Bejelentkezés
egy korosztály találkozóhelye
2017. May 24. Wednesday, Eliza, Eszter   |  Legyen ez a kezdőlapom Legyen ez a kezdőlapom
Főoldal
Főoldal  |  
Segítség
Segítség  |  
Keresés
Keresés 
 
 

Asztmás vagyok. Mire számítsak a rendelőben?

2012.02.07. | T. Puskás Ildikó
Sokan összekeverik az asztmát az allergiával. Valaki lehet allergiás anélkül, hogy asztmás lenne, és fordítva is.
megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

Az asztma legjellemzőbb tünetei – a legkíméletesebb hétköznapi tevékenység közben jelentkező nehézlégzéstől az éjszakai köhögési rohamon, a gyakori megfázásokon keresztül a pollenszezonban vagy a szennyezett levegőn jelentkező „befulladásig” – igen változatosak. Annak eldöntése, hogy valójában allergének, illetve valamilyen légzőszervi probléma/betegség áll-e a panaszok mögött, szakorvos feladata.

Mit, miért, hogyan vizsgálnak?

Az első lépés a pontos diagnózishoz vezető úton a beteg kórtörténetének megismerése.
Az orvos első találkozásakor páciensével megkérdezi, volt-e a családban allergia, asztma vagy egyéb légzőszervi megbetegedés, milyen gyakran és milyen élethelyzetekben jelentkeznek a légzési zavarok? A pulmonológus anamnézisre vonatkozó kérdései arra is kiterjednek, hogy mi a beteg foglalkozása, illetve milyenek az élet- és lakáskörülményei.
Második lépésben, az ún. fizikális vizsgálat után különböző vizsgálatok (mellkasröntgen, labor- és fül-orr-gégészeti szakvizsgálat) következnek.
Amennyiben felmerül az asztma gyanúja, és a tünetek a vizsgálat idején is fennállnak, az orvos elvégzi a légzésfunkciós vizsgálatot. Ha a vizsgálati görbe asztmára utal, a hörgőtágító gyógyszer belélegeztetése utáni 15-30 percen belül számottevően (legalább 15-20 százalékkal) javul a páciens légzésének „minősége”.
Amennyiben a beteg éppen tünetmentes időszakban van, az allergiás asztma diagnosztizálása ún. belégzéses vagy terheléses provokációs vizsgálatokkal történik.
A betegség allergiás hátterének feltárása azért is fontos, hogy kiderüljön: allergiás asztmáról vagy „önálló” betegségről van-e szó, vagyis milyen terápia, életmódváltás segíthet a betegség tüneteinek enyhítésében, a köhögési rohamok elkerülésében?

Amikor kevesebb jön ki, mint amennyi bemegy

A légzésfunkciós vizsgálat során a hörgőszűkületet provokáló anyagokat lélegeztetnek be, illetve fizikai terhelésnek teszik ki a beteget. Néhány napon át mérik a kilégzési csúcsáramlást. A csúcsáramlásmérőt (amely egy kis műanyag eszköz) nemcsak az asztma „azonosítására” használják, hanem időről időre a már kezelt betegeknél is, mégpedig a terápia hatékonyságának ellenőrzésére is.
Egy másik módszer, az úgynevezett légzésfunkciós vizsgálat, avagy a FEV1 mérés, amelyet a spirométer nevű géppel végeznek. A méréskor egy mély levegővétel után a vizsgált személy olyan gyorsan és erősen fújja ki a levegőt, ahogyan csak tudja. Az egy másodperc alatt kifújt levegő mennyiségét mérik meg (ún. FEV1 érték). Mivel az asztmások légútjai beszűkültek, az első másodpercben a tüdejükben lévő levegőnek csak kis hányadát képesek kifújni, ellentétben az egészségesekkel.
A maradék levegő kifújásához több másodpercre van szükségük. Az összes kifújt levegő mennyisége azonban még mindig kevesebb lehet, mint egy egészséges embernél. Amennyiben a beteg légzésfunkciója „normál” értéket mutat, szükség lehet a provokációs, terheléses vizsgálatra. A különböző tesztekkel az asztmás tüneteket kiváltó anyag/tényező (pl. hideg levegő) belélegzése előtt és után is megmérik a légzésfunkciót (a FEV1 értéket), majd az így kapott értékeket összehasonlítják.
Ha a légzésfunkciós lelet hörgőgörcsre utal, a betegnek hörgőtágítóra van szüksége. Ennek beadása után 15 perccel újra megismételik a légzésfunkciós vizsgálatot.

A bőr, a vér és a felvétel is „árulkodik”

Gyakran ezek a módszerek sem szolgáltatnak elegendő információt az asztma megítéléséhez, ezért allergiavizsgálatokat (laboratóriumi vérvétel, bőrteszt) is elrendelhet az orvos. Ezeknek a vizsgálati eljárásoknak az a céljuk, hogy az allergiás asztmás rohamokat kiváltó anyagok „azonosíthatóvá” váljanak.
A túlérzékenység valamilyen anyagra – leggyakrabban – allergiapróbával deríthető ki. Egy-egy csepp allergén oldatot cseppentenek a bőrre, majd tűvel vagy speciális, ún. Prick-lándzsával megkarcolják a bőrfelszínt, és a cseppek helyét tollal megjelölik. A bejutott allergén hisztaminfelszabadulást idéz elő, aminek látható jele a bőr kipirulása, illetve megduzzadása a tesztelt felületen.
A laboratóriumi vérvizsgálat is segíthet az allergének kimutatásában. Ennél a vizsgálati módszernél specifikus immunglobulin E típusú ellenanyagok segítségével azonosítják az allergéneket.
A mellkasröntgen is fontos része a kivizsgálásnak, mert a tüdő átvilágításával megállapítható, hogy a nehézlégzést nem az asztmához hasonló tünetekkel járó betegségek (például tüdőtágulás, tüdőgyulladás stb.) okozzák-e?
A pontos diagnózis érdekében sor kerülhet – igaz, ma már ritkán, ha ki kell zárni más súlyos betegséget – a hörgőtükrözésre, a köpet vagy a hörgőváladék szövettani vizsgálatára is.
A vizsgálatok végeztével a beteg, illetve gyermek esetében a szülő mind az eredményekről, mind a szükséges további tennivalókról szóbeli és írásbeli tájékoztatást kap. A tájékoztatók segítenek abban, hogyan és mit lehet tenni az allergén hatások elkerülése érdekében.

Tedd meg magadért, amit megtehetsz!

  • Fontos, hogy minél többet tudj a betegségedről, a tünetek kezeléséről, a betegség karbantarthatóságáról.
  • Használd rendszeresen az orvosodtól kapott asztmakérdőívet, hogy felmérd az aktuális állapotodat.
  • Vezess naplót! Jegyezd fel naponta, mikor milyen tüneteket észleltél, milyen gyógyszerek hogyan hatottak az állapotodra, közérzetedre. Azt is fontos rögzítened, milyen környezeti (pl. időjárási) és pszichés hatások érnek, értek. Ezek napi nyomon követésével sokat tehetsz azért, hogy az asztmás tüneteid enyhüljenek, illetve akár tünetmentessé válhass, így szorongásmentes, minőségi életet élhess, még krónikus betegséged tudatában is. Ezzel sokat segíthetsz orvosodnak is, a még jobb állapot beállításában.
  • Naponta kétszer, reggel felébredés után és este a csúcsáramlásmérővel ellenőrizd a légzésfunkciódat – a mért értékeket rajzold be arra a grafikonra, amelyen a kezelőorvosod bejelölte azt a tartományt, amelyet személyre szólóan (a korodnak, a nemednek, az állapotodnak megfelelően) „tartanod” kell. Amennyiben a méréskor „értékromlás” mutatkozik, konzultálj kezelőorvosoddal, mert előfordulhat, hogy változtatni kell a gyógyszerezéseden, illetve gyors orvosi segítségre lehet szükséged.
Tudtad?

Az asztmának – a mai korszerű kezelési módszerek mellett – nem volna szabad befolyásolnia, korlátoznia a mindennapi életedet, mert megfelelő kezeléssel az asztmás tünetek megszüntethetők, illetve kontroll alatt tarhatók.
Az asztma kezelésére alapvetően kétféle gyógyszert alkalmaznak. Az egyik típusba tartozók csökkentik az asztmás gyulladást és a légutak irritációját (ezek a gyulladáscsökkentő vagy megelőző gyógyszerek), míg a másik típusba tartozók a hörgők tágításával mérsékelik, illetve meg is szüntethetik az asztmás tüneteket (ezek a hörgőtágítók). Ezek manapság már egyetlen belégző eszközben is elérhetők.


Veszélyes munkahelyek - asztmásoknak
A munkahelyen sok olyan tényező előfordul, ami károsíthatja az egészséget, és súlyosbíthatja az asztmát.  tovább Tovább
Így támad az asztma
Kellemetlen, sok szenvedéssel járó betegség, amely mögött több ok furcsa együttállása húzódik meg.  tovább Tovább


megosztom:
Add a Startlaphoz twitter myspace

orvos kezelés tanácsadás asztma




hirdetés