, az impresszionistákat, de a kortárs festmények között is otthonosan érzi magát.

Integritás-szemléletű emberként éli életét. „Az eddigi életemmel, annak történéseivel, ötven év feletti tetteimmel feladatom van. Mert nagyon erős bennem az élet igenlése. Annyi csodálatos dolog vár ránk! Szeretném ezeket a csodákat megélni, szeretném megmutatni, átadni másoknak is. Az eddigi történetem pedig minden részében azt mutatja, hogyan lehet felállni, ismét csúcsokat megmászni, csoda panorámákban gyönyörködni. Ötven felett nagy vállalkozásba kezdtem… Az életet kezdtem újra.”

Egy nő, igazi életigenlő. Itt él közöttünk. Ő már tudja, hogy minden törés, veszteség pozitívumokat hoz az ember életében. Ha az ember ezekből a hozadékokból tud meríteni, ha be tudja építeni az életébe, akkor mint a fa, egyre kérgesedik, ellenállóbbá válik, életútja gazdagodik.